Péter reggel korán beért a munkahelyére, még egyedül volt az irodában. Első dolga volt bekapcsolni a számítógépét, és megnézni a levelező programban a leveleit.
Tegnap este óta öt email-je érkezett. Egy munkával kapcsolatos a főnökétől, egy kis vicces levél – ami körbe jár az interneten – egy régi kollegájától, egy másik reklám volt, a negyedik egy emlékeztető volt a tegnapi értekezletről, az ötödik is egy kis viccesnek ígérkezett a címe alapján. Jó voltál? – ez volt a levél tárgyának megjelölve.
Ennek az elolvasását későbbre halasztotta, kiment a konyhába, benyomott egy új kávépatront a kávéfőzőbe, kiválasztotta a capuccino programot, majd amikor kifolyt a kávé még egy kicsit felgőzölte a krémes habot a tetején. Visszament az íróasztalához, és kinyitotta az utolsó levelet. Ahogy elolvasta az első sorokat, torkán akadt a forró kávé, fuldokolva köhögni kezdett, a csésze megbillent az ujjai között, s a forró kávé a nadrágjára löttyent.
– Mi a fene ez? Ki ez a szemét?! – kiabálta hangosan, majd durván elkáromkodta magát, ahogy a nadrágjára nézett. – Na már csak ez hiányzott! Egész nap úgy fogok kinézni, mint egy disznó!
Megnézte a levél küldőjét. A jóvoltál@figyellek.com címről érkezett a levél. Dühében azonnal a válasz gombra kattintott. „Menj az anyádba!” írta a szövegmezőbe, de alighogy elküldte, szinte azonnal értesítés jött, hogy a címzett ismeretlen. Kinyitotta újra a kapott levelet és dühösen meredt a képernyőre, amin a következő üzenet díszelgett:
„Nem, te nem voltál jó! Tegnap munka után randiztál a szeretőddel, aztán otthon cirkuszoltál, a feleségeddel, hogy nem friss a vacsorád. Leszóltad az ételt, amihez munka után bevásárolt, és elkészítette a kedvedért. Nem toltad haza időben a képedet, mégis volt pofád őt hibáztatni! A gyerekkel ordítottál, mert hármast kapott történelemből, hiába mentegetőzött, hogy történelmi események évszámából írtak váratlanul dolgozatot. Mint tudjuk a te évszám dolgozataid, amikor iskolás voltál kevés kivételtől eltekintve elégtelenek voltak! Az egész családodnak sikerült egy rémes estét rendezned. Viselkedj! Figyellek!”
Először azt gondolta, hogy a felsége küldte a levelet, de aztán elvetette az ötletet. Két okból is. Ha tudna a szeretőjéről, sokkal nagyobb balhét rendezne, mint egy levél küldése. Ráadásul nem ért annyira a számítógépekhez, hogy megoldja az üzenet ismeretlen címről való küldését. Aztán a gyereket kezdte gyanúsítani, de ő sem tudhat a szeretőjéről, és arról sem, hogy mit mondott a feleségének a konyhában tegnap. Bent kuksolt a szobájában.
Nem értette az egészet. Csak hárman voltak otthon tegnap este. Ki tudhat egyáltalán ezekről a dolgokról?
Egész nap ezen gondolkodott, miközben dúlt-fúlt magában, és még a szokásosnál is kiállhatatlanabbul viselkedett a munkatársaival. Munka után elment az állandó keddi squash partijára. Ott aztán kiadta magából a gőzt, mint az őrült úgy játszott. Ahányszor beleütött a labdába, mindig azt képzelte, hogy a reggeli kéretlen levél küldőjét püföli. Az ellenfelét szinte lemosta a pályáról.
Mire hazaért rendben volt a lelke. Elhatározta kideríti, hogy ki küldte a levelet, és elveszi a kedvét attól, hogy szórakozzon vele. Morcosan megvacsorázott, nem szólt sem a feleségéhez, sem a gyerekhez. Az Eurosportot bámulta, amíg lefeküdt a családja. Várt még egy kicsit, aztán bekapcsolta a felesége laptopját. A levelező program jelszavával kicsit bíbelődött, gondolta, hogy a gyerek neve a jelszó, hiszen olyan hülyén kiszámíthatóak a nők. Csak azt nem tudta milyen formában keresse. Próbálgatta egy darabig „Bálint” „Bálintka” kisbetűvel, nagybetűvel, kis betűkkel, nagy betűkkel, aztán eszébe jutott, hogy a felesége „Bárs”-nak szokta becézni a gyereket. Pici korában, „bársony ördögnek” hívta, a bársonyos baba bőre, és a rosszalkodásai miatt. Mostanra ebből lett a „Bárs”. Micsoda hülye név, na ez is jellemző… Azonban a jelszó bevált, a levelező megadta magát, beléphetett. Nézegette az elküldött leveleket, de nem talált neki szóló levelet, sem pedig a jóvoltál@figyellek.com-al kapcsolatos levelet. A felesége barátnőknek, kolleganőknek küldözgetett elsősorban leveleket. Párat kinyitott, de kis viccesek voltak, nem talált semmit, ami rá vonatkozna. Csomagküldők regisztrációi, internetes csajos oldalak regisztrációi. Semmi…
Reggel a gyerek számítógépét nézte meg, ez jóval egyszerűbb volt. Ráparancsolt a fiára, hogy nyissa ki a levelezőjét, mert ellenőrizni akarja, hogy kikkel tart kapcsolatot. A gyerek csúnya arcokat vágott, így kapott nyomatéknak egy pofont. A nevelést ezzel letudta, de a gyerek levelezésében sem talált olyasmit, amit keresett. A barátjának küldött egyik levelében ugyan volt szó a „bunkó apámról”, ezért adott még egy pofont, és eltiltotta a gyereket a számítógépezéstől egy hétre.
