Ó, tavasz, rügyet bontó tavasz,
úgy vártalak már téged!
Azt a dús koronájú tölgyet,
már egy ideje nézem.
Ó, talán vajon rám kacsintott?
Kacéran rám nevetett?
Hű, hogy vadul lüktet a szívem,
talán belém szeretett?
Ó, tavasz, rügyet bontó tavasz,
úgy vártalak már téged!
Nézd, összefonódtunk édesen,
erre vágytam oly régen!