Sarokba dobott őszinte szavaknak
Súlyát értékelni te már nem tudod.
Csak félre söpröd, mint ócska lim-lomot,
Mert azt hiszed, nem szívedből fakadnak.
Hát bocsáss meg most végre önmagadnak!
Vesd le a rút maszkot s érteni fogod,
hogy az csak álarc. És ha majd eldobod
a rossz elhagy, s álmaid megmaradnak
Mutasd ezentúl mindig tiszta arcod
Ha fáj is néha, e rút hazug világ.
A bűnösök közt te leszel a vétlen,
Így emberséged minden bajból kiránt
Ha tiszta vagy, te nyered majd a harcot,
Hát ne félj igaznak lenni semmiképp sem!
4 hozzászólás
Tetszett! Tiszta nemes gondolatok!
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Igaznak lenni nem nehéz, az emberség erény.Gratulálok a versedhez.
Szeretettel!Selanne
dpanka , Selanne , örülök, hogy tetszett..:)
Köszönöm, hogy itt jártatok.
Szörnyen nehéz eldobni a maszkot, de megéri. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália