…hagyj nekem hegy helyett
a csendeden egy helyet,
hallgatok, és te nem
hallhatod, Istenem.
Megmintázom, ahogy sárga nap hasad,
belemázolódom saját képeimbe,
felhőt növesztek, párna-nagy hasat,
mielőtt az orkán félrevinne,
a völgyek odalent csendburokban,
ha érintem, lehet, hogy elgörögnek,
vagy üveghéjuk kezemre robban,
hogy az éggel együtt mennydörögjek.
Oldalát szakítja már az orkán,
felszökött a láz az indulatban,
vérvörös mandulájú torkán
lecsúszva maradjak öntudatlan,
hadd folyjak le olvadt színeimmel
a völgyeken is túl, a tengerszint alá,
hol elfojtott hangomra visszarímel
hangod és a csend is hallaná,
… arcomon könny csorog,
sziklakert, kőporok,
tintafolt ingemen,
írd velem, Istenem!
9 hozzászólás
Mesés és mesteri ez a versed!
Csodásak a képeid!
Én nem szoktam, s tudok verset elemezni..mindig attól tartok, hogy a vers élményét elrontom vele..ami szép az szép!:)
Elmenteném?!!!
szeretettel:Zsanett
Szia!
Szép, ritmusos, csodálatos képekkel teli vers!
Szeretettel: Eszti
".. arcomon könny csorog,
sziklakert, kőporok,
tintafolt ingemen,
írd velem, Istenem!"
Veled írja!
Ölellek!
Nagyon szépen köszönöm Nektek!
A keret, amit a versedben alkalmaztál, szépen vezeti fel a belső tartalmat – és remekül vezeti le, nyitott, erős, emberi kérdést hagyva maga mögött, ezt aabb rímképlete fokozza is. A belső abab rímképlet a tőled megszokott erős rímekkel, a szépen vezetett történettel a külső és belső világ összecsapásával nekem nagyon tetszett. Élvezettel olvastam a versed.
aLéb
Annyira élénk, annyira színes, annyira gyönyörűen megírt ez a vers! Nagyon tetszett!
Nagyon köszönöm Nektek.
Nagyon érezhető, gyönyörű Vers!
Szia Szkít!
Sajnos csak ötösöket tudok osztogatni neked, pedig az írásaid értéke nálam felbecsülhetetlen.
Egészen ott vagy fent a legtetején. 🙂
Olyan képeket alkotsz, hogy napokig olvasgatom, mire el tudom képzelni magam elé. 🙂
Gyönyörű!
Szeretettel: Kankalin