Az idén jelent meg a Püski Kiadó gondozásában A szerelem arcai címet viselő (németül Gesichter der Verliebtheit) bilingvis könyvecske, mely Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau költészetétől egészen Stefan George fellépéséig ad komoly válogatást a német szerelmi lírából. A könyv fordítója Szalki Bernáth Attila tanár úr, a könyv pedig a tavaly megjelent, A világ mindig szép (Die Welt ist allezeit schön) című kötet folytatása. Szalki tanár úr alázattal értelmezte fordítói feladatát: az ősi germanizmusok magyarosításában alkalmazta híres fordító elődeinek szerencsés megoldásait és a szöveghűség megőrzése érdekében nem törekedett arra, hogy mindenáron eredeti legyen. Jól illusztrálják ezt a következő sorok: „Einst hielt ich Dich umwunden/Mit jugendstarkem Arm:/Die Jugend ist verschwunden,/Doch schlägt mein Herz noch warm.”, azaz: „Átöleltelek egykoron/Téged kezemmel én:/Letűnt az ifjúságom,/De szívem érted ég.” (Fridrich Martin Bodenstedt: Alte Liebe – Régi szerelem)
Szalki Bernáth Attila könyve mindenképpen értékes hozzájárulás a modern magyar kétnyelvű irodalom gazdagításához, hiszen olyan szerzőket is megismerhetünk általa, akiket eddig még nem, vagy csak alig szólaltattak meg magyarul. A Püski Kiadó elsődleges célja a kétnyelvű könyvekkel az, hogy a középiskolások nyelvismeretét és tudását gyarapítsa. A szerelem arcai csalogató és kedves olvasmány lehet minden németül tanuló fiatalnak, az értékes nyelvi megoldások összevetésével pedig akár németül érezni is megtanulhatnak, ha van a nyelvhez vasszorgalmuk és állandó kitartásuk.
17 hozzászólás
A kötet értékét kétségbe nem vonva, jegyzem meg egészen halkan, hogy az „illusztráció” nem valami szerencsés. Valakit átölelni nem a kezünkkel, hanem a karunkkal, ha jobban tetszik, a karjainkkal szoktunk. Az eredeti szövegben is Arm olvasható, nem pedig Hand.
Azt gondolom, hogy több gondossággal, találhattál volna a kötetben ajánlásra alkalmasabb mondatokat is.
A kötet megjelenéséhez gratulálok tisztelt alkotótársamnak. a
Kedves Antonius!
Magam sem értem, miért " kezemmel" és nem karommal, hiszen a szótagszám is
megegyezik stb Nincs fordításom, nincsen ember hiba nélkül…
Figyelmed, gratulációd köszönöm Attila
Csáth Gézát olvasgattam tegnap. Mit ad Isten, az EROICA c. novellájában olvastam a következő mondatot:
„Édes szép dolgokat mondott a lányoknak, valami tehetetlen vággyal ölelte őket vékony, fehér keze, és ragyogó szemeivel a szívükbe nézett.”
Mit is mondhatnék?
Kedves István!
Igaza van Antoniusnak, A tanulók lehet nem veszik észre az idézetben,leírt különbséget az az originál németnél, és a magyar forditásnál, de aki mindkét nyelvet nem csak könyvekböl tanulta, hanem a mindennapi életben beszéli is, a mgyar forditásban nem kepja teljes egésszében vissza, a német írt vers teljes értelmét:
Egykor kertelés nélkül (leplezetlenül) fogtalak
Erős fiatal karommal:
Ifjúságom eltűnt,
De szívem még melegen érted ver.
Én itt nem néztam a szótagszámra, hanem csak az értelmi visszaadására. Igaz két hiba is van benne.
A kar helyett a kéz, és az ifjuság nem letünt, hanem eltünt.
Üdv Tóni
Kedves Tóni, kedves Antonius!
A kritikát elfogadom, talán lenne ennél jobb "illusztráció", de azért megjegyzem: szándékosan olyat választottam, ami egyáltalán nem eredeti "megoldás", mégis viszonylag hű a szöveghez. Valóban: a kézzel nem ölelünk, ez fordítói hiba. Viszont a karral nem fogunk. Az "ifjúságom eltűnt" helyett jobbnak tartom a "letűnt-et, mert az elmúlt ifjúság az emlékezetünkben örökre megmarad, tehát nem tűnik el. A "szívem melegen érted ver" pedig lényegileg azonos azzal, hogy "szívem érted ég." Szerintem csak a kézzel van a hiba. Bár megjegyzem, Gárdonyi Géza a Dávidkáné című írásában így fogalmaz: "… És hogy rajta függött a karcsú asszony átölelte mind a két kezével. …" – és sorolhatnám még a "rossz" pédákat.
Kedves Tóni, kedves Antonius!
A kritikát elfogadom, talán lenne ennél jobb "illusztráció", de azért megjegyzem: szándékosan olyat választottam, ami egyáltalán nem eredeti "megoldás", mégis viszonylag hű a szöveghez. Valóban: a kézzel nem ölelünk, ez fordítói hiba. Viszont a karral nem fogunk. Az "ifjúságom eltűnt" helyett jobbnak tartom a "letűnt"-et, mert az elmúlt ifjúság az emlékezetünkben örökre megmarad, tehát nem tűnik el. A "szívem melegen érted ver" pedig lényegileg azonos azzal, hogy "szívem érted ég." Szerintem csak a kézzel van a hiba. Bár megjegyzem, Gárdonyi Géza a Dávidkáné című írásában így fogalmaz: "… És hogy rajta függött a karcsú asszony átölelte mind a két kezével. …" – és sorolhatnám még a "rossz" pédákat.