Amikor a munkahelyén leült a gépe elé, és meglátta az újabb levelet a jóvoltál@figyellek.com.-ról, először ki sem akarta nyitni. A törlés gombra kattintott, de aztán nem bírta megállni, a kukában csak kinyitotta, és elolvasta. A második üzenet így szólt:
„Nem, te nem voltál jó! Tegnap is úgy viselkedtél a munkahelyeden, ahogy általában szoktál. Azon kívül, hogy pökhendi vagy, és lekezelő a kolleganőiddel, pofátlanul kihasználod őket! Miből gondolod, hogy neked nem kell tudnod semmit? Bármi feladatot kapsz, vagy a munkádban valami probléma adódik, csak megvillantod az ellenállhatatlannak hitt mosolyodat, és már nyomod is a kolleganőidnek a „Csak egy gyors kérdés!” szövegedet. Velük oldatod meg a feladataidat. Szinte megversenyezteted őket, hogy a legjobb ötletüket mondd a magadénak, a leghatékonyabban oldják meg a te problémáidat. Nekik is megvannak a maguk feladatai, ami a munka vastagja, és nem éppen a leglátványosabb része. Az „természetesen” a tiéd, meg a legtöbb fizetés! Teljes tévedésben vagy, amikor azt gondolod, hogy nem látják mit művelsz! Viselkedj! Figyellek!”
Péter hitetlenkedve pislogott. Mivel ma később jött be, a gyerek reggeli ellenőrzése miatt, nem csapkodhatott, és káromkodhatott kedvére. Hát, ha ezt elmeséli a barátainak, öngyilkosságot követnek el… amikor halálra nevetik magukat!
Micsoda hülyeség! Egy szó sem igaz belőle! – gondolta. Naná, hogy a kolleganőinek tudniuk kell a válaszokat, ha ő kérdez tőlük valamit. Elvégre, ha már itt vannak… Ő meg… Hát az más, az egészen más! Ő perspektívájában látja a dolgokat, lényegre törően gondolkodik. Nem vacakol annyit mindennel, nem tipródik rajta, nem járja körül, nem mérlegel patikamérlegen minden várható következményt. Ő a gyors megoldások embere, ezek a tyúkok meg örüljenek, hogy végig hallgatja a parttalan locsogásukat egy problémáról.
A szeme sarkából méregette a kolleganőit, vajon melyik liba küldte ezt a levelet? Na majd ő kideríti, és gondoskodik róla, hogy ki legyen penderítve innen!
Azonban az ügy kezdett bonyolódni. Szinte minden nap érkezett egy levél a jóvoltál@figyellek.com e-mail címről, néha kettő is. Ezerszer elhatározta, hogy nem nyitja ki, olvasatlanul kitörli, de képtelen volt rá. A jelek szerint valaki tényleg figyelte. Figyelte minden lépését, minden cselekedetét, és a hibáit rögtön a fejére olvasta.
Amikor ordított a feleségével, mert nem tisztította ki a sportfelszerelését; nem azt főzte, amit ő szeretett; vett magának, vagy a gyereknek valamit anélkül, hogy ő engedélyezte volna; vagy beledumált a sportközvetítésbe; valami iskolai izével nyaggatta, ahová valamiért neki is el kellett volna mennie; firtatta az olcsó kifogásokat, amikkel kábította a hiányzó pénzzel és a hiányzó idejével kapcsolatban. – Amikor a szeretőjének ígérgette, hogy hamarosan elválik; egy olcsó bizsuval elintézte a születésnapját; nem ment el a megbeszélt találkozójukra; durván beszélt vele, mert megbetegedett, aznap pedig épp randijuk lett volna; számon kérte rajta, hogy egy másik férfival látta az utcán. – Amikor a munkahelyén ellopta mások ötleteit; a felelősség alóli kibújásait; a másokra lőcsölt saját feladatait; a kolleganői magánéletére, külsejére, testsúlyára, gyerekeikre tett „vicces” megjegyzéseit; a kioktatásait a csapatjátékról, ha neki kellett a segítség; az információk visszatartását, ha másoknak kellett volna a segítség; a munkájában elkövetett hibáknak egy éppen kilépett kollegára való ráfogását; egy-egy feladatnál a szakmai felkészületlenségét.
