Magánhangzóid hangja leng, Hazám,
sóhajt, mint a halál, ki vár reám,
s dédelget, akár a jó anyám.
Van-e még három ilyen magyar szó?
Halál, Anyám, Hazám… megnyugtató,
mint szűzi tiszta tó, elringató.
Fennkölt és gyönyörű a Te neved,
illőn ahhoz, ahogy képzeltelek:
Érett, gyönyörű asszony nevet rám,
amikor csak hallom e szót: Hazám.
Állsz előttem karcsún, tárt karokkal,
betakarsz hajaddal, illatoddal.
S most kifosztva, betegen látlak én,
lázban, az őrület szűk peremén.
Hangod halk, fénytelen két szép szemed,
gyűrt abroszt matat tétova kezed.
Ruhád megszabdalva, hajad dúlva,
maradék gyöngyeid szétgurulva.
Asztalod üres, tűzhelyed hűlve,
híveid mocsokban elmerülve,
alkohol, drog, renyhe, hideg közöny,
nikotin bűze leng a függönyön.
Lányaid Európa ribancai,
fiaid a világ pincérei.
Látva nyomorú magyar sorsokat,
a vén szívem majd’ hogy beleszakad,
elönt a szégyen, s szavam elakad.
Nem kérdezem ki tette, mert tudom.
A feketék, a fehérek, – hallom –
vörösök, hupikékek, – s tagadom!
Nem mi voltunk, mi aztán nem! – mondjuk.
A gazdasági válság… hisz’ tudjuk…
A világmindenség is ellenünk,
mi tényleg semmiről nem tehetünk.
Falnak dőlve és széttárt karokkal,
mondjuk, szemünkben némi zavarral.
De be kell vallanunk: a mi vétkünk,
ám tudjuk, nem egyenlő a részünk.
Be kell ismernünk lehajtott fejjel,
mi voltunk itt kidüllesztett mellel.
Ne legyünk cinkosai a kornak,
mocskai az ezredfordulónak:
Megfontoltan és példás szigorral,
le kell számolnunk a tolvajokkal.
A szegény gimnazistákból vedlett,
tíz év alatt milliárdossá lett
lovagok számoljanak végre el,
hirtelen kiásott kincseikkel.
Unokáink elsikkasztott hitét,
gyermekeink elrabolt jövőjét,
szent kötelességünk visszavennünk.
És nem lehet addig megpihennünk,
addig e földön nem nyugodhatunk,
míg rágnak e férgek, nem alhatunk.
Hogy ne maradj gyermeked adósa,
s unokádnak jobb legyen a sorsa,
ebben a vad, elátkozott korban,
egymással össze kell fognunk nyomban,
keresve a vétlenek igazát,
nekünk kell megmentenünk a Hazát.
Könnyeimet ne vedd zokon Hazám,
azt sem, hogy dühömben remeg a szám.
Innen kell, hogy hittel elinduljunk,
emelt fővel, magunkért dolgozzunk.
Ha nem jut kapanyél, tíz körmünkkel,
ökleinkkel, foggal, életünkkel.
Hazátlan kóborlásom, csak emlék.
(Hiszen nélküled hová is lennék?)
Itt maradunk, átölelünk,
Inni adunk, megetetünk,
langyos vízben megfürdetünk,
megtörölünk, lefektetünk,
meglásd, újra jó lesz velünk.
Ha rács mögött az osford vitézek,
s asztalodon az elrabolt pénzek,
ha majd gyermekeid hazatérnek,
Hazám! vágyaink is véget érnek.
Akkor, csak akkor, megnyugodhatunk…
Akkor, akár már meg is halhatunk…
14 hozzászólás
Kedves a szívemnek amikor olvaslak antonius
Ebben a világban kellene még az általad megírt jus,
Ó bárcsak ennyiből állna a helyreállás, jó lenne,
de a titokban megszállt hazában, ennyi mit is érne,
mit segítene néhány tolvajtól vissza szolgáltatott érme?
