Valami eltörött
Ami bennünket összekötött
Szétszakadtak a színes szálak
Elszáradtak a falevelek
Csak álmodom, hogy benned
megpihenek
Valami eltörött
Valami szétfolyt, mint
A tinta a papíron
Vérem az aszfalton
Valami eltörött
Valami elszakadt
Szívemben a ritmus
Örökre elhalt
Valami eltörött
Tegnap este, mikor
A szó mint éles penge
Vágott az erembe
Valami eltörött
De nincs már ami
Összeköt
Téged és engem
Csak a pillanat voltunk
Egy napfény csillogás
A sötét tengeren
Aztán eltűntünk hirtelen
5 hozzászólás
Szomorú, ha valami eltörik. Nagyon szépen fogalmaztad meg, Zsolt. Gratulálok: Colhicum
Kedves Zsolt!
Tetszik a mondanivaló, átjön a fájdalom és szomorúság, Remek megoldás, ahogy az első sor ismétlése összefűzi a versszakokat, s a végét valami új zárja le. Viszont kicsit zavaró, hogy az első versszak 6 soros, míg a többi 4. Bocs:)
Üdv: Borostyán
Az első két sor nagyon döcög és szerintem utána is vannak nehezebb részek, emiatt nem tetszett. A v.-ok nem egyenlő elosztásúak, ezen felül pedig nekem nem tetszett ez az első soros megoldás.
Üdv
Imádom a költői szabadságot….senki nem írja, írhatja elő senkinek, hogy hány sorból álljon, melyik versszak..
Köszönöm, hogy itt jártatok!
Kedves Zsolt!
Ezt a korabeli versedet innen a Véletlenül hozta elém. Versedben szép gondolatokkal írod le szomorú érzelmeidet. Sokan úgy gondolják, hogy a Napvilágon csak a már beérett írók- és költők lehetnek, és szedik versbe a gondolataikat.
Egy alkalommal az interneten rátaláltam Petőfi világhírű költő legelső vers-próbálkozásaira. Mondhatom, hogy meglepett, mert még igen-igen zsengék voltak. A végén az egész világon az öt legjobb költők foglal helyet. Tehát mindenkinek nehéz a kezdet, de azért nem szabad búsulni.
Szeretettel olvastam: Kata
Ha nem is pontos szakaszokba foglaltad, mégis jó volt olvasni