Egy koppanásra tértem magamhoz,
kedvenc tollam a padlóra esett.
Fák öltözködtek az alkonyathoz,
köztük nesztelen lelkem repkedett.
Most csúszott le a Nap csendben, puhán,
izzón huppant valahol a mélybe.
Jaj! Félek az éjszakától… Talán
nem kéne!?
9 hozzászólás
Szia Kedves Gyömbér!
Az éjtől semmikép nem kéne! Olyan bársonyos tud lenni, amikor pedig túlon-túl sötét, akkor keresd a csillagokat:)
Gratulálok nagyon szép elmélkedés, örmmel olvastam!:)
Kedves sleepwell!
Köszönöm, hogy olvastad! …igen, a csillagok! Jó ötlet! 🙂 Köszi!
Gy.
kedves Gyömbér!
Röpke elmélkedés kedves. Szinte látlak, ahogy szunyókálsz.
ali baba
Köszönöm, hogy olvastad! Az a helyzet, hogy "rátapintottál" valamire, ugyanis lépten-nyomon elalszom! 🙂
Gyömbér
Bársonyosan aranyos képek!!!!
Olyan fantasztikus stílusod van, hogy az nem mindennapi!
Kedves, aranyos, jó olvasni….)))
Szeretettel gratulálok!!!
D.P.
Köszi kedves dinipapa! 🙂
Békés, kellemes alkonyati hangulat árad versedből.
Jól esik olvasni.
gratulálok
A.
Köszönöm András!
Kedves Gyömbér!
Nyugalom, csend, alkonyati mélabú…ezekkel jellemezném e kellemes hangulatú alkotást.
Gratulálok.
(Jut eszembe: NE félj az éjszakától, "varázsos" tud lenni olykor 🙂 )