Nem értette az egészet, nagyon rémisztő volt. A kezdeti dühe, és magabiztossága, hogy bosszút áll azon, aki zaklatja, üldözési mániává vált. Mindenki gyanús lett a számára. Megjegyezte, hogy kinek mit mondott, abból próbált rájönni arra, ki figyeli őt. Hiába, hiszen a figyelő olyan dolgokról is tudott, amikor csak kettesben volt valakivel. Elképzelte, hogy mi történne, ha nem csak neki, hanem a feleségének is elküldené ezeket a leveleket, vagy a főnökének… Egy idő után félni kezdett. Félt, hogy a kényelmes élete darabokra hull, ha kitudódik mindaz, amit a megfigyelő irkál róla. Egyre nyúzottabbá vált az arca, visszavett a nagyképűségéből, az arroganciájából, a másokra való rátelepedéséből.
A szeretőjének bevallotta, hogy nem fog elválni a feleségétől. Megköszönte a szép kapcsolatot, és szakított vele, elengedte. Többé nem kellett bujkálnia, hazudoznia, és lopkodni a család pénzét.
Miközben gyanakodva figyelte a feleségét, észrevette, hogy milyen odaadóan gondoskodik a családjáról, milyen csinos és kedves. Ő is kezdte kifejezni a szeretetét. Lemosta a felesége autóját. Időben hazament. „Hagyd, majd én megcsinálom” – vette ki a részét az otthoni feladatokból. A gyereket elvitte squash-solni, uszodába, meccsre. Még a szülői értekezletet is bevállalta. Jó érzés volt, hogy közelebb került a családjához.
A munkahelyén is igyekezett saját maga elvégezni a feladatait. Kevesebbet volt a dohányzóban. Nem tett „vicces” megjegyzéseket a kolleganőire. Az információit megosztotta velük, és részt vett a túlmunkákban. Egy idő után tapasztalta azt a tiszteletet, amit eddig az ócska kis trükkjeivel próbált kikényszeríteni. Még valamit észrevett, a bajtársiasságot és a megbecsülést, amitől nagyon jól érezte magát a munkahelyén is.
Egyre ritkábban kapott a jóvoltál@figyellek.com –ról levelet.
A változása a barátjának, Tibornak is feltűnt. Egy hétvégi közös horgászat alkalmával, amikor a feleségek elvonultak sétálni és pletykálni, rá is kérdezett:
– Figyú! Mi az ábra veled? Beiratkoztál a kiscserkészekhez? Szinte nem lehet rád ismerni! Hová lett a nagy arcod? Tisztára egy nyuszi vagy! Még az sem dúlt fel, hogy a feleséged elfelejtette betenni a legjobb botodat…
Péter megvonta a vállát:
– Én pakoltam be – mondta, és vágott egy grimaszt.
– Nocsak, nocsak… Mitől lettél ilyen jó kisfiú? Elege lett a feleségednek, és ki akarta tenni a szűrödet? Vagy valaki a fejedre olvasta, hogy milyen bunkón tudsz viselkedni?
Péter felugrott, és felbőszülten megragadta Tibor mellkasán a ruhát, szinte felrántotta a székéből.
– Te voltál? Te szemét állat! Te küldözgetted a leveleket? – szinte fuldoklott a dühtől.
Tibor a fejét rázta nevetve. Lesöpörte magáról Péter kezét, és egy „bízd csak ide” kacsintással visszaült a székébe.
– Nem küldözgettem én semmit neked! – kuncogott – én is kaptam jóvoltál@figyellek.com leveleket…
Péter csak döbbenten hebegett, habogott:
– Te is? De hát hogyan? Hidd el, nem én voltam! Á dehogy! De miért nem mondtad? – lassan leereszkedett a székére.
– Te miért nem mondtad? – kérdezett vissza a barátja, és felhúzta a szemöldökét.
– Azt hiszem szégyelltem, ami a levelekben volt. Olyan volt, mintha az orromra koppintottak volna, minden nap. Meg olyan misztikus volt, hogy mindent tudnak rólam, még azt is, ami zárt ajtók mögött történt. Mintha az Isten küldte volna az e-maileket… – nagyot sóhajtott – neked sikerült kiderítened a rejtélyt, hogy honnan jönnek ezek a levelek?
Tibor bólintott, pókerarccal nézett Péterre.
– Tudom, de megígértem az illetőnek, hogy csak megbízható embereknek mondom el! Akik nem adják tovább az információt, és nem állnak bosszút a küldőn. Teljesen felesleges további információért nyaggatnod. Azt hiszem, hogy te nem felelsz meg a feltételeknek.
Péter kiköpött, csoszogott egy kicsit a lábával, és újra megrántotta a vállát:
– Jól van, az igazat megvallva, nem is akarom megtudni…
Tibor elismerően nézett rá.
– Haver! Ez volt a helyes válasz! Ha idáig már eljutottál, akkor akár el is mondhatom… ha fogadalmat teszel!
– Még mi kéne, kispajtás? Csak hülyítesz ugye?
– Nem, becsszóra, nem. Ez a feltétel.
Sokáig hallgattak, aztán Péter megszólalt:
– Na mondjad, mindjárt visszajönnek az asszonyok… Mire vársz?
