Sorozat folytatása
Tény és valóság mind József Attila, mind Nichita Stanescu ugyanazon Európai századra jellemző, két különböző egymással ellentétes, de módszereiben hasonlóan fanatikus, fasizmus, és kommunizmus társadalmi rendszerek áldozatai akárcsak a kivégzett Radnóti Miklós. Látszólag megtűrtek, nem kétséges hogy életben maradásuk esetén József Attila is Radnóti Miklós költő sorsát követte volna. Máig bizonyítatlan, balesetként közölt haláluk. Ugyancsak fura módon 1956 – ban, a magyar eseményektől megrémült kommunista Romániában, a fiatal Nichita által is irigyelt fiatal kórtársa Nicolae Labis költő közúti balesetben huny el. Ha nem is volt semmilyen bizonyított kapcsolata a magyar eseményekkel, tehetsége szabad szárnyalása, eszméi és gyakori italozásba torkollott menekülései, megrémisztették az akkori kommunista hatalmasságokat. De vajon milyen jövője is lehetne, egy az embert, és érzelmeit letaposó társadalmi rendszerben a tehetségnek, a tehetségesnek? De nem csak politikai, és emberi tényezők végeznek egy tehetséggel, érthetetlensége miatt örök üldözött A túlélők közül, végső soron mindenki ismeri Erich Kuby német író, Tények Ég Tanúk írásából, a kitaszított, a harmadik birodalomban állandóan hadbírósággal fenyegetett német értelmiségi sorsát. Egy semmiségért elítélt, büntetett katonaként harcolta végig a második világháborút, csoda és szerencse hogy sikerült életben maradnia. ( Az én háborúm – Már csak füstölgő romok)
Az őz halála
Nicolae Labis (Kányádi Sándor fordítása)
A tehetség részletei ( részletek a versből)
A háború utáni nagy szegénységet tetőző klimatikus, szárazság idején, az édesapját vadászaton követő költőt idézve,
Szomjúság emésztett felforrt azon nyomban,
ha a csorgóból kőre hullt a víz,
mintha egy idegen bolygón, félig holtan,
megyek, mint akit csak lába visz
Ott álltunk lesben, hová még hallatszottak
a forrás szelíden zenélő hangjai,
ha leszáll a nap, s helyébe jön a hold majd
az őzek egyenként idesorakoznak
szomjukat oltani
Mondom apámnak szomjas vagyok, intett
csöndben légy.
A szédítő víz milyen áttetszőn csordogál!
Érzem szomjamban annak sorsát, ki meghal, pedig
védi törvény, és a hagyomány.
Megérzés, előrevetítette sorsát? ( Szerző).
Elmúlás sóhaja neszez a völgyben.
Milyen rettentő alkony úszik már odafenn,
Vér folyik a láthatárról s vereslik mellettem, mintha
beletöröltem volna véres két kezem.
Mint az oltárláng, kéken égnek a pajzsikák
Pislognak közöttünk kíváncsi csillagok,
Jaj, hogy szeretném erdőm szép áldozatai
ha nem hozna ma erre utatok
De hiába a fohász (szerző).
Hátára fentről a sápadt hold világa
meghervadt cseresznyevirágot permetélt
Jaj, hogy szerettem volna ha elhibázza
apám puskája ez egyszer a célt
De visszhangzott a völgy)
Apám ujjongott: van már hús elég!
Mondom apámnak: szomjas vagyok, intett:
Most ihatsz.
A szédítő víz milyen sötéten csordogál!
Érzem szomjamban annak sorsát, ki meghalt, pedig
Védte törvény és a hagyomány.
De hiábavaló és idegen a törvény,
ha éhen fordulnál fel, hogyha nem ölnél,
s a hagyomány s a sajnálat is talmi,
mikor húgom éhes beteg, s tán meg fog halni,
Az egyik cső még mindig füstölög.
Jaj, hogy száll a levél a fák között.
Apám tüzet rak, rémítő nagyot,
Jaj az erdő, is de megváltozott!
