Vén Vízityúk, a Bagoly, pár harsány
Varjú, Sólyom, s a Kanárimadár
egy szép nap összeröffentek,
hogy egy páratlan társuknak,
egy másik fajnak, a Sasnak
a státusáról döntsenek.
– Barátaim – huhog a bölcs Bagoly –
a Sas túl fennen szárnyal valahol
a légben, s ez mindenképp helytelen.
Én azt hiszem, bár dicsfény lengi át,
már oly merész, hogy őméltóságát
néhányunknak fékezni kellene.
Sólyom sóhajt: – Az a szóbeszéd járja,
hogy meghalnak szeme pillantására
a kisbárányok; így én megvetem,
sőt lenézem, és azt javasolnám,
el ne ismerjük őt egyáltalán,
mert gátolni e mód az egyetlen.
Károgott Varjú: – Meggyőződésem,
hogy se joggal, se erkölcsösséggel
a Sas nem gondol: morális hulla.
– És abszurdum! még jóképűnek mondják, –
csipog Kanári, bőszen rázva tollát –
pedig udvariatlan, és mily csúnya!
Vén Vízityúk is megszólalt kárálva,
biztos benne, hogy akad igazsága
az összes történetnek, úgy biz' ám!
Úgy vélte, a Sas szálljon le a földre,
és dicsfényét feledje mindörökre,
ez a kötelessége ezután.
De lám! A csúcson,ahol őfensége
mosolygó vizekre és földre néz le,
a Sas kiterjeszti hatalmas szárnyát,
emelkedik lassúdad méltósággal,
királyi módon lebegtetett szárnnyal,
és hintáztatja nagy testének árnyát.
Aztán az égbolt fenséges kékjébe
rikoltva száll el távolibb vidékre,
a mindenségtől elragadtatva.
A világot látványa tölti be,
lelke a végtelennel van tele,
s a dolgok égi öröme áthatja.
Isten kiválasztottja, a dicső,
a nagy tett így tűnik ki az idő
és a világ porló rögein járván.
S mint szilánkokat szél rugdos tovább,
kell elsöpörni dőre ostobák
haszontalan, hiábavaló gáncsát.
*
Ella Wheeler Wilcox : A Fable
Some cawing Crows, a hooting Owl,
A Hawk, a Canary, an old Marsh-Fowl,
One day all meet together
To hold a caucus and settle the fate
Of a certain bird (without a mate),
A bird of another feather.
'My friends,' said the Owl, with a look most wise,
'The Eagle is soaring too near the skies,
In a way that is quite improper;
Yet the world is praising her, so I'm told,
And I think her actions have grown so bold
That some of us ought to stop her.'
'I have heard it said,' quoth Hawk, with a sigh,
'That young lambs died at the glance of her eye,
And I wholly scorn and despise her.
This, and more, I am told they say,
And I think that the only proper way
Is never to recognize her.'
'I am quite convinced,' said Crow, with a caw,
'That the Eagle minds no moral law,
She's a most unruly creature.'
'She's an ugly thing,' piped Canary Bird;
'Some call her handsome—it's so absurd—
She hasn't a decent feature.'
Then the old Marsh-Hen went hopping about,
She said she was sure—she hadn't a doubt—
Of the truth of each bird's story:
And she thought it a duty to stop her flight,
To pull her down from her lofty height,
And take the gilt from her glory.
But, lo! from a peak on the mountain grand
That looks out over the smiling land
And over the mighty ocean,
The Eagle is spreading her splendid wings—
She rises, rises, and upward swings,
With a slow, majestic motion.
Up in the blue of God's own skies,
With a cry of rapture, away she flies,
Close to the Great Eternal:
She sweeps the world with her piercing sight;
Her soul is filled with the infinite
And the joy of things supernal.
Thus rise forever the chosen of God,
The genius-crowned or the power-shod,
Over the dust-world sailing;
And back, like splinters blown by the winds,
Must fall the missiles of silly minds,
Useless and unavailing.
4 hozzászólás
Kedves Irénke! Tanulságos mese, remek fordítás. Szeretettel olvastalak. Éva
Köszönöm az olvasást kedves Éva!
Kedves Irénke!
A sas a madarak királya, kiválósága azonban irigység tárgya a többi madár közt, így aztán áttérnek a demokráciára, és megszavazzák a sas trónfosztását. 🙂
Nagyon aranyos mese, az apró jellemzések, életképek általános emberi tartalmakat hordoznak.
Az emberi gyarlóság, és kiválóság örök harca mulatságos köntösben, és a várható csattanóval.
Nagyon tetszett!
Judit
Szia, Judit!
Hát, igen, tanmese, de nekem nincs bajom azokkal, ezt is szívesen fordítottam, szerettem.:) Köszönöm, hogy olvastad!