Felötözök szép ruhába,
elmegyek a virágbálba.
Meglesem a táncukat,
S azt, hogyan mulatnak.
Jácint a violát forgatja,
A tulipán a tűzvirággal ropja,
Amikor elfáradnak,
Gyöngyharmatot kortyolgatnak.
Pompás a sok virág együtt,
mily színes forgatag!
Mutatják gyönyörű
Báli ruhájukat.
Vörös, lila és sárga
ma ez a divat járja.
Elbűvölnek illatukkal,
És a csodás táncukkal.
Virágbálba te is eljuthatsz,
akár minden este,
Csak a szemedet hunyd le!
Táncolnak majd a virágok,
Hidd el, majd te is meglátod!
5 hozzászólás
Kedves Hundidó"
A versed egy egész virágos kert. Ha az emberekben nem lett volna annyi , mindenféle igéretekkel olyan sok unreális vágy felébresztve akko tudna egy percig csendben lenni és megértené amit Truman Capote mondani akar:
"Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek. Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni…"
üdv. Toni
Nagyon öletes gondolat a virágokat táncba, bálba vinni – versbe foglalva. Gratulálok. Nekem tetszett.
Üdv. Kata
Kedves Toni!
Én hiszem, hogy a természet "ugyanolyan"érző lének, mint mi. Ha nyitott szemmel, füllel járunk, megbizonyosodhatunk róla….
Szia!
Szép!
Üdv:Selanne
Köszönöm, kedves vagy!