– Rendben, mondd utánam: Én Farkas Péter vállalom, hogy a jóvoltál@figyellek.com klub működésének titkát megőrzöm. Fogadom, hogy azt csak megbízható emberekkel osztom meg, akik a fogadalmat leteszik, a titkot megtartják. Ennek elkötelezett híve leszek, a klubon semmilyen vélt, vagy valós sérelemért bosszút nem állok. Ez a klub egy csodálatos, bölcs és óvatos szervezet, ami segít az életet jobbá tenni, szelíden jóra sarkallja a férfiakat. Minden eszközzel azon leszek, hogy titkát méltatlannak el ne áruljam, mert áldásos szolgáltatásait magam is élvezem. Nagy próba, de teljesíteni fogom. A sors engem úgy segítsen!
Péter, egyre nagyobb csodálkozással Tibor után mondta a fogadalmat. Aztán még megtoldotta, azzal hogy „na akkor mondd!”
– A jóvoltál@figyellek.com egy szolgáltatás, amit minden nő igénybe vehet csekély szolgáltatási díjért. Regisztrálnia kell a „BARÁTNŐD” honlapon, és egy megfelelő rovatba beírnia, hogy mi a gond valamelyik pasival. Nem kell név, csak az e-mail címe. A számítógép összeszedi az azonos e-mail címre vonatkozó, beérkező panaszokat. A szolgáltató összegzi, és rövidítve elküldi egy ismeretlen címről. Ezt kapják meg a férfiak. Te is, én is, sokan mások is. Egyre népszerűbb a szolgáltatás a nők körében. Tényleg nagyon misztikus a címzettnek, hiszen sokan elküldik azt, amit csakis ők tudhatnak egy pasiról. Na mit szólsz? Jó mi?
Péter arra gondolt, hogy mégsem olyan ostobák, és kiszámíthatóak a nők. Újfajta tiszteletet érzett irántuk, akik képesek voltak ilyen hatékonyan működtetni ezt a rendszert, belenyugodni, hogy nem láthatják a többiek levelét, sem azt, amit végül a címzett megkap. Végül is sokkal kellemetlenebb dolgok is történhetnek egy férfival, minthogy egy szolgáltatáson keresztül tudja meg, mi a véleménye róla a körülötte élő nőknek. Sokáig maga elé bámult, aztán kiemelt a vízből két üveg jéghideg sört, az egyiket Tibornak nyújtotta. Ittak egyet, aztán dünnyögve megszólalt:
– Hát, ezer köszönet… Nehéz lenne létrehozni a férfi párját ennek? A „BARÁTOD” honlapot a férfiak panaszainak? Én azt hiszem ez egy aranybánya lenne… Na, belevágunk?
65 hozzászólás
Jó írás, lekötött, végig ébren tartotta az érdeklődést, jó stílusban, kedves fricskával végzett. Nem tudom, lehetne-e ilyen valójában, de nagy szükség lenne rá, valóban. Milyen sokan másképp viselkednének…!
Érdekes és szellemes ötlet, bár megvalósítani jóval nehezebb volna 🙂
Micsoda ötlet, ez igen, jól ki van találva. Arról hogy érdekesen, és szellemesen van megírva már nem is beszélek, mert az nálad természetes. Nagyon tetszett.
Gratulálok: Zagyvapart.
Judit, ez szuper!!!!!!!!
Kedves Irén!
Örülök, hogy tetszik az ötlet. 🙂
Van olyan olvasóm, aki azt mondta, hogy az alapötlet olyan jó, hogy Hollywood-ban csinálnának belőle egy száz perces krimit, lélektani drámával.
Most várom a felkéréseket! 😀 😀 😀
Köszönöm, hogy olvastad, és hozzászólást is írtál!
Judit
Kedves Laura!
Ki tudja mit hoz a jövő? Mielőtt közreadtam volna az írásomat, megkérdeztem néhány számítástechnikust a megvalósíthatóságáról. Szerintük technikailag lehetséges lenne… 🙂
Köszönöm a csillagokat!
Judit
"Egyre nyúzottabbá volt az arca,"
"Mi re vársz?"
Szia!
Bocs, hogy ezekkel kezdek, de azt hiszem, ez a két kis hiba csupán elütés. 🙂
Többet nem találtam. A történet? Kolosszális! Nagyon profi a mesefűzésed. Nekem is az a véleményem, hogy kivitelezhető az egész. Technikailag is, és tartalmilag is. Gondoljunk csak azokra a horoszkópokra, amelyek kicsit többet árulnak el az emberről. A főszereplőd jelleme igen sok mai férfi jellemével azonos. Naná, hogy telitalálat egy ilyen levél tartalmának legalább a kilencven százaléka. A rémült alany észre sem veszi azt a tíz százalékot, hiszen ijesztő lehet számára az ilyen titkot tudója. Remekül szórakoztam, míg olvastalak. Köszönöm, és gratulálok!
Nagyon jó téma és nagyon jó szöveg.
Ez remekül sikerült.
Kedves Zagyvapart!
