Várj egy kicsit
nézd, pattan az orgona,
szétveti zöld haját,
s lila ernyőit felénk tárja,
a domboldalt a jegenyék
beosztják
közeli pontosságra.
Csak kicsit várj
nézd, fölöttünk egy felhő
egyedül kóborol,
mert nincs barátja.
Alatta traktor húz
barázdát
rét hajába,
dohogó hangja halkan
simul
szénaillatú tájba.
Még várj kicsit
ezt ne siessük el,
az ölelés
ízét ismerni kell,
félek, a tikkadásban
megérik még a búza,
szalmaláng vágyaink
hamuvá halnak újra,
s te elfelejthetnéd,
hogy léteztünk egyszer.
Hát várj kicsit
éjjel a parton járok,
a hold a rongyfelhőkkel
menekül előlem,
s futnak felém
a tenger ráncai,
mint dallam belőlem.
Tétova táncom lesi
kagylók kitátott szája
míg karom emelem,
s elemi erővel
körülhullámzik, árad
az első szerelem.
5 hozzászólás
Gratuláció. Légiesen nagyszerű… Erős költőiség már ily' fiatalon! (Üdv. Á.E.)
Szia!
Az utolsó 6 sor.. első szerelem ami papírra íródott nagyon szépen. Emlék ez mindkettő, erős emlék! Talán nem is tévedek:-)
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Ez bizony már csak emlék, rég volt, tán igaz se, de az érzést, amit akkoriban éreztem, elég jól ki tudtam fejezni ebben a versben, azért is őriztem meg. Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Olyan jól láttat, érzékeltet ez a vers… most úgy megkívántam a természetet!
" Pattan az orgona"… Csodás!
Kedves Alexandra, nagyon köszönöm, hogy véleményezted!