Jön a tél, úgyis felesleges
állnia kint a hóban – fagyban,
ezért az örök vadászmezőn keres
pár öreg varjút, szakadt verebet,
kiknek ideje szintén lejárt,
vagy régi teleken távoztak
innen, s haltak valaha fagyhalált.
Most hiányzik szakadt, roggyant alakja
az almafák, s ribizli bokrok közül,
magányos kalapját a szél felkapja,
nézegeti, játszik, s látszik…örül.
Tud valamit, hisz bejár nap-mint nap
távoli tájakat, vidékeket,
néha, mikor kedve szottyan,
az örök vadászmezőn tekereg.
Most is épp ott jár, egy kalap nála,
a roggyant Madárijesztőt keresi,
találja közepén százezer madárnak,
és nem riaszt, csak mesél… már megteheti.
10 hozzászólás
Nagyon kedves hangulata van a versednek.
Bizony nincsenek már madárijesztők abban a régi formában, ami szinte dísze volt egykor a kerteknek. Levetett rossz ruhába öltöztetett bábuk ijesztették a madarakat a szél segítségével.
Jó volt olvasni a versedet.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia Kedves Ica!
Nekem volt egy a kertben. Ma fejezte be földi pályafutását szegény. Amolyan régi-féle volt. Szakadt farmer, kockás ing, kalap… és persze a karók…
Tudom, hülyeség, de kicsit összeszorult a szívem, amikor kihúztam a földből.
De sebaj, majd jövőre életet lehelek belé! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel láttalak: Gyömbér
Remélem, viseled gondját!
F.
Nem kell. Téli álmot alszik.
Zsó
Szia Gyömbér!
Már megteheti.Jó befejezés.Első gondolatom az kedves tőled így írni egy madárijesztőről.
Tetszett.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Igazán megérdemelte, mert nagyon jó fej volt! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Jó a hangulata a versednek, és nagyon kedves tőled, hogy jövőre életet lehelsz újra a madárijesztőbe…
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida, szeretettel láttalak, köszönöm soraidat!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Azt hiszem, a madárijesztő szívesen fog ujra éledni tavasszal, biztos szebb is lesz, és vidáman riogatja majd a madarakat, de ha nem az se baj, akkor egy jószívű madárijesztő lesz.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Szia harcsa!
Először is, köszönöm, hogy olvastad! 🙂
Láttam egy filmet egyszer régen, azt hiszem, Madárijesztő volt a címe. Abban volt egy történet, ami arról szólt, hogy a madárijesztő vicces történeteket mesélt a madaraknak, és azok a nevetéstől nem tudtak garázdálkodni a veteményesben. Így végezte a "munkáját".
Lehet, a jövő tavaszi madárijesztő ilyen lesz! 🙂
Üdv: Gyömbér