Álmomban veled sétálok a réten
Fogom a kezed, el nem engedem,
S szívem egyre gyorsabban lüktet.
Mi ez? Talán szerelem?
A fűben ülünk,
S a Naplementét nézzük együtt.
Mikor egybeforr az ajkunk,
Hirtelen véget ér egy álmunk.
Újra a valóságba csöppenünk,
Ahol még nem vagyunk együtt.
Mi ez? Csak egy délibáb?
Vagy csak kivágtak egy élettel teli fát?
Meghaltunk vagy élünk?
Egy biztos, nem félünk!
Történhet bármi velünk,
Mi mindig együtt leszünk!
6 hozzászólás
Kedves Eddie!
Higyj az álmaidba! és valóság lesz! Úgy legyen!
Barátsággal Panka!
Szióóó,
Én hiszek az álmaimban, remélem teljesül:) Egyre közelebb kerülök az illetőhöz úgy érzem.
üdv: Eddie
Álmok, kedves ábrándok…
Pontosan akkor jó, ha beteljesülnek.
Úgy legyen.
Szeretettel: Kata
Na igen..ha beteljesülnek akkor jó! De az embernek tennie is kell érte, hogy beteljesüljenek..különben marad a kegyetlen valóság, ami lehet idegtépő is!
Eddie
Nagyon tetszett!
Az utolsó versszak olyan biztató!
Gratulálok!
Üdv:Jegmadar
Örülök, hogy tetszett a versem neked. 🙂
üdv:Eddie