majd hirtelen lecsap a villám,
komor felleg zúg-kavarog az égen
ijesztő dörgés kísértében…
ember-állat menedéket keres,
de a vihar tart, nem enged!
*
Róka koma elbújik a lyukba,
kölykeit sietve maga alá húzza…
Madarak faágakon ijesztőn vijjognak,
fészek alján félve gubbasztanak…
Gazda udvarán megtermett komondor
ugatással adja tudtára világnak:
fél a dörgéstől, a villámlástól,
akár a nagy fekete kandúr,
’ki villámgyorsan a kamrába’ surran
ahol ő nagyúr, mert ott sokkal
jobb elbújva, mint odakünn, ahol
mennydörög, és villámlik nagyon!
Lám, ember-állat rettegve fél attól,
ahová Isten haragja lecsapkod;
már tovább nem tűrheti, a Nagyúr,
ami lenn a züllött Földön zajlik:
ahol háborúznak, nyugalom sosincs’,
inkább éhezés, gyilkosság és csalás,
az emberek életet teszi boldogtalanná.
Szeretet helyett acsarkodás-düh-
és istenkáromlás hallszik mindenütt…
Teremtőnk Odafönn már régen megunta
ember gonoszságát, villámmal sújtja.
Mennydörgéssel riasztja a földi lényeket,
hátha megbánják már súlyos bűneiket,
mindazt amit eddig elkövettek?
Jó lenne, ha arra ráébrednének,
hogy békességben- és szeretetben
élni sokkal jobban emberséges lenne!
*
Sötétből-sárgás fény világít,
majd váratlanul csap le a villám,
’mit mennydörgés kísér szörnyű zajjal…
Teremtőnk büntetése mindazokra zúdul,
kik a szép földi-világot teszik tönkre;
nem érti: a Földünk csodáival miért nem
lehetnek elégedettek, amit számukra
hajdanán az Isten nekünk megteremtett?
*
16 hozzászólás
Nagyon szép , elvont a versed. Bizony az emberiség elfelejtette a félelmet,amit az
elemek okoznak, bármennyire előrehaladott a leküzdése, de legyőzni nem lehet.
Erről csak az tud vallani aki túlélte az ilyen csapásokat, aki már tudja,mitől kell félni.
Szeretettel gratulálok,Zsófi
Keves Zsófi!
Örülök, hogy nálam jártál és kifejtetted a véleményedet. Sajnos, a világban élő emberiség nem jó irányban halad. Biztosan voltak – hiszen olvashattunk róluk eleget – korábban is csapások, amikor tengerek haragja sújott a világra, vagy földrengések, nem sorolom…
A villámlás is rettegést szül, de az emberek nem okulnak, hogy e földi világot ne gyűlölettel, hanem békés együttgondolkodással éhessék.
Szeretettel: Kata
Versed első részében teljesen beleéltem magam a természeti jelenségbe.Szinte már én is féltem…de jobban kell félni az emberi gonoszságtól, ahogy írod, attól nem lehet elmenekülni, mint az állatok a vihar elől.
Nagyon jól összeszedett gondolat.
Szeretettel: oroszlán.
Köszönöm kedves szavaidat és örülök, hogy tetszik a versem. Félünk, mindenki fél a természeti katasztrófáktól, villámtól, s mégis igazad van, hogy az emberi tudatos gonoszságaitól inkább kell félnünk. Azt ugyanis ki lehetne kerülni, ha az emberek nem gyűlölködnének egymással.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nem csak a Teremtő nem érti, már mi sem értjük, mi miért történik, és miért éppen így.
Mert olyan egyszerű lehetne az élet, ha nem lennének kapzsi, pökhendi, okoskodó emberek.
Elosztani minden földi jót egyenlően, békével…
Nem, azt nem hiszem, hogy Isten fog lecsapni ránk, hiszen ő jóságos, az ember az aki gonosz, az ember fogja maga-magát elpusztítani. Valóban elkeserítő…
Remekül versbe foglaltad a mai földi lét állapotát, kilátástalanságát… Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy jó összefoglaltad versemmel kapcsolatos gondolataidat. Egyetértek azzal, amivel kiegészítetted a verset.