Kedves István!2
Szerintem a két nyelv annyira különbözik egymástól, hogy a szótagszámok betartásával, sokszor lehetetten az originál gondolatokat visszaadni, és a magyar fordításokat olvasva, az olvasó nem ugyanazt érzi, mint a német originálnál.
csak ennyit szerettem volna még hozzáfűzni.
üdv Tóni
Kedves István!1
Nem akartam kritizálni, és nincs is jogomban. Azt hiszem a legnagyobb problémám magammal van, amióta elkezdtem fordítani, mint tanulatlan ember, és az érzéseim irányítottak a fordításaimat. Először Attila segített, de később, magyarázat nélkül megtagadta a további segítséget. Ma sem tudom miért. Az amiért írtam, megjegyzem, itt több mint negyven éve beszélem, és élem a német nyelvet, először csak úgy a munkahelyen, a mindennapi használatban, később az írást is meg kellet tanulnom, és magam is írtam, de az utolsó napok nagyon meggyötörtek, mert engem mindig az érzéseim irányítottak, és ha a szabályokat be kell tartani a fordításnál, akkor ahhoz a józan ész, és a megtanult szabályok betartása a szükséges.
Tónikám!
A kar jobb lett volna, az eltűn nem…
A verstani műfordítói ismereteket nem tőlem, hanem a szakirodalomból
KELL(ENE )megtanulnod… Nincs fordításom, nincsen ember hiba nélkül…
Figyelmed, jobbító szándékod köszönve üdvözöl Attila
Kedves Tóni!
Ezekkel egyetértek. Ám pont ezek miatt nevezzük az ilyen fordítást műfordításnak, hiszen a fordító anyanyelvi bravúrja által új mű keletkezik. Ha a mondanivaló mellet a formát is meg tudja a fordító tartani (tehát: szőtagszám, ütem, lüktetés, hangtani hangulat, stb.), annál bravúrosabb! Szerintem. Persze ez nég mindig nem jelenti azt,hogy jó is fordítás, hiszen ahhoz éppen az kell, ami a jó vershez: kell, hogy legyen benne spiritusz.
Barátsággal: István
Kedves Tóni!
Ezekkel egyetértek. Ám pont ezek miatt nevezzük az ilyen fordítást műfordításnak, hiszen a fordító anyanyelvi bravúrja által új mű keletkezik. Ha a mondanivaló mellet a formát is meg tudja a fordító tartani (tehát: szótagszám, ütem, lüktetés, hangtani hangulat, stb.), annál bravúrosabb! Szerintem. Persze ez még mindig nem jelenti azt,hogy jó is fordítás, hiszen ahhoz éppen az kell, ami a jó vershez: kell, hogy legyen benne spiritusz.
Barátsággal: István
Kedves Pistám!
Ezúton is köszönöm recenziódat. Nem gondoltam, hogy ide is felteszed,
de jól tetted. Véletlenül vettem észre. Azt még nem kifogásolták, hogy a
3. versszakban nem 8, hanem csak 7 szótag lehet, mint az eredetiben.
A kötetben " egykor" olvasható , nem egykoron mint itt a recenzióban.
Ez egyszerű gépelési hiba. A kar jobb ölelésre, mint a kéz…
Ezért most gondolatban átölellek karjaimmal, és köszönöm a fordításom
melletti hozzáértő érveléseidet is.
Baráti szeretettel üdvözöl Attila
Verssorban, nem versszakban!!!
Kedves Attila! Tisztelt Tanár Úr!
Köszönöm kedves szavaidat! Az "egykoron" valóban gépelési hiba, amiért elnézést kérek, a kötetben "egykor" szerepel.
Leginkább úgy gratulálnék, hogy "kezemmel megszorítanám a kezedet". Reméljük, erre is hamarosan sor kerül!
Barátsággal: Fazekas Pista
Kedves antonius!
Ez nagyon jó észrevétel! Adja is magát a kérdés, mely szintén lehet körkérdés: ölelünk-e a kézzel?
Nekem az a meglátásom, hogy abban az esetben, ha a kéz csak a kézfejet jelenti, akkor semmiképpen sem. Ám akkor, ha egyértelműen az egész kart jelenti a kézfejjel együtt, akkor igen. Mert: fél kézzel átöleltem, ez helyes, mert nem állhat helyette az, hogy fél karral átöleltem. Pontosan a "fél kéz" miatt tudjuk, hogy itt az egyik karunkról van szó a kézfejjel együtt értendően. De! Ha bizonytalan a szövegkörnyezetből a kéz jelentése, akkor nem ölelhet, mert a kézről először mindenki a kézfejre gondol.
Egyelőre ennyi. Várom a további okfejtéseket!
Barátsággal: István
Elsősorban: GRATULÁLOK, sok Szeretettel!
Másodsorban: nem győzök tanulni Tőletek.
Az életben nem jutott volna eszembe, hogy kézzel vagy karral ölelünk-e 🙂
Kedves Andrea!
Köszönöm a gratulációt, természetesen a fordító nevében is.
Neked mi a véleményed az "ölelésről"?
Üdv, István