Az ég a földdel összeborul!
A Balatonon szélvihar dúl!
Hullámok iszonyú erővel csapnak a partra
hatalmas morajlást okozva fehér tajtékokkal!
Tombold ki, te bősz vihar, tombold ki dühösen magadat!
Fejezd ki indulatodat, de lásd utána mi marad!
A parton szanaszét feldúlt a környék!
Ám látom, lassan újra kék lesz az ég!
De egyelőre a szél még nem nyugszik.
A parti fákon nagy erővel hárfázik!
Ám egyszer biztosan véget ér ez az irtózatos dal
és akkor ismét eltelhet a szívünk a meleg, szép nyárral!
No, de ehhez az kell, hogy a most dúló szél fékezze a heves indulatát
és a világot a jóságosan fényeskedő meleg Napnak adja át.
Ezzel a szép reményemmel telik be a szívem,
amikor a vihar után megírom ezt a versem.