Nagyon köszönöm a kedves hozzászólásodat! Örülök, hogy érdekesnek és szellemesnek találtad a történetet. Az írásaim meg hol így, hol úgy sikerülnek…, mint bárki másnak. 😀
Éppen egy barátom mondta, hogy milyen jó az íróklub! Nagy kár lenne, ha ezt a sok jó történetet ami felkerül, csak az alkotók és még néhány ember olvashatná. Régen az írók kávéházakban gyűltek össze, hogy felolvassák egymásnak az írásaikat, mi meg ide gyűlűnk! 😀 😀
Judit
Kedves Szusi!
KÖSZÖNÖM !!!!
Judit 🙂
Kedves Artúr!
Köszönöm a figyelmeztetést az elütésekre, javítani fogom. Nagyon sokszor átolvastam, de mégsem találtam meg őket.
Nagyon köszönöm a kolosszális /hatalmas, rendkívüli; remek, nagyon jó/ jelzőt, ilyet még nem kaptam egyik írásomra sem! ELSŐŐŐŐ!
Örülök, hogy remekül szórakoztál rajta, ez volt a cél!
Köszönöm:
Judit
A leggondosabb újraolvasás ellenére is maradhatnak hibák egy írásban. Magam is tapasztaltam már. Éppen ezért örülök, ha mások erre felhívják a figyelmemet.
Az itt jelenlévő alkotásokat nagyon sok olvasó megtalálja. Nem számít, mennyi hozzászólás van egy-egy mű alatt. A legtöbb látogató nem regisztrál, de mérhető a jelenlétük. Szerintem, ez az oldal több, nagyobb ismertséget biztosít, mint annak idején egy irodalmi kávéház. Viszont a kávézónak megvannak a maga előnyei. Hangulat. Személyes élmények. A közvetlen kapcsolatok varázsa. Nem pótolható semmivel. Ezért jó, hogy ez a klub egyre több felolvasást szervez. Sokan ismerjük már egymást személyesen.
További jó alkotást!
Kedves Pipec!
Szóval pipec /pöpec/ lett a történet?
Ezt egy valódi Pipec hitelesíti! 😀
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászólást is írtál! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Egyszer régen tanúja voltam egy beszélgetésnek, amit munka közben csíptem el a háttérből.
"- Figyelj Péter, most kell bemennem a hallgatókhoz, de nem emlékszem már, hogy mit mondtam nekik arról a múltkori esetről.
– Figyelj István, ha mindig igazat mondanál, akkor nem is kellene rá emlékezned."
Milyen jó volna, ha nem kellene alkalmazni ezt az amúgy zseniális "jóvoltál(kukac)" ötletet a történet főhősére, hanem egyszerűen ráébredne, hogy sokkal kifizetődőbb titkok nélkül élni, elfogadóbb magatartást tanúsítani mások iránt, igazat mondani, szóval egyszerűen emberként viselkedni. De ha más eshetőség nincs, akkor bizony kell ez a modern "pedagógia".
És bizony elkelne a női változat is, legalábbis, ha a főnökasszonyomra gondolok.
Zseniális írás! Gratulálok!
Üdv.: Sanyi
Kedves Judit!
Mintha egy filmet néznék a moziban… ez jutott eszembe az első néhány bekezdés után 🙂 Annyira jól leírtad, hogy abszolút el tudtam képzelni minden egyes mozzanatot. A fantáziád, alkotókészséged pedig határtalan! Majdhogy nem egy találmányt írtál bele ebbe a prózába 🙂 Ki tudja, lehet, hogy egy szakember úgy gondolja, alapjában véve ki lehet hozni belőle valamit 🙂
Jó szándékú személyek tényleg képesek és hajlandók is változtatni a hibáikon, ha tényleg segítő szándékkal közelítik meg a dolgot. Talán jó lenne ennek a programnak az ellenkezőjét is megalkotni… azt, amelyik a dicséreteket küldi el 🙂 Micsoda meglepetés lehetne az is… 🙂
Nagyon profin írsz!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Judit!
Nagyon tetszett! Jót mosolyogtam rajta! 🙂
Gratulálok!
Üdv.: Daniella
Kedves Juditom!
Tudod, Te jól, hogyan is vagyok én az írásaiddal. Falom! Nagy írói vénával áldott meg a sors Téged, a mi nagy örömünkre. Fordulatos, gördülékeny írás, a fantáziát élethűen belehelyezni egy olyan gondolatba, ami még esetleg kivitelezhető lenne… remek! Változni sok fél képen lehet, egy kis segítséggel, ráhatással talán még egyszerűbb is. Az első úgymond forrófejű reakció, és az utána következő kíváncsiság, ezt képes hordozni magában.
Gratulálok! Írjál, várom!
Szeretettel:Marietta
Kedves Sanyi!
Örülök, hogy megláttad a történet színét is, és a fonákját is! 😀
A zseniális jelzőt külön köszönöm, bár nem hiszem, hogy rászolgáltam. 🙂
Judit
Kedves Barackvirág!
Dicsérő levelek? Hm, hm, hm…
Ezt még meg kell gondolni! 😀
Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy az írásaimról, csodás versek kedves költőnője. 🙂
Judit
Kedves Daniella!
Örülök a mosolyodnak!
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászólást is írtál.
Judit
Kedves Marietta!
