velem elmúlik minden baj
velem eltűnik a vihar
velem szűnik meg a rossz
velem hal meg a gonosz
veled születik a mosoly
veled ragyog fel a fény
veled tűnik el a bánat
veled éled a remény
semmit nem tehettem másként
mindent előre tudtam
már rég el kellett volna mennem
de mégis itt maradtam
megpróbáltam jobbá tenni
kifakult lelkemet
sokáig tartott amíg rájöttem:
már nem lehet
újra születni értelmetlen
vergődni tovább míg elfogy az élet
megsemmisülni nincs elég erőm
ne maradj velem csak arra kérlek
majd vége lesz lassan
a megnyugvás rám talál
eltűnök majd csendben
ez több lesz mint a halál
veled még egyszer éltem
veled még egyszer reméltem
veled újra hinni tanultam
veled kifakult a múltam
velem hosszú lenne még
velem nem vár békesség
velem kívül lennél mindenen
velem magányos a Végtelen
2 hozzászólás
Kedves Koma!
Bízz jobban magadban,
Szép versed egy önkorbácsolás,
Ha kinek szól olvassa, neki is biztosan fáj…:(
Szép napokat kívánok!
Szervusz Pomázi Dóra!
Nem annak szántam ám… csak néha igyekezni kell megvédeni másokat önmagunktól…. Legalábbis attól, amit gondolunk magunkról…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu