elég volt néznem parázsló szemedbe.
Ott kuporgott mélyén a szerelem,
bebocsátást kérve a szívembe.
Én kitártam előtte nyomban,
hisz feneketlen magányomban
hőn vágytam a gyengéd szóra,
s egy kézre, simogatóra…
Tüzed szítja az enyémet,
hittem, míg elemészt az enyészet.
Ám ha benned alábbhagy e hév,
szívemben is csitul a szenvedély.
Minden bántóan éles szavad,
mit áthat az ádáz indulat,
a végtelenbe taszít tőlem,
míg egyszer majd eltűnsz előlem
– örökre.
Félek utánad menni, az út oly sötét,
s nem látok a végén pislogó fényt.
Neked kell hát visszatérned hozzám,
ölelésre nyílt karom árván vár rád!
16 hozzászólás
Talán nem megy el, talán a tűz is ugyan olyan hévvel ég még és nem maradsz árva.
Nagyon tetszett a versed. Egy kis félelmet érzek benne.
Üdv: József
Kedves József!
Nagyon jól érzed… Amikor az ember szerelmes, megrémíti a gondolat, hogy egyszer (bármelyik fél hibájából) elmúlhat a lángolás, és elveszítheti a párját… Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Űzd ki gondolataidból minden félelmed, és hidd és bízzál, hogy ez a szerelem mindaddig tart, míg ásó, kapa és a nagyharang be nem teljesíti kötelességét! Addig pedig lángolj, és tüzed felizzitja másik szunnyadó parazsát is!
Nagyon szép a versed. Olyan mély érzésekről szól, melyek az olvasójának a lelkéig hatolnak.
Jó volt olvasni a soraid!
Üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Bár ez egy korábbi versem, de a félelem olykor vissza-visszatér:) Igyekszem úrrá lenni rajta. Köszönöm, hogy ismét olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Higgy és bízzál!
Ott az a fény s vár rád!:)
Kedves Dóra!
A vers megírása óta kedvesem visszatalált hozzám, és elhozta nekem azt a fényt:) Köszönöm kedves szavaidat!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Olykor Elizabeth Barreth Browingra emlékeztetsz 🙂 ő írt sok szép verset a férjéhez, Robert Browinghoz; úgymond egymást erősítették.
Jó, hogy azóta rendeződtek a dolgok, és újra egymásra találtatok; az az igazi, ha egy pár minden problémát meg tud beszélni, és így keresztüljutnak bármi nehézségen. Persze, az aggodalom a másik elvesztése miatt bizony olykor együtt jár a szeretettel/szerelemmel…
Üdv.: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Kedvencem a Portugál szonettekből a VI.:) Köszönöm a megtisztelő összehasonlítást, de én tehetségben meg sem közelítem Elizabeth Barreth Browingot, csak a kedvesem iránti érzéseim mélységét tekintve lehet közöttünk hasonlóság:) Az akkori gondjaink rendeződtek, de két ember kapcsolatában mindig akadnak nézeteltérések, és ilyenkor az ember hajlamos aggodalmaskodni… Jól látod ezt a kérdést:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ismét remek munkát osztottál meg olvasóközönségeddel, azt hiszem, hogy egy a verset szinte mindenki megélte, megérezte már.
Ezt a komoly érzelmi vihar, feszültség, lángolás csokrot nagyon szépen csomagoltad.
Gratulálok munkádhoz!
Ha időd, kedved van, nézd meg régi verseimet.
További jó alkotást!
Üdv:Metal Koala
Kedves Attila!
Köszönöm elismerő szavaidat és hogy ismét olvastál:)
Üdv: Borostyán
Nagyon szép!!
Örömmel jártam ismét Nálad.
Kedves Zsike!
Számomra öröm, hogy rendszeres olvasóim között üdvözölhetlek:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szép szerelmes üzenetet írtál!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy ismét olvastál:)
Üdv: Borostyán
Minden boldogságban ott lapul a félelem, hogy egyszer véget ér. Csodaszép a versed, nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Igazad van, de le kell küzdenünk a félelmet, hogy ne árnyékolja be a boldogságunkat… Köszönöm, hogy ismét nálam jártál:)
Üdv: Borostyán