Hinném, feszes fuvallatát a szélnek,
Kezed egyelen érintésének.
Hinném, csöppenő cseppjét az esőnek
Fáradt pillád egyetlen könnyének.
Hinném, hogy szeretőn simítasz,
Hogy könnycsepped értem hullattad.
Hinném, hogy rólam el-elmerengsz,
Hinném, de nem merem.
Hinnék, a mindenható tág időnek,
Hogy nem Te, hanem ő fut előled.
Hinnék, minden egyes mesélő kőnek,
Mik álom-emlényt rólam mesélnek.
Hinnék a remegő percekben,
Hogy álmodat nekem szentelted.
Hinnék Benned, ezeregy életben,
Hinnék, de nem merek!
4 hozzászólás
Nagyon szép gondolatokat ad a versed, nagyon szépen megfogalmazva.
Gratulálok hozzá.
Köszönöm szépen!
Tényleg szép gondolatok…itt-ott megint belekötnék a rímekbe…ezt én inkább dalszövegként funkcionálva tudnám elképzelni valami jó kis zenei alátéttel.
További sikeres alkotást!
Kedves Náni. Olvastam verseid. A kezdeti lázadot és a mostani lenyugvót. Mindegyik jól áll neked. Gratulálok. Üdv. István