Kezem a fűben keres tétován
És ezüsthangú csengettyűt talál…..
Majd apám a nyársról, körömmel tépi szét
az őzike veséjét és szívét.
Mi az hogy szív? Éhes vagyok! És élni akarok én…
Bocsáss meg kicsi szüzem, bocsáss meg őzikém.
Álmos vagyok. A tűz de magas, de mély
a rengeteg
Min tűnődsz apám? Sírok. Nyelem a húst
s a könnyeket
Ugyancsak érthetetlen a szörnyűségekkel teli Ernest Hemingway Afrikai Vadásznaplója, ( idézem őt – (Ha az ember egészen fiatalon leszolgálta idejét a társadalomért, demokráciáért,és már nem hajlandó semmilyen új ügy zászlaja alá állni, csak önmagának akár felelősséggel tartozni akkor felcseréli a bajtársak kellemes megnyugtató bűzét valamire, amit soha másképp nem érezhet csak egyedül). Ezt a valamit nem tudom még teljesen meghatározni, de az érzés megjön, mikor az ember valamiről jót és igazat ír…..) De a spanyolországi események is követik útján az írót, vajon mi történhetett ott? Miket élhetett túl? Az ügyért halálát kereső, szenvedélyes, halállal versenyt futó vadászjelenetek hallállal végződő tusáját szenvedélyes vadászként éli át, a kimúlt levadászott állat szenvedésére vetítve saját önmarcangoló lelki vívódását, saját haláltusáját a levadászott vad értelmetlen halálhoz vezető útján, megfordított szerepcserével. Vadász szerepében az életéért küzdő vaddal szemben, azt az érzetett keltve hogy annyiszor nézi végig saját haláltusáját, az ki már rég halott, és halottként éli újra, és újból át saját élete utolsó perceit. Hiszen ( fiatalon leszolgálta idejét a társadalomért). (A vidék annyira hasonlított Aragóniához hogy úgy éreztem Spanyolországban vagyunk. A szerző). (Az a nap, mikor a ló farka alatt mászkáló legyeket néztem – mivel nekem is volt már dolgom velük – több borzalmat keltett bennem, mint emlékezetemben bármi, mikor jobb karom a könyök és váll között eltört, a kézfej a hátamnál lógott, a csont hegye átszúrta a bicepsz húsát, míg az végül rohadni kezdett. Megdagadt, kifakadt és gennyesen levált. Egyedül a kínnal, a nem alvás ötödik hetében arra gondoltam, mit érezhet a jávorbika, ha az ember eltöri a vállapját és a bika elmenekül, s aznap éjjel fektemben mindent éreztem, az egészet, a golyó ütésétől kezdve végig az egészet, s kissé önkívületben azt gondoltam, hogy az amin keresztül megyek talán büntetés, ami minden vadásznak kijár. Aztán mikor jobban lettem, arra az álláspontra jutottam, hogyha büntetés volt, leróttam, s végre tudom mit teszek. Nem tettem semmi olyat amit ellenem nem tettek. Meglőttek már és megnyomorítottak, és megmenekültem. Mindig számítottam rá, hogy ez vagy amaz megöl, s igazán nem törődtem vele. Hemingway eszmefutásától eltérően, a más, és más erőszakos rendszerekben, erőszakmentes, de ugyancsak túlvilági életből visszatérő József Attila, Radnóti Miklós, Nicolae Labis, Ady Endre, vagy Nichita Stanescu, sem törődtek igazán (hogy ez vagy amaz megöl). Sokkal kegyetlenebb ellenfél lelkiismeretlen hóhérjaival álltak szemben mint Hemingway saját önmagával! Az életével fizetett az, ki kimerte jelenteni hogy ki szeretne jelentkezni, az okkor éppen hatalmon levő rendszerből. Szépirodalmi nyelvészeti értékein felül, Nicolae Labis műveiben, ugyanabba a tehetsége sohasem múló megjelenítési formájába ütközzünk, mint Ady Endre lírai szenvedésében, elhalálozott élő halott által átélt egyszerre múlt – jelen, gyötrelmekkel szenvedéssel fájdalommal teli, ismert végű jövő világában. De mint az, ki tudja, miért hozott áldozatott, megkönnyebbülés a nemes eszme, és a cél örök szerelemhez hasonlata.
