igazítnak` rendet
álmom pitvarán,
bár ne hullna rám
izzó félhomály.
Kihűlt pernye száll
szempillámra már,
mellkasomban kő,
gonosz tervet sző
– zord álomidő –
…sutba dobott engem
titokban az élet,
valóm semmivé lett,
nincsbe ballagok
– átlátszó vagyok –
csak szívem dobog
megszokásból még
(mélyén szikra ég)
5 hozzászólás
A hangulat, a színek, a szóhasználat, és a megfogalmazás egyaránt, nagyon-nagyon tetszett. Gratulálok!
Kedves Gerda!
Örülök, hogy tetszett 🙂
Köszönöm szépen.
Üdv: Éva
Évike Kedves!
Szép a versed.A mellkasodban ne legyen kö még álmodban sem.Ezt csak zárójelben jegyeztem meg ,mert tudom, hogy nagyon érzőszívű ember vagy.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali – köszönöm, hogy olvastál 🙂
Kedves Dreaming,
átéreztem, és nem is találok most szavakat.
Köszönöm,
Márti