Talán a legelrettentőbb, amit felhoztál, hogy akkor, amikor a világon minden, de minden emberi szükséglet megterem, mégis több egyre több és több éhezőnek kell szenvednie.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Jó a keret, mégis, nekem valami hiányzik. Képiesen ábrázolod a villámlás hatását az elején, mégis – ne haragudj a nyers fogalmazásért – inkább hasonlít egy amatőr fényképre, mintsem művészi festményre. Talán ha még aprólékosabban, több jelzővel, megszemélyesítéssel riasztottad volna szét az állatokat…
A vers második felében megjelenik a felvezetés után a mondanivaló, de túlságosan direkt tálalod. A fogalmazásból az olvasónak kellene a tanulságot kihámoznia.
Elnézést az őszinteségemért, de most ezeket hozta ki belőlem ez a versed.
Szeretettel: Csaba
Kedves Csaba!
Örülök a látogatásodnak. Köszönöm, hogy udvarias formában elmondtad észrevételeidet, a kritikádat. Ilyen ellen nem lehet senkinek kifogása. Talán igazad van, hogy nem festettem benne igíazi művészi képeket, de ez egy rövidebb vers. Ha többször meglátogatnál, olvashatnál, sok hosszabb versem is van, köztük többrészes szonettek, ahol szebb képeket festettem a természetről, erdőkről, ott élő állatokról-madarakról. Itt nem akartam hosszbbra szabni a verset. Egyébként nem szoktm olvasóimnak rejtett gondolatokat feladni, inkább leírom, amit mondani szeretnék a verseimmel vagy akár a prózáimal is.
Örülnék, ha máskor eljönnél hozzám.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata! A villám itt cikázik már a fejünk felett. Csapkodását érezni. Szépen festetted meg a természetet, összemosva a jelen problémáival. Az emberi elégedetlenség határtalan. megkapjuk a büntetésünk érte. Igazán remekül foglaltad össze e súlyos problémát. Ügyes vagy. Puszi Éva
Kedves Éva!
Köszönöm megértő szavaidat. Jól megérted gondolataimat.
Azt is köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Valahogy én is így gondolom!!!
Az emberek egy részének semmi sem elég jó, minden kevés, elégedetlenek.
Ráébredni? Hm. Ők nem fognak, nem olyanok, mert nem hisznek nagyon semmiben, senkiben.
Gondolataid tetszettek!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolti!
Azt hiszem, egyetértünk! De mit ér az, ha minden marad a régiben?
Közönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Igaz. Bár én úgy érzem nem mindig odacsap a villám, ahol azt tényleg megérdemelnék…ezzel szemben vannak helyek, ahová már így is elegez csapkodott…Na, de ilyen a természet!
Deiphobae
Abban igazad van, hogy nem mindig odacsap a világ, ahová kellene, s az bűnhödne, aki megérdemelné. Bizony, néha a jótevőket, az igazakat éri el a sors büntetése. Ilyen a sors, ilyen világ…
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szretettel: Kata
Kedves Finta Kata!
Versben viszontlátni egy elképzelést Isten dolgairol ,nekem mindig tetszik. Kihívás lehet jól megfogalmazni. Maga a vers jobb lett volna ha nem ilyen tényszerű",viszont érdekes és átérezhető . Gratulálok hozzá.
Versben fogalmazni – még ha az szabad versforma is – mindig nehezebb, mint prózában. Én mégis mindig szeretek "tényszerű" anyagot készíteni. Lehet, hogy nem mindig szerencsés. Az elvont – kitalált témák nem tartoznak az én ssztalomhoz, néha próálkozom velük, de ritkán fordulnak elő nálam.
Köszönöm az észrevételedet és azt, hogy meglátogattál. Más vélemények is tanulságosak lehetnek, ezért én azoknak is örülök.
Szeretettel: Kata