13. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve

ELMÉLKEDÉS ARRÓL, HOGY CSAPNAK BE MINKET?
A novellákat olvasva, írótársaim és olvasóim véleménye:

1. H. Andrea: Mindenki tudna mesélni. Igaz csak hallottam, hogy anno hogy sepregették a pénzt az utcán, s aki zsákokkal is vitt haza annak is azt mondták inkább kenyeret hozhattál volna. Aki dolgozott gyárakban az pedig mesélhetne… mindig egy leemelt termék a polcról mesélhetne, nem a rajta feltüntettet dolgokról. Talán jobb is annak, aki nem tapasztalta meg a szalagmunka szépségeit.
Válasz: Írod, hogy mindenki tudna erről mesélni… Sajnos tudom. Nekem az a véleményem, hogy ezeket nekünk is, a leendő "híres" (ne-he-he) íróknak kötelessége lenne feltárni, és tiltakozni hasonló esetek miatt. De most az emberek hallgatnak, sokan félnek, mintha bűn lenne a szólás szabadsága! A korabeli időről, amit érintettem, nekem közvetlen ismereteim maradtak meg.

2. ISTVÁN: Bármilyen szemüvegen keresztül nézeget az ember, nemigen láthatja rózsaszínben azt, ami a nagyvilágban és körülötte történik.
Legalábbis nekem ez az érzésem, és bizony eléggé ritkán csalnak meg érzéseim. Általában csak a csomagolás az, ami minőségi.
Válasz: Bármilyen szemüvegen néz az ember, nemigen láthatja rózsaszínben azt, ami a nagyvilágban és körülötte történik. Általában csak a csomagolás az, ami minőségi.

3. BÖDÖN: biztos, hogy különböző rafinált módokon akkor is "sikerül" emelni az árakat, ha semmi nem indokolja, illetve, ahogy írod, ugyanolyan áron adni a silányabb árut, mint a jót. Ez burkolt áremelés, és Kínában akasztás jár érte.
Válasz: Sajnos, mostanában sok mindenről lehetne szatírát is írni… A rózsaszín szemüveget Istvántól kölcsönöztem.
Pontosan eltaláltad, hogy ez nem leárazás, hanem burkolt áremelés. Azt írod, hogy Kínában ezért akasztás jár, mit mondjak? Ha nálunk is utánoznánk, akkor mindenhol a sok-sok, főleg élelmiszert forgalmazó üzleteknél sort állnának már az akasztófák.
Korábban nálunk szigorúbb volt az ellenőrzés, ennyi hibára nem tudok visszaemlékezni.

4. P. JUDIT: Nagyon egyetértek az írásod minden szavával! Kezdve azon, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv amit megenged az élelmiszer gyártóknak, az már a bűncselekmény kategóriája az én szememben. Érdekesebb, mint egy krimi, hogy mi számít még gyárthatónak, eladhatónak, ehetőnek…
Válsz: Mondhatom, szomorú igazság, hogy az embereket hogy lehet becsapni. Pedig vannak erre külön, ha nem is cégek, mivel az polgármesteri hivatalokhoz tartoznak, ha tudom most is, mert amikor ott dolgoztam, akkor oda tartozott, minket is időnként felkértek próbavásárlásokra.
A kakaó ügyet is saját bőrömön tapasztaltam, és sokan nem is tudják, mennyire csapták be őket. Úgy híresztelni, mintha egy jó terméket leáraznak (de miért tennék?) és eladni olcsóbban… holott a termék gyengébb minőségű! Csúf szóval illetve: disznóság!
Ha magam vásárolhatnék, ezt nem hagynám annyiban, mert korábban én elég gyakran használtam azt a bizonyos kötetet, ahová be lehetett írni a hibákat, stb. S arra mindig válaszoltak is. Sokan nem használják, mindent elhisznek, csak olcsóbb legyen!

