Most
Ha belenézek a tükrödbe,
Már nem tudom, mit kell látnom.
Sötét van; és tudom, hogy
Leporoltuk a dolgokat,
De nem kérem a szemem (a szemed) világát…
Inkább engedd, hogy szabadon futkározzak
A réten és díszes csokorba szedjem
Magam!
Legtöbbször előre iszok a medve bőrére
S enyhén bortól ázva mosolygok
Az égre –
A szerencséért.
És most?!
1 hozzászólás
“Inkább engedd, hogy szabadon futkározzak”
talán ez a sor kilóg az amúgy jól megszerkesztett versből… nem is tudom miért, ez olyan, mint ha faszékben fémet látsz.