Szeretlek, mint bimbó a tavaszt,
Mint a zordon bánat a vigaszt,
Mint a zsenge fű a harmatot,
Mint az ébredő az új napot.
Szeretlek, bár másra vár szíved,
Szeretlek, s talán el sem hiszed,
Hogy álmomban hányszor látlak én,
Amint mosolyogva jössz felém.
Látom arcod újra nevetőn,
Kezemhez ér kezed – remegőn-
Szíved már a szívemen dobog,
Csak ennyit szólsz:"most boldog vagyok".
De az álom tovaszáll hamar,
S az örömbe bánatot kavar.
Tovaszáll az álom, de szavad,
s csókod íze mindig itt marad!
8 hozzászólás
Kedves Zsike!
Nehéz lenne ezek után frappánsat mondani… most csak az jut eszembe, hogy szerettem olvasni a versedet. Jó érzés volt elképzelni… átélni… Köszönöm.
Szeretettel: A.
Szia Angelface!
Ez a vers 45 éve íródott. Ebből is következik,
hogy a szerelem – legyen az Plátói vagy beteljesült-
évek hosszú sora alatt sem veszít szépségéből.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Gyönyörű szerelmes versike! Gratulálok!
Helló Boer!
Nagyon találó a “versike” elnevezésed.
Sokszor nem tudom eldönteni, hogy feltegyek-e
több tíz évvel ezelőtt /diákévek alatt / született
verseket. Többször megmosolygom őket olvasásuk
közben. Azután azt gondolom: hiszen azokat is én írtam,
… és vállalom őket. Ez a vers is sok hezitálás után került fel.
Köszönöm hogy olvastál.
Drága Zsike
Ez a vallomás, akinek szólt, örökre át kellett, hogy szője a szívét.Gyönyörű!
Baráti ölelésem:Kriszti
Köszönöm a kommentedet kedves Krisztina!
Nagy öröm számomra, hogy nálam jártál.
Át tudom érezni 🙂
Nagyon szép! Gratulálok!
Puszi: Éva
Kedves dreaming!
Örömmel látom, hogy vendégem voltál, szívesen látlak
máskor is.
Köszönöm a hozzászólásodat.