Vajon mennyire ismerem tenyeremet?
Ha elteszem, elrejtem zsebemben,
Életem vonalai előttem megjelennek-e?
Finom mappa kesztyű, ha elfedi előlem,
Érzem, hol a szív vonala benne?
Ha a rugalmas kötöttbe dugom,
Kezemen a dombok hol vannak, tudom?
Csak egyet tudok biztosan róla,
Mely tenyérben időzne boldogan.
Így ha kérdeznék tőlem; Ismered kedvesed?
Nem azt válaszolnám – úgy, mint a tenyerem.
Hanem azt hogy – persze, hisz bennem a lelke
S azt is tudom, érzem, lelkem pedig benne.
14 hozzászólás
Kedves Dóra!
Ó de nagyon jól világítottál rá a lényegre!
Milyen szép és jó is az, ha elmondhatjuk, bennem a lelke és az enyém benne!
Nagyon szép! nagyon tetszik. Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Örülök, hogy tetszett,
Hogy olvastál köszönöm Neked!
Kedves Dóra! Érdekes fejtegetés, s nagyon jó kis dolgot hoztál ki belőle, élmény volt olvasni! Szeretettel: Andika
Andika! Kedves vagy!
Örülök, hogy olvastad!:)
Szép vers Dórikám! Gratulálok!:)
Köszönöm sleppwell!
Örülök, hogy tetszett!:)
Érdekes gondolatok! Tetszett!
Gratulálok! Gy.
Jó vers.
tetszett.
Üdv: András
Jó vers.
tetszett.
Üdv: András
Jó kérdés, vajon ismerjük-e a tenyerünket. A lényeg viszont az, ha kedvesed lelke és a te lelked egymásra talál, akkor ismeritek egymást.
Rozália
Kedves Dóra!
Az utolsó öt sorban van a lényeg! Érdekes ez a boncolgatás a kezedről, tenyerdről… Tetszett, mert olyan egyedi:)
Üdv: Borostyán
Kedves Gyömbér, András, Rozália, Borostyán!
Köszönöm a virtuális látogatást:)
S hogy tetszett a versem,
Jól esett nekem.:)
Hát ez nagyon nagyon szép, csak csóválom a fejem!
Megengeded, hogy ezt Valakinek továbbküldjem?
Ha nem az sem baj, de most a lelkemből gratulálok!!!!!!!!
d.p…hihetetlenül szép!
Komolyan megható…