A mélységek szelleme vagyok
(Nicolae Labis)
Én a mélységek szelleme vagyok
Világom nem a ti világotok
az erős szeszek világában élek,
ahol csak a kábító tehetetlenségnek
lombjai sápadoznak:
De néha – néha
világotokba feljövök,
Iszonyúan csöndes és fényes éjszakákon,
És nagy tüzeket gyújtok idefenn,
És kincseket teremtek
Elképesztvén az engemet értőket.
Majd alászállok újra – a gyötrő üregeken át –
A csodálatos és fényes vizekbe.
A mélységek szelleme vagyok,
világom nem a ti világotok.
A Halottak Élén
(Ady Endre)
Most a mezőn mindenki veszt
S vér – felhők futnak szabadon
S hű csapatomat most leltem meg,
Most leltem meg a csapatom,
Az életből kikényszerültet.
Életes drága jó fiúk,
Óh halottanként ébredők,
Be szeretőn rántom ki kardom
Árnyas, szent rangotok előtt
S benneteket meg most talállak
Nem váltak hősibb társaim
Soha, mint a mostaniak,
Fejükön az éjféli holdfény
Eget-verő, fényes sisak,
S fejüket friss sírból hozták föl.
Be sokáig várakozék
Én, árvult,társtalan Káin
S ím, hirtelen érkeztek hozzám
A társaim, a társaim,
Levitézlettjei a kedvnek,
Mint néztek hajh, ők valaha
Mint járták velem a Mezőt
Szegény hozzám – testvéri sültek,
Jámbor élet levetkezők,
S ím meredt szemmel mosolyognak,
Mert mind az Életé valánk
És ha lelkünk meg – megütközött:
Csak az élet áradt túl bennünk,
S ügye, most a sírok fölött
Szeretjük egymás tarka célját!
Be szép kísértetes világ,
Be jó nekem, be szép nekem:
Most az igazi halaványak
Táborában vezérkedem,
Hogy az életre mosolyogjunk.
Ady Endre csak az első világháború emberiségre szörnyűséges csapásával szembesült, ha túl is élte volna betegségét, ismerve őt nem élte volna túl József Attilát. Radnóti Miklós sorsa, a legvéresebb költői keresztre feszítés, méghozzá arcátlanul, olyan hozzáállással hogy esetében a hóhérait semmi bántódás sem érheti, sőt kitüntethető, érte vérdíjat kifizetendő megdicsérendő! És még csak a kezdet következet halála után, a megszületett szörnyűséges koncentrációs táborok, még a nácizmus után is tovább élték virágkorukat, a kommunista rendszerben. Radnóti Miklóst úgy lőtték le mint egy kutyát, és mind a mai napig nem a szeretett hazája földjében pihen! Hogy tehették meg ezt vele? S mind a mai napig hogyan képesek emberek ilyen tetteket elkövetni. A szörnyűségek mint átkok tovább burjánzanak, hogyan lehetne megmagyarázni a mai magyar politikai hozzáállást, mikor a kiadói pályázatokat zengéses szépirodalmi pályázatokra utalással támogatják! A kiadói liberalizmus egy kiváltság, mint kiadok mindent kiadhatnak, a választék széles, természetesen a bukás sem kizárt, ismert Honoré De Balzac kiadói, és nyomdász vállalkozása, de belebukása nem gátolta őt abban, hogy továbbra is szépirodalmi remekműveket alkosson. Végtére beleolvasva Armand Lanoux, Guy De Maupassant életrajzába, Gustave Flaubert, Louis Bouilhet költő és Emile Zola tanítványa tanulva G. Flaubert szívrohamából, melybe, végzetébe családja, unokájának férje fafeldolgozó vállalkozásának a bukása sodorta, betűre, és sorra számoltatta el a kiadóit, keményen összetűzve velük De nem a magyar szépirodalmi tehetségeket segítő állami támogatással, és nem a magyar szépirodalmi hagyományok túl véres hátán vérében tapicskolva. Beleolvasva a napvilág íróklub szépirodalmi alkotásaiba nem egy fiatal csillag bukkan fel! ( Tengernyi szeretet) Hól vannak? Hiányoznak azok a gondos kezek, és azok a könnybe lábadt szemek a fehér tiszta homlokok alól, melyek csak egy pillantással, vagy egy gyöngéd kézmozdulattal ezt a nagy és iszonyú erővel forgó tehetséges kereket a pályára állítják.(Guy De Maupassant esete).
