Késik még a reggel
álmos mozdulása…
Bódult szendergésből,
hajnal hasadása
serkenti majd újra
rigófüttyöt küldve,
bíborszín palástját
elébe terítve.
Felkúszva az első
kicsike napsugár,
orrát csiklandozza:
“ Hé lusta, ébredj már!
Frissítsd fel magadat
csillogó harmatban,
ébredésed legyen
üdv a gondolatban!
Mindenki megújult
visszatérted várja,
s hogy eltűnjön végre
éjszaka homálya.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Lehet, hogy azért késik a reggel, mert éppen a csodás versedet olvassa, és nem tudja letenni.
Nekem is nehezemre esett, hogy ne olvassam még- egyszer, és még-egyszer. A dallamossága késztet erre, de közben erélyesen rám köszön a mondanivaló.
Tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Az igazság az, hogy a versben nem csak egy egyszerű reggelre gondoltam…
Köszönöm!
Üdv, Judit
Szép dallamos versed élvezettel olvastam, kedves Judit.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Én pedig köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel, Judit
"ébredésed legyen
üdv a gondolatban!"
Szép!
Szeretettel
Emese
Kedves Emese, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Szia Judit! 🙂
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kapok verseid által. Valami végtelen nyugalmat, pedig pörög a ritmus. Meghittséget, pedig néha kifejezetten zaklatottak a sorok.
Egyéniség vagy, ez lényeges. Egyike azoknak, akiket ezer közül is felismernék. 🙂
Régóta olvasgatlak, értegetlek…
Szeretném még sokáig, mert bizony mindenféle témában üdítő vagy. És a "mindenféle" a szomorkás dolgokra is vonatkozik.
Írj sokat, szeretnék még olvasgatni nálad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Szép gondolatok, csodáltos szavak… Csak úgy pereg. Nagyon jó, ilyen verseket szeretek olvsni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, szívből köszönöm!
Szeretettel, Judit