Reménykedem, hogy a helyzet megoldása nem egyedül az én feladatom. A figyelem felhívást, az állásfoglalást, a megbúvó sumákolás mellőzését viszont kötelességemnek tartom. a.
Kedves antonius versed nagyon szép és igaz. Ha viszont minden helyreáll akkor már kár lenne halnunk.
Gratulálok versedhez.
Az soha nem fog bekövetkezni, hogy „minden helyreáll”. Attól még dolgozni kell érte. a.
Kedves Antal!
Ismét elnyerted csodálatomat.Ilyen versre én azt hiszem soha nem lennék képes.Igaz én csak nő vagyok.Ez olyen férfiasan szép vers.Az indításon szinte meghatódtam.A három szó…, aztán ahogy megszemélyesíted a Hazát, majd elemzed , feltárod a helyzetet.Tele igazsággal,váddal, reménnyel.Nagyon azt érzem ezen a versen,hogy valami felszakadt és kitört. Talán érted amire gondolok.Gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Vali Kedves!
Nagyon köszönöm a kedves, értő szavaid. Sokan tanulhatnának Tőled véleményformálást, kifejezést. Ha Téged olvaslak, akkor valamiért megértem, hogy tetszett Neked amit írtam és nem kéred tőlem, hogy azonnal hagyjak fel a firkálással és álljak be női szabónak. (Bár az sem lenne egy uccsó foglalatosság…)
Köszönök szépen mindent. a.
Kedves Antonius!
A Hazáról szóló versed csodaszép, elgondolkodtató. Nekem mindenképpen tetszik. Gyönyörűen, eddig még nem tapasztalt módon személyesíted meg! Nagyon kell ez most!
Üdvözlettel: Kankalin
Kedves Kankalin.
Nagyon jól esnek kedves szavaid és nagyvonalú értékelésed.
Köszönöm szépen.
Üdv. a.
Akkor kerülhetett föl a versed, amikor nem voltam itthon, s nem néztem föl a lapra. Aztán olyan sok verset tesznek föl, hogy nincs idő arra, hogy kicsitt ottmaradhassanak, hanem mennek le a süllyesztőbe.
Gyönyörű ez a hazaszeretettől fűtött versed. S benne mennyi igazság. Csak valamit tenni lehetne, hogy a helyzet javuljon. Ki fogja megmenteni a hazát? Lesz-e valakinek rá ereje?
Örülök, hogy most a toplistát nézve, fölfedeztem. Gratulálok!
Üdvözöllek: Kata
Kata Kedves!
Most először nem hiszek Neked. A toplistán nem láthattad. Arról az első két kedves olvasóm gondoskodott, hogy ott ne rontsa a színvonalat.
Abban is tévedsz, hogy akkor került föl a lapra, amikor nem voltál itthon. Tévedés Kata. Az igazság az, hogy mint elrendelés, úgy kerülnek föl a verseim, hogy a lehető legrövidebb ideig rontsák a képet a főoldalon. Tehát, ha hat-hét vers kerül egyszerre fölrakásra, akkor szinte minden alkalommal elsőként, sok esetben 2-3 olyan munkákat is megelőznek, amik már 8-10 órája fent vannak és rendelkeznek 3-4 hozzászólással.
Az élet már csak ilyen elgondolkodtató Kedves Kata.
Köszönök mindent. a.
Minden versed- ez is- a lényegről szól- magas irodalmi szinten!
Elismerésem at!.
ruca
Köszönöm Testvér.
a.
Kedves antonius!
Ez aztán hazafias vers, ilyet az tud írni, akinek a szíve így is érez!
Fantasztikus írás és ráadásul, milyen hosszú!
Úgy látszik elkapott a hév, s még ki nem írtad magadból, addig ott ültél fölötte. 🙂
Elismerésem, gyönyörű!
Üdv: fátyolfelhő
Fátyolfelhő Kedves!
Rég’ láttalak. Köszönöm szép szavaid. a.