Hogyan lehetne még jobban megalázni a magyar szép irodalom alkotóit, és velük véres múltjukat, azokért kik saját életüket áldozták fel? Így támogatja a magyar kormány a szépirodalmi alkotókat? Vajon milyen erkölcsi bizonyítványt kaphatott volna, a minden évben arcátlanul politikai vezetők által megkoszorúzott Petőfi Sándor a Habsburg birodalom tisztviselőitől? Alekszandr Szolzsenyiczin az akkori szovjet vezetőségtől, a Gulágon túlélt minden napját adótartozásként róhatták fel. Vagy Radnóti Miklós? Kinek adótartozásként, azt az egy, vagy két golyót is a számlájára lehetne írni? Hogyan merjük ennyire megalázni elődjeink? Hogyan? Szégyen és megalázó, hogy a magyar kormány egy ilyen egyszerű, lerázással oldja meg a magyar szépirodalmi alkotások jövőjét. De szavazó cédulákra kiéhezettek ott vannak minden megemlékezésen, anélkül hogy bocsánatot kérnének, csak szavazzatok tovább rám alapon, a holtak már úgysem árthatnak! Csak még túl véres az a kampó, és vérzik, nem száradtak még meg azok a ráakasztott alkotások! Túl mélyek azok a sebek a sírokon, és minden rálépés, rátaposás még nagyobb és több fájdalmat és szenvedést okoz. A további borzalmak folytatásaként a magyar egészségügy további élő példa,
még a Gulág borzalmai után is, hiába az orvosi perek, mert nem a rendszert támadjak, és az ártatlan áldozatok száma tovább nő. Hogyan lehetségesek mindezek? A nácizmus hadi gépezetében kavicsként fennakadt német értelmiségi Erich Kubik a túlélő, magyarázatával élve, (Az én háborúm. Füstölgő romok, egy törvénytelen bandához tartozás alapján) Lásd múltunkat fasizmus kommunizmus és a jelenleg is zajló magyar orvos pereket Hogyan is lehetséges egy nemzet részéről ez a cinkos részvét? Akár a holokauszt éveiben,
fasizmus kommunizmus éveiben. Erick Kuby mint katona, a német katonához, hasonló helyzetben levő magyar orvos, akár a Doni magyar hadsereg katonája, két golyóval puskával, verje szét az orosz hadosztályokat, lője szét az orosz akkor modernek számított T – 34 –es tankokat, jelen esetben egy fecskendővel, egy tűvel gyógyítsa a magyar népet, csak szavazzatok az ígérőkre. Túl megszokta a nép, a nagy nemzeti jóakarókat, a jótevők mindig máig örökségünk jelen vannak, és állandóan a felszínre bukkannak, csak érdekes módon akár Hitler, vagy Stalin…. stb esetében sok áldozataik vannak mindezek jó szándékoknak! Magyarországon egy 1989 – es önkormányzati törvény mindenki által elfogadva szedi áldozatait. Látván a televízió csatornákon zajló sürgős esetek ellátásának sorozat filmjeit, melyben az életmentésekben team legénységek összeszokott munkája menti a beteg életét, mire is számíthat a magyar beteg mikor gazdasági okokból, a lovat adó önkormányzati törvény alapján a polgármesterek, és hivatalok, durván beletaposnak az orvos esküjébe, 8 – 10 falú betegeinek a sürgős ellátására kényszeríti az orvost, legtöbb esetben egy szakképzetlen gépkocsivezetővel. A hiszékeny és megfélemlített beteg természetesen nem a mentőt, hanem a háziorvosi ügyeletet hívja, kinek a törvény által köteles a hely színre kivonulnia sokat ígérő szakképzet segítségével. A beteg életének drága percei elvesztéséhez vezetnek, mert ha adva van a tudás, felszerelés, gyógyszer, az segítségnélküli időtényező a beteg elvesztéséhez vezet. A százkezű Siva Istennőhöz hasonlított orvos, nem tudja egyszerre két kézzel sem levetkőztetni, megvizsgálni, elővenni, feltenni a felszereléseket, vizsgáljon