Igenis, írok! 🙂
Bár néha azt gondolom, hogy túltengek már az oldalon, talán néhány régebbi írásomat le kellene vennem. Csak sajnálom az eltűnő hozzászólásokat… Azokat pláne amik ilyen lelkesek, mint a Tiéd!
Köszönettel:
Judit
Szerintem, régebbi írásokat csak akkor érdemes levenni az oldalról, ha megjelennek nyomtatásban.
🙂
Túltengés? Mihez képest? Ha otthon megtelik a könyvespolcod, mit teszel? Eladod a régebbi könyveidet, vagy veszel még egy polcot?
🙂
Kedves Artúr!
A nyomtatásban megjelenő írások – a mai könyvkiadási politikában – jó, ha kétszáz példányban megjelennek. Ha nem egy ismert alkotóról van szó, amit rólam nem lehet elmondani.
Itt az oldalon meg van olyan írásom, amit /kicsit hihetetlen, de a számláló szerint / háromezren olvastak. Jó, ez mondjuk nem általános, de a legtöbbnek 300-400 között van az olvasottsága, néhánynak pedig ezer fölött.
Azt hiszem veszek még egy polcot! 😀
Judit
Kedves Judit!
Fantáziád határtalan! Tökéletesen élethű írás, akár igaz is lehetne. Élvezetes, gördülékeny. Nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok!
Zsóka
Kedves Zsóka!
Nagyon örülök, hogy Neked is tetszik a történet. 🙂
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Judit
Remek és ötletes.Grt.Z
Kedves Zarzwieczky!
Köszönöm, hogy nem csak elolvastad, hanem hozzászólást is írtál, és értékeltél is. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Vaoooo! Ehhez nem sok mindent lehet hozzá fűzni, hihetetlenül tetszett. Élmény szerű, gördülékeny, elejétől a végéig lefoglalt. Gratulálok az írásodhoz kedves Judit.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Apamaci!
Jó fent lennei a TOP listán, mert akkor talán többen elolvassák az alkotást. Olyanok is, mint Te, aki vagy nem járt még nálam, vagy nem írt hozzászólást. 🙂
Köszönöm a sok-sok dicséretet, remélem még találsz kedvedre valót a prózáim között!
Judit
Én 'új' vagyok az oldalon, azt hiszem -neked köszönhetően- sokat fogok itt időzni.
Remek írást olvashattam. Köszönöm! :-))
Kedves Erna!
Köszöntelek az oldalon. Remélem sok kellemes percet fogsz itt tölteni!
Köszönet, hogy nemcsak elolvastad, hanem hozzászólást is írtál. Külön köszönet a csillagokért! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Tudod most az jutott eszembe, mennyire jó kis szolgáltatás lenne ez a jóságos @ :)))
Valami gittegyletszerűűűű, kötelességfelhívóóóó, orrunkrakoppintóóó fránya kis manó.
Egy tükörbenézetőőős, és ejnyebejnyézőőős vacak kiscsi @ 🙂
Nagyon élveztem tanulságos írásodat, már megint…
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Szerintem csak addig lenne "jó", amíg nem tudnánk, hogy hogyan működik. 🙂
Ha már tudjuk, akkor beazonosítanánk aki az "orrunkra koppintást" feladta nekünk, és felhúznánk az orrunkat! 😀
Emberből vagyunk, és rosszul viseljük más emberek kioktatását, kritikáját. De ha egy misztikus erőtől, egy @ -tól 😀 kapjuk, akkor hajlamosak vagyunk tükörbe nézni…
Judit
Kedves Judit!
Ez fantasztikusan jó! Igazi profi munka egy profi írótól!
Szeretettel: Eszti
Általában, (időhiány, stb.,) nem nézegetem a prózákat, pedig olvastam már pár különlegeset itt. Nagyon tetszik az újítás, hogy oldalt megjelenik ki mihez írt hozzászólást. Így kerültem ide. Fantasztikus történeted, regénybe illő megoldással elvarázsolt. Megmutatom másoknak is, mert nemcsak jó, tanulságos is. /Kíváncsi lennék rólam mit írnának?/ 😀
Szeretettel Era
Kedves Eszti!
Nagyon örülök, hogy Te is jól szórakoztál a történeten! 😀
A profi jelzőt nagyon köszönöm, de oly messze vagyok tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. 🙁
A nyáron írt meséskönyvemet sorra utasítják vissza a könyvkiadók, pedig az ő véleményük szerint is nagyon jó /de nem vagyok ismert, így nem lehet üzletet csinálni vele. Mondjuk, ha a VV Szandika lennék, vagy Gigi, vagy más "híresség", az mégis más lenne…/
Valószínűleg soha nem lesz belőlem profi /hivatásos, foglakozás szerű/ író. 😉
Judit
Kedves Judit!
Ha hiszed, ha nem, te máris profi/hivatásos író vagy. Az, hogy az írásaid képesek megmozdítani valamit az emberekben, erről tanúskodik. Az, hogy sokan szívesen járnak hozzád olvasni (köztük én is), szintén. A tehetséget nem a kiadott könyvek számában vagy a zsebben lévő pénzben kell mérni. Az mindig belülről jön, nem kell hozzá semmilyen segítség. Ha közben kijön egy könyv is, az már csak kellemes ráadás. Tudom, ez most olyan, mintha a falnak beszélnék. A könyveddel kapcsolatban lenne egy javaslatom, belső üzenetben meg is írom neked.
