Mint állhatatos szú a rózsafa bútorban perceg,
oly konok egykedvűséggel morzsálnak a percek.
Szűk folyosó. Libazöld fal előtt padok állnak,
ingerel most ez a szín, sorompót szab a vágynak.
Nyílik az ajtó, ha új nevet fröcsköl a térbe,
várakozók lesik, sorra kerülnek-e végre?
Nincs türelem, máris pattanni készek a lábak,
nyúlik a nyak, idegek vitustáncokat járnak,
kéz dobol, megfeszült izmokban áradó nedvek
űzik a vért, sebesen lemezek ülepednek.
Ugrálni kéne, reped már a ránk feszült álca,
nyugtalan őröl a gond, az ítéletre várva.
Nem könyörül az idő monoton kopogása,
gyűlik a félsz, a remény egyre húzódik hátra.
11 hozzászólás
Kedves Irén!
Elgondolkodtató, szép verset írtál!
Szeretettel: Rozália
kemény, de jó vers
gratulálok
Kedves Rozália, köszönöm, hogy ismét benéztél hozzám!
Kedves András, örülök, hogy tetszett!
Kedves Irénke!
"Nem könyörül az idő monoton kopogása" Mennyire igaz ebben a verssorban élő megvilágítás. Tetszett a versed, gratulálok.
Üdvözlettel: Túri Imre
Örülök, hogy tetszett, kedves Imre, és köszönöm, hogy véleményezted.
Ahogy múlik az idő megszépül minden, és a bennem élő remény egyre erősebb lesz, látva e világ eseményeit. Zordon idők jönnek, de mindez meg va írva. Így soha nem csalódom
, mert Isten nem ember, hogy hazudjon. Ő a szívünket kutatja s mindazt mit az ember elrejtett Neki benne kincsül, a hitnek kezdődő útját, mit majd Ő épít tovább bennünk ha mi is akarjuk, hogy a reményünk Vele össze kössön örök időkre! Nagyon teszett a versed!
Sok iyen szépet írj! Üdv: Zoli!
Köszönöm kedves véleményedet, Zoli!
Kedves Irén!
Valóban szinte vánszorog az idő, ha várunk valamire."Morzsálnak a percek". ez nagyon eredeti.
Jól sikerült versedhez gratulálok.
Barátsággal:Margó
Hú de jól írtad meg a várakozást!
Minden benne van!
Gratula!
Kedves B. Margó és Fél-X! Köszönöm, örülök, hogy tetszett.