Április 2. vasárnap
Naplót fogok írni! Én nem akartam ugyan, de a Józsi felesége rákényszerített erre. Pedig nem is tudott róla!
Szóval, ma iszogattunk a Józsival. (A Vörös orr presszóban. Ezt csak azért írom ide, mert a napló írásnál az ilyenekre adnak. Később is tudjam, hogy hol lehet jól sörözni.) Panaszkodott nekem – akit nagy lélekbúvárnak tart -, hogy a felesége kérdőre vonta, mit is csinált egész héten? Úgy gondoltuk, hogy akkor most meg is mondjuk neki – csak éppen semmi sem jutott az eszünkbe. Egy újabb pohár sörrel akartunk szikrát gyújtani az elménkben, de a dolog valahogyan mégsem sikerült. Megegyeztünk abban, hogy a Gyula fia mégsem olyan bolond, mint amilyennek látszik. Még csak kisiskolás, de már naplót ír. Ha egyszer majd megnősül a szerencsétlen, és a felesége tőle is megkérdezi ezt, akkor egyszerűen felolvassa neki a naplóját.
Én nagyon nem akarok megnősülni, de a Józsi haveromat mégsem hagyhatom! Tudja meg az egész világ – de legalábbis a Józsi felesége -, hogy mi is történik egy magunkfajta, átlagos emberrel egész héten.
Naplót fogok írni!
Április 3. hétfő
Reggel majdnem ráléptem egy hangyabolyra. Eddig az ilyesmivel nem foglalkoztam, valószínűleg már megtettem többször is, de most megijedtem tőle. Nemrég hallottam az állatvédőkről, akik halálbüntetéssel fenyegetik azt, aki megöli az állatokat. Ha rálépnék a bolyra, akkor biztos agyontaposnék párat, és ki tudja, mi lenne velem akkor?
Körbenéztem, hogy nincs-e térfigyelő kamera valahol a közelben. Nem volt, megnyugodtam.
Majdnem lekéstem a reggeli munkakezdést az átkozott hangyák miatt!
A boltban volt akciós sör, délután bevásároltam belőle. A Krisztike megjegyezte, hogy csodálkozott volna, ha nem jövök ilyenkor. Ez a Krisztike egész aranyos kis fehérnép!
Április 4. kedd
Ma nem volt dolgom a rendőrséggel. Pedig akartam!
Éppen a kapitányság előtt jártam, amikor egy rövidszoknyás, izmos lábú hölgyemény ment be az ajtón, a mozgásából látszott, hogy ott dolgozik. Elképzeltem amint odalépek mögéje, és fellibbentem a szoknyáját. Vajon mi történne utána?
Behívna az irodájába, és folytatnánk a szoknyalibbentést? Ez a variáció tetszett a legjobban.
Vagy behívna az irodájába azzal, hogy várjak kicsit. Majd szólna az öreg, ronda takarítónéninek, azzal, hogy jó nagy szemét van az irodájában, takarítsa el. Ez még hagyján, de ha ő is a szoknyáját akarja fellibbenteni!
És ha, amikor behív, akkor még a folyóson odaszólna két markos legénynek, hogy vigyétek a vallatóba ezt a fickót, srácok! Magyarázkodni lehet, elvégre férfiak vagyunk, vagy nem? De az is lehet, hogy az egyiknek a felesége. Még rágondolni is rossz, mi történne akkor!
Minden lehetőséget számba vettem, és a végén úgy döntöttem, hogy inkább tovább megyek, mint szoknyát libbentsek.
Április 5. szerda
Ma a munkahelyemen ránézett az arcomra Vera, és azt mondta, hogy megborotválkozhatnék végre. Én ránéztem a lábára, és azt mondtam, hogy te is.
Április 6. csütörtök
Még tegnap kifogyott a tollam. Ma mindenképpen kellett szereznem egyet, különben mi lesz Józsival és a világgal, ha nem tudják meg, hogy mi minden történik egy hét alatt velünk?
Bementem a boltba tollért, de aztán mégis inkább sört vettem, elvégre a magamfajta írónak kell az ihlet.
Kifele észrevettem a panaszkönyvet. Belelapoztam, majd a könyv mellett levő tollat zsebre raktam.
Most van tollam is, és ihletem is.
Április 7. péntek
Megvettem egy bulvárlapot. Ritkán szoktam, de azért nem árt, ha az ember tájékozott a nagyvilágban.
Nem győztem kapkodni a fejemet, hogy mi minden történik velünk, azaz pontosabban körülöttünk. Bár szerintem a szomszédban a Kata is ilyeneket, sőt különbeket csinál! A Feriről, aki az utca végén lakik, nem is szólva!
Este a tévéből megtudtam, hogy Amerika közepén hatalmas erdőtüzek vannak.
És ezek után kell magyarázkodni, hogy mi is történik velünk egész héten!
Április 8. szombat
Ma a presszóban elmondtam a fiúknak, hogy naplót írok. Először kinevettek, majd mindenféle tökfilkónak neveztek, de amikor megtudták, hogy a Józsi becsületének a megmentése a célom, akkor már mindenki elismerően veregette a vállam. Egy ilyen nagy tiszteletnek örvendő férfiú, aki ekkora terhet vesz a vállára, megérdemel pár pohár sört. Mindenkinek a vendége voltam.
Április 9. vasárnap
Nem volt elég, hogy szörnyen hasogatott a fejem, de még a csapat is kikapott! Ezek a kutyaütők minek futkároznak a labda után, ha a két bal lábukkal még a kaput sem találják el? Mentségükre legyen mondva, hogy a kaput ugyan nem találták el, de a bírót háromszor is! Így legalább nem vert sereggel, hanem mókás fickókkal elemeztük ki a történteket a meccs után, a presszóban.
Este átolvastam a naplómat, és elképedve láttam, hogy mennyi minden történik egy héten velünk, átlagos emberekkel.