Gratulálok az írásodhoz, és alkotásokban gazdag éveket kívánok!
Szeretettel:
Jox
Kedves Erika!
Igen, igen, tényleg nagyon jó, hogy van ez az újítás az éppen futó hozzászólások megmutatása! Én hajlamos vagyok csak a kedvenceket olvasni… 🙁
Ez alapján már én is megismerkedtem néhány remek prózással, akiket eddig nem olvastam. 😀
Köszönöm, hogy megosztod másokkal is ezt a történetet, mert /alig titkolt/ vágyunk, hogy olvassák az alkotásainkat!
Hűha! Én még nem gondoltam bele, hogy mit is szólnék egy ilyen "jóvoltál@"-os levélhez… 😀
Judit
Kedves Joxemi!
Inkább "hivatásos olvasó" vagyok, mert sokkal többet olvasok, mint írok! 😀
Köszönöm a kedves hozzászólásodat! Nem is tudtam, hogy szoktál engem olvasni… Tartozom egy vallomással, én is szoktalak Téged olvasni… Szóval egymás titkos olvasói vagyunk! 😀
A belső üzenetedre válaszoltam. 🙂
Judit
Judit nem találok szavakat, ez az írás nagyon gazadag fantáziáról árulkodik. Egy szuszra végigolvastam, annyira kíváncsi voltam a végére. Gratulálok Jega Ibolya
Kedves Ibolya!
Pedig elég jól forgatod a szavakat! 😀
Egy kis fantáziáért Te sem mész a szomszédba. 🙂
Remélem azért végig kitartott az "egy szusz"…
Köszönetem a kedves hozzászólásodért. 🙂
Judit
Szia Judit! 🙂
Fantasztikusan jó ez az írás! A cím felkeltette az érdeklődésem, a történet végig lekötötte a figyelmem. Alig bírtam kivárni a végét, kíváncsivá tettél. 🙂
Meglepődtem a záráson, nem erre számítottam, ugyanakkor fenomenális ötletnek tartom. 🙂
Tetszik Péter jellemábrázolása, nagyon szépen bontakoztattad ki az embertípus tulajdonságait. Átváltozása meseszerű, de nem lehetetlen. Lám-lám, mire képes egy @! 🙂
Gratulálok, még sok hasonlót! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek dolog, hogy sikerült jól felcsigáznom a kíváncsiságodat! 😀
Örülök, hogy a végén a csattanó csattant, bár sejtelmem sincsen, hogy Te mire számítottál.
Hát igen… a NAGYFIÚK kisfiúk lesznek, ha találkoznak egy általuk felfoghatatlanul nagy orrbavágással. 😀
Köszönöm a hozzászólásodat, és a csillagokat! 🙂
Judit
Már régen jártam erre, de ezért érdemes volt ide benézni!
Azt hiszem új műfajt teremtettél!
Kedves Person!
Csak nézz be máskor is! 🙂
Judit
Ennek az írásnak már híre van a világban! Több ismerősöm a kezembe nyomta kinyomtatva. Amikor elolvastam, azonnal elhatároztam, hogy feljövök újra az oldaladra, hogy elmondhassam, mennyire szeretik az olvasók. Én is!
Kinyomtattam a többi írásodat is, és lefűztem egy dossziéba, miután mindet elolvastam, vagy újra olvastam. Azt hiszem valami baromi nagy félreértés van akörül, hogy nem jelent meg még egy novellás köteted. Valószínűleg az, hogy nem vagy benne a "bandában"!
Kedves Könyves!
Köszönöm a lelkesítő hozzászólásodat!
Több "bandában" is benne vagyok, de úgy tűnik, nem a megfelelőben… 😀 😀 😀
Judit
Kedves Judit!
NAGYON tetszett az írásod! Éppen kezdett kifolyni a szemem a képernyőtől, de amíg olvastam, csodálatos módon helyreállt… 🙂 Mire képes egy jó novella…
Én is kíváncsi voltam a csattanóra (kicsit féltem, hogy valami misztikus megoldás lesz), és azt is kiválóan eltaláltad.
Ági
Kedves Ági!
NAGYON örülök, hogy Neked is sikerült vidám perceket szereznem!
A megoldás nem volt misztikus, sőt nem is egészen utópisztikus, remek dolog, hogy kiválónak találtad!
Csak olvasd máskor is "DR. SZEM EGÉSZSÉGKÖZPONT" alkotásait! 😀 😀 😀
Judit
Judit!
Azt hiszem, nem jól írtam! Biztos vagyok benne, hogy ezzel az írásoddal – is – rekordot döntöttél. Nagyon jó figyelni, hogy hányan olvassák az írásainkat. Sajnos, a nyomtatott könyvek kiadása valóban a már hírnevet szerzett íróknak megy, mivel azokat könnyen tudják terjeszteni a kiadók. Sajnos, a legtöbb kortárs írónak azzal kell beérnie, hogy az Interneten sokan hozzáférnek. Mégis, mindig öröm, ha itt is sokan érdeklődnek alkotásaink iránt.
