Vándoroltam kanyonokban,
vér szivárgott lábnyomomban,
lefoszlott a cipőm rólam,
talpamon mély sebet hordtam.
Sárban jártam, ingoványban,
eltévedtem mély mocsárban,
szúnyogsereg szívta vérem,
szétvakartam orcám, térdem.
Vadonban vad indák vártak,
ostoroztak buja árnyak,
megdobáltak dühös majmok,
míg a vágyam hozzád hajtott.
Sivatagban, mély homokban
tűző napon eltikkadtam,
cserepesre száradt ajkam,
gyík, skorpió mászott rajtam.
Vízre szálltam, tenger habja
fáradt testem elringatta,
víg vitorlám dagadt szélben,
végül nálad révbe értem.
Kérlek bánjál szépen velem,
csókjaiddal zárd le szemem,
őrizz tested illatával,
s szembe szállok száz halállal!
Visszatértem, révbe értem,
nem kell semmitől sem félnem,
mikor hozzád megérkeztem,
sorsommal megelégedtem.