5. EGY KÜLSŐ OLVASÓ ÍRTA: Nagyon jó, hogy kiírtad magadból, mi az, ami bosszant, mert így legalább nem üli meg a gyomrod!
Csak éppen az a baj, hogy azok az üzletemberek nem szeretnek olvasni, tisztelet a kivételnek, csupán a pénzt számolni… Magam is sokat gondolok a forint értékének csökkenésére.
Őszintén mondhatom, hogy félek, nehogy úgy járjunk, mint a pengő esetében. Szüleim mesélték, sőt van olyan régi pénzem is, amin már billiós számok vannak, csak az értékük semmit nem ér.
Válaszom: Szüleid által Te is ismerheted a valamikor értékes és jó pengő használatát. Sajnálom, hogy kidobáltam egy alkalommal, mert mint írtad, nekem is volt belőle bőven, amit bemutatnék. A pengőnek is annyi nulla volt a vége, hogy egy teljes pengő elejétől a szélessége végéig értek a nullák.
Végül már alig értek valamit, csak filléreket.
Én akkor kerültem első évben hivatalba dolgozni, és egy havi fizetésemet a bátyám kivitte a piacra, és egy aktatáskába belefért, amit kapott érte.
Szerencsém volt, hogy nemsokára megjelent a Forint, amivel rendbe jöttem, mert szép fizetést kaptam. De akkor az jött, hogy pénzem volt bőven, de termékek nem voltak,
se ennivaló (azokat is jegyre kaptuk), vagy ruhaféle se volt, amikor vártam az első gyermekemet, alig tudtam egy nyári ruhára való anyagot beszerezni.
A baba-ruhákat is én és anyukám varrta és/vagy kötöttük. Persze, amikor elindultak a gyárak, mindenféle, akkor már lehetett lassan mindent kapni.
Nos, ezt a cikket 17-ikén egy íróklubba tettem fel január 17-ikén, ahol alkotó: 1430 és olvasó: 367 iratkozott be.
Ennek ellenére jellemző, hogy az íróklubunk alkotói még mindig félnek, ilyen témákhoz kifejezni a véleményüket, ugyanis előírás, hogy nem szabad politizálni, Isten őrizzen attól, hogy valaki kritizálja az ország helyzetét, a vezetőket, s csak jó szót lehetne írni a jelenlegi helyzetről, és nagyjainkról! Főleg a fideszesekről csak jókat lehet nyilatkozni!
Ezért írtak ide csak öten, azonban külsősök több mint százan olvasták, ami viszont jó jel, ébredeznek az emberek!
Sokszor álmodom, és nem egyszer előfordult, hogy pontosan megálmodom, ami beigazolódik.
Most is, amikor a cikket az íróklubba föltettem, az esti hírekben hallottam arról a témáról, láttam az üzletekben azt a bizonyos kakaót is, többször is megismételve, és a hír bemondója közölte, hogy csapnak be engemet, amit én előzőleg megírtam!
Akkor értettem meg, hogy mi is történik most, hogy Ausztriába jobb minőséget visznek, s ugyanolyan címmel, itthon rosszabb minőségben kell fogyasztani. Aljas disznóság, hogy ilyet engedélyeznek! Ennél az időnél, ami most van, Orbán-kormányzása alatt sokkal rosszabb, mint a rettenetes negyvenéves kommunizmus alatt történt. Ugyanis én azt is átéltem, és az 1960-as időtől kezdve kezdete volt olyan időnek, amikor látták, hogy nem lehet tovább tartani azt a rendszert, és lassan, de biztosan emberségesebb élet kezdődött.
Akkor azért imádkoztam, hogy a rendszerváltásnál Német Miklóst válasszák meg, aki sokkal jobban értette volna, hogy kell egy országot kormányozni… Sajnos, nem így történt, és igazam lett, mert akik akkor elfoglalták helyeket a minisztériumokban, igaz, jót akartak, de ők se nagyon értettek a gazdaság, az ország jövőjét megalapozni.
Mivel a címe: Hogy csapnak be minket? Én azon csodálkoztam, hogy azonnal nem törölték, hanem otthagyták. Azonban jellemző, hogy csupán a fent jelzett négy alkotó és egy olvasó (külső), mert ilyen témában nem sokan merik kifejteni a véleményüket.
Mit jelent ez? Sokan vannak még mindig, akik ebben az országban félnek nyilatkozni! Nagyon szomorú…
Én hat éve féltem csak, de nagyon, amikor az Orbán kormányt megszavazták az emberek. Éreztem és tudtam, hogy megtanuljuk, hogy veri az Isten az embereket! Sajnos, félelmem beigazolódott. Azonban és soha és senki előtt nem hallgattam el, ha valami nem tetszett. Sajnos évek hosszán sokan nem mertek nyilatkozni… Talán most, amint érzem, kezdenek az emberek ébredezni! Több hazafias versemben írtam olyasmit, hogy ébredjünk! De olyan téma senkinek nem kellett, pedig nagyon is nagy szükség lett volna arra.
El ne feledjem: O. Viktorkával is álmodtam már háromszor, az első volt a legjobb (mert róla még álmomban se tudok látni, mondani vagy gondolni sok jót), mivel egy körbekerített részen, kalappal a fején, olyan korabeli falusi ember fekete-ruhájába öltözve látszott, a földbe volt ágyazva derékig!
Sose tudom elfeledni azt a látványt!

***-***