Keresem.
Az eget kémlelem.
Fekete-fehér tollkabátja
kontúrja az égi lámpa
előtt,
mielőtt
ily fanyalgó idő tért be,
még látható volt az égbe
törő,
elbűvölő
lombos ágak felett.
Most hátam korholja hideged,
vénasszonykendős ősz –
Lelkemre sűrű hálót szősz.
Fancsali,
hajnali
ködszagú élet robotos éle
hasítja márvány-erű képe
múló rózsáját ezreknek…
Lila vádja kezeknek
leszáll,
kaszál –
Fehér aratás után
a fák zöld lobogóján
tavaszi dalt fuvoláz a szél,
a tél
alél.
Hajnal hasad,
tollas csapat
tűnik fel
az égen.
Figyelem…
Az eget kémlelem.
Fekete-fehér tollkabátja
kontúrja az égi lámpa
előtt
felhőt
köröz,
levegőt
szel…
Idelenn
tarka rétek,
árva fészek –
régi otthona várja őt.
Visszajött.
5 hozzászólás
Nekem elsőre Petőfi: Születésnapomra c. verse jutott eszembe!
Bocsánat, József Attilát akartam írni, csak gyorsabb volt az eszem, mint a kezem!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál! (Pályázati vers volt… 🙂
Kitűnő versed szeretettel olvastam: Zsuzsa
A sorok eltérő hossza sajátos hangulatot kölcsônöz a versednek.
Igen, visszajön, visszajött. Ez ilyen, ahogy leírtad.