folyadékot kössön be stb, súlyos esetekben a beteg meghal, és kezdődik az élesztés, közben megérkezik a mentő, de a segítségnélküli drága percek nem hozhatók vissza. De kötelezik erre! Kötelezik hogy több ember munkáját végezze egyszerre, miközben az orvosnak semmilyen törvény adta lehetősége, a kényszerítésen felül sincsen hogy megszervezze saját munkáját, rohamkocsit szerezzen, mentőtiszteket alkalmazzon. Fordított esetben az Amerikai Egyesült Államok törvényei alapján, Michael Jackson orvosa bűnös, éspedig azért mert senki sem kötelezte arra hogy segítség nélkül, semmilyen kényszer nélkül ne tartsa be a szakma által előírt irányzatokat, a gyógyszer alkalmazásánál, pedig a magyar háziorvostól eltérően, meglett volna a lehetősége hogy megszervezze a sürgős osztályokon is alkalmazott felügyeletet, és előírt gépi, és személyi segítség igénybevételével. Mindazon segítséget melyek nélkül törvényes hivatalos kereteken belül kötelezik a magyar háziorvost, a sürgős ellátás során. A polgármesteri hivatalok kénye- kedvének, kiszolgáltatva, természetesen törvény védve. Nem is beszélve az ugyancsak önkormányzatok kénye kedvének kitett kórházak állandó szakképzet személyzet hiányára, az inkább más szakmát kereső szakképzett nővérekről. De bűnös az orvos is, mert enged a kényszerítésnek, és vállalja. A hivatalosan már nem támogatott Magyar Orvosi Kamara sem tett ez ellen semmit! Egyetlen lehetőssége lenne az orvosnak, ha a Strassbourgi Emberjógi bíróságon saját maga ellen emelne vádat, hogy akaratlan kényszerítik, olyan tevékenységre melynek emberáldozatai vannak, akár egy koncentrációs táborban több ártatlan ember halálában vett részt, melyeknek a halálának az oka, nem a tudás, felszereltség, gyógyszerhiány hanem a segítő kezek hiánya, az idő hiánya, melyhez nem elég egy szakképzetlen gépkocsivezető! Természetesen hogy felszínre kerülnének a fenti bűncselekmények, mint ilyen esetekben szokás mikor már nem fognak élni a szereplők, zengő feketítésekkel, de az már nem segíthet azokon kik megkínzottak,
kiszenvedtek. Oly szörnyűek a vádak hogy a bíróság kötelezően vádat emelne, sok minden derülne ki, sokasodnának a vádak, perek természetesen a magyar kormány költségére, a rendőrség és az egész ügyészségi apparátus bevonásával. De megtörténtek, emberi áldozatai vannak! És vannak bűnösök, ugyanolyanok mint a gauleiterek, vagy kommunista pártitkárok, és bűntársaik is vannak stb. Több mint kétezer háziorvosi ügyelet működik országunkban, vajon hány ezer lehet az áldozatok száma? Kártérítés, bocsánatkérés, és az igazi bűnnősöket törvényszék elé kellene állítani. Túl sok az áldozat, túl sokan hullnak el a gondos, jótevő olcsó magyar egészségügy gondos kezei alatt!
