Homokkal terített lesz minden
Vagy csak víz lepi be a Földet
Ha égetni fog akár most a Nap
Csak jégpáncél borítja a kerekséget
E bolygón temérdek ember lelke
Ott fog lebegni körülötte
Már, csak ha lélekben is létezünk
Lehet akkor sem lesz lelkiismeretünk
Nem lesz levegő, sem vonzerő
Csak néma csönd, semmi lüktető
Vastag sűrű sötétség
Sehol semmi életkép
Igy bolygónk beillik a világegyetembe
Más naprendszerből emlékeznek az emberre
Földnek elege lett belőle
Minden embert feledve eltemette
Nem bírta már a bűnt
Mit a hátán hordott
Az ember pusztította
Nagyon megunhatta
Ha újra teremted ó Istenem az emberéletét
Más embereket, ó kérlek, még egyszer adj esélyt
Ha te is úgy látod, ó Istenünk ne teremts többé
Kígyót, Káint tedd szolgádat hűségesebbé
4 hozzászólás
Jó a versed ,gratulálok hozzá ,sajnos igaz történet fog lenni lassan ,üdv:Szekelyke.
Reménykedjünk abban az utolsó versszakod lesz az igaz.
Üdv:Selanne
Kedves András!
Tetszik a versed, jó formát alkalmaztál (kivétel a legutolsó szakasz), nagyon érdekes a tatalma, a mondanivalód nagyon is időszerű. A legutolsó szakasz egy fohász, egy imának is beillik, s bár úgy lenne, ahogyan leírtad. Egy megjegyzésem volna: a versekre is vonatkozik az a szabály, hogy mondatokra kellene tagolni, tehát minden mondat végére írásjelet illene tenni.
Természetesen a döntés joga mindig az alkotóé.
Üdv. Kata
Köszönöm mindnyájatoknak a hozzászólást.