Én is szeretem olvasni az írásaidat, érdekesen adod elő a mondandódat. Én is, amikor megláttam ezt a munkádat, már alig láttam a betűket, mégis nekifogtam és elolvastam. S nem bántam meg…
Szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Igen talán valóban rekord, hogy két hét alatt 400-an olvasták, a számláló szerint! 😀
Mint hallom, nyomtatásban is terjed… 🙂
Örülök, hogy Neked is tetszett! Gyere máskor is 🙂
Judit
Ez rendkívül egyedi, ötletes!!! Neked aztán van fantáziád és kreativitásod!! Leginkább annak örülök, hogy nem valami misztikus befejezése lett, nem jótündér vagy hasonló állt a dolgok mögött. Akkor csalódtam volna. :))) Így viszont zseniális volt!! Egy minimálisan misztikus befejezés keringett a fejemben a közepe táján, hogy esetleg a lelkiismerete szórakozik vele, tudathasadás vagy hasonló, s mikor már mindenki gépét átnézte, unalmában a saját gépén veszi észre a kreált e-mail címet. De te ennél valóságosabb, úgy értem kivitelezhető, ötletes és zseniális megoldást találtál!!! Le a kalapommal, ha lenne! :)) Nagy élmény volt. A befejezés hasonló katarzist adott nekem, mint pl. A jövő kezdete c. film, aminek az alapötlete szintén zseniális, nem beszélve a drámaiságáról. Ha nem láttad még, ajánlom megnézésre!
Köszönöm az élményt!
Kedves Csaba!
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett! 😀
Misztikumban nem vagyok valami kreatív, egyetlen fantasy írásom van fenn az oldalon, "A kék kötényes" címmel, talán a legmisztikusabb a "A régi ház lakói" című versem. Arról azt gondoltam, hogy ilyet még nem talált ki senki, az ötlet az én fejemben született meg egyedül. Erre most olvastam, hogy Paolo Coelho "Alef" című új könyve is ezen az öteleten alapul! 🙁 Alaposan megdöbbentem!!!
A jövő kezdetét okvetlenül megnézem, mert imádom a sci-fit, néha én is elkövetek egy-egy írást ebben a műfajban. Ha kedved van még egy meglepő befejezéshez, akkor a "Vedd el, ami neked jár!" c. sci-fi írásomat tudom ajánlani. 🙂
Judit
A jövő kezdete c. film nem sci-fi! Egy nagyon aranyos filmdráma egy kisfiú ötletéről egy házi dolgozat kapcsán. Szívmelengető történet.
Na persze az írásodat elolvasom, ajánlanod sem kell. :))
ó-ó. lehet, hogy ultrakonzervatív vagyok – jobban szerettem volna, ha Krsna intézkedik. nem vagyok "krsnás."
Kedves Müszélia!
Örülök, hogy elolvastad! 🙂
Azt hiszem, hogy ez egy olyan történet, ami tág lehetőséget ad az olvasónak, hogy saját magában kialakítson egy "várható" befejezést…
Talán azért tetszik annyira az olvasóknak! 🙂
De aztán /sajnos?/ mégsem úgy van, ahogyan az olvasó befejezné, mert nem ő fejezi be, hanem az író… 😀 😀 😀
Judit
bocs, de "jó társaságban" vagy. én shakespeare-t, stb. is mindig át akarom írni. ezer szerencse, hogy nincs ennyi időm.
Kedves Müszélia!
Néhány királydrámájának csak jót tenne az az átírás! No, hátha majd egyszer lesz rá időd…! 😀
Judit
Kedves Judit!
Nem csalódtam, fantasztikus ez a prózád!…
Nem is lenne rossz, ha lenne ilyen szolgáltatás!:))))
Nagy gratuláció!
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Judit!
Nem csalódtam, fantasztikus ez a prózád!…
Nem is lenne rossz, ha lenne ilyen szolgáltatás!:))))
Nagy gratuláció!
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Megvolt a kuncogás látom! Olyan jót kuncogtál, hogy könnyes lett a szemed, mert kétszer nyomtad meg a küldést… 😀 😀 😀
Köszönöm a gratulációt!
Judit
Hát ez csúcs 😀 Nem csoda, hogy megjelentették! A főszereplő urat nagyon tudtam utálni, amíg meg nem szelídült. Gratulálok hozzá!
Kedves Kalina!
Köszi a "csúcs"-ot! Remélem szórakoztató perceket szereztem vele minden olvasónak! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Ez óriási ötlet! Igazi ízig-vérig mai történet.
Akinek nem tiszta a lelkiismerete, az bizony retteg, fél és jó útra tér. 😀
No, megyek megnézem, van-e Barátnőd, Barátod honlap…:D Hátha…
Ida
Kedves Ida!
Kíváncsiságból megnéztem a keresőben, és még nincs "Barátnőd" honlap. Szabad a pálya… 😀
Köszönöm, hogy ezt a régebbi történetemet is elolvastad, örülök, hogy tetszett. 🙂
Judit