Lükő Gábor A magyar lélek formái című, 1942-ben megjelent könyvében közöl egy négysoros népdalszöveget, mely így hangzik: "Kiment a ház az ablakon,/Benne maradt a vénasszony,/Zsuppot kötött a hátára,/Úgy ballagott a vásárra." A népdal első két sora valószínűleg azonos azzal a találós kérdéssel, melyet az Etnographia folyóirat tudós munkatársai már viszonylag korán, 1900-ban lejegyeztek Beregszászon, mint a népi tréfálkozó kedv egyik megnyilvánulását, ekképpen: "Kiment a ház az ablakon, benne maradt a gazdasszony, mi az?" A helyes válasz: Háló, hal. A folyóirat a megfejtést így kommentálja: a ház a víz, az ablakok a halászháló szemei, a gazdasszony pedig a hal, amely a hálóban bennmaradt. Melyik lehet a korábbi: a népdal vagy a találós kérdés? A víz és a hal a magyar folklórban sokszor erotikus tartalmú jelentéssel bír, elképzelhető tehát, hogy egy régi népdalunk eredeti értelme a szövegből kikopott, s csak a tréfás formája hagyományozódott tovább, s annak még tömörebb, epigrammatikus változata fejtörő kérdéssé vált. A magyar népköltészet, a magyar nyelv páratlanul gazdag a nevettető, izgalmas játékokban. Ezek közé a jókedvű játékaink közé sorolhatjuk a találós kérdéseket is, melyek manapság –sajnálatos módon – egyre inkább eltűnnek a kicsinyek és a felnőttek társasági életéből. A Miért kacag a patak? című könyv – Imre Zsuzsánna és Péter Kinga munkájának köszönhetően – 1700 találós kérdést tartalmaz. A világmindenségre, az időszámításra, a környezetünkre, a növény- és állatvilágra, az emberre vonatkozó kérdések igazán elmeélesítő feladványok. Vajon meg tudjuk-e fejteni a következő kérdést? "Csont az álla, bor a szakálla, a világnak prófétája." Mi lehet ez? Vagy nézzünk egy másikat! "Szarvat visel, nem ökör, nyerge van, de nem szamár, lába nélkül fára jár." A barátságos küllemű kiadványban számos meghökkentő kérdéssel találkozhat az olvasó. De talán ennyiből is látszik, hogy a könyv gyerekeknek és szülőknek egyformán frissítő olvasmány.
(Miért kacag a patak?, Társ Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2010)
1 hozzászólás
Kedves István!
Rövid történetet most hozta elém a 'Véletlenül", ezért én is csak most olvashattam, ebből arra gondolok, hogy szereted a magyar nyelvet, ami valóban világviszonylatban is páratlan. Olyan szókincse talán az egész világon egy népnek-nemzetnek sincs, mint a miénk.
A különböző népek magyarra való fordításánál is észrevettem, hogy a fordítók nem veszik ezt észre, és furcsa, ahogy leírnak egy-egy mondatot, van, hogy inkább kifordítják mint lefordítják.
Ide, a Napvilágra föltett cikkek között is lehet találni, ami ilyen gondolatokkal kapcsolatos.
Több betűvel kapcsolatos szavak rengetegét is összeszedtem.
Talán ezért könnyebb is nekünk különböző nyelvet megtanulni, mint nekik magyarul írni és olvasni.
Érdeklődve olvastam rövid ajánlódat.
Üdvözlettel: Finta Kata