Az orvosi perekkel kapcsolatban, a televízió adásokra is tekintettel, gyakran hallani, főleg a perrel foglalkozó ügyvédek szájából, hogy zárhír van, nem lehet hozzáférni a vizsgálat adataihoz. Elsősorban nem merné a rendszert perelni, ne tévesszen meg senkit, tisztában van a helyzettel, de ügyvédi díj jár neki, nem ítélhető el hogy a leggyengébb ponton próbálkozik, nagyon is jól tudja mit vállal, és mire kényszerítik a magyar orvost. De hogyan is bántaná a rendszert, a jogalapokat, ha barátja a polgármesternek, vagy netán egy parlamenti képviselőnek, tisztában van egy piramis rendszerre épült egészségbiztosítási rendszerrel, ellenőrző, felügyelő szervek, politikai közreműködésével, bűnrészességükben. Elsősorban mind a jog képviselőjének, neki kellene jelezni, neki kellene segítségért fordulni nemzetközi bírósághoz, mert jogilag is tisztán látja mi folyik! Vagy eleve nem észleli, vagy fél? Ne feledjük lehet hogy még a kommunista rendszerben képezték, és az akkor a tabukat, a jól beidegzett hagyományokat természetesnek találja, de vannak kötelező továbbképzések, uniós szabályzatok, hová tűnt a magyar jog, jogrendszert alkotók józan észszerűsége? Minden tiltás, vagy esküdt orvosi tevékenységet gátló akár politikai, gazdasági, vagy Európában is elterjedt biztosító rendszerek orvosi tevékenységet gátló tiltásai, akár a gyógyszer felírásban, valós tény hogy akármilyen politikai gazdasági, biztosítási orvosi tevékenységet gátló intézkedés felveti a tömeges emberisség ellen elkövetett kínzást, halált okozó tömeges bűncselekmények sorozatát. Mert nagyon sok az emberi áldozat, nemzetközi törvények által büntetet tömeges emberisség ellen elkövetett halált, vagy kínzást okozó bűncselekmények által! Az ügyvéd biztos abban hogy nem olyan hülye az orvos hogy az maga ellen emeljen vádat, főleg egy nemzetközi bíróságon! Hiszen tudja hogy magyar országon nem esküje betartása alapján gyógyít! És ha Hágai bíróság elutasítja, mert magyar ország belügye, akkor is égre kiáltó, és az elutasító állásába, örök eltiltásához vezethet, akkor a Strassbourgi bíróságon emelne saját maga ellen vádat. Netán a fenti példákra hivatkozni még baleset is érhetné. Több mint húszezer magyar vádlottal, és az egész magyar jogrendszerrel, magyar ország egy szavazó céduláért tömeges emberisség ellen elkövető bűncselekmények vádjával kerülne egy nemzetközi bíróság padjára. Ugyanazon törvények alapján melyekkel elítélték a náci bűnözőket.
Az egyik közkedvelt magyar televízió csatornájának egyik adásában a Magyar Orvosi Kamara megszűnése évében az akkori elnökség egyik tagja kijelentette hogy magyar országon nincsen megadva azok a feltételek hogy a magyar orvos esküje alapján végezze gyógyító tevékenységét. Az eskü nélküli orvos, politikai – gazdasági, akár terrorista eszközként is használható. Ismert az esküjét szegő Mengele náci orvos esete. Élénk tiltakozást és levélváltást váltott ki. Részletek a Magyar Köztársasági Elnöknek, Amerikai Egyesült Államok követségére, Egészségügyi Miniszternek küldött levelekből. A levelezés nem javította a magyar beteg helyzetét, csak annyit ért él hogy az Amerikai Egyesült Államok új Elnöke, sok más ok miatt is, nem látogatta meg hazánkat. Ez egy nagyon komoly figyelmeztetés!