Újrarajzolt a vágyott napfelkelte
két barnán csillogó szemből, s
dzsinné válva mosolyába szalad
az ujjongó gondolat
minden másodpercre.
Árnyékok csúsznak a testek mögé
az önzetlen lángtól remegve,
és csak köszönni tudom,
s az égbe nyújtom ez ereklyét,
mely Általad lett festve.
Így már egész köröket írok
kinevetve a csillagokat,
hisz rám ragyog a legszebb fény.
2 hozzászólás
Gyönyörű a hasonlat arról, hogy szebb a fény ami Rád ragyog, mint a csillagok fénye…
Gratulálok, és csak ragyogjon..
d.p.
Ez nagyon szép lett, tényleg! Olyan lágy, finom, gyönyörű.