Szomszédunk a lakása előtti villamosmegállóban várakozott egy barátjával és mellette volt az Őt mindenhová hűen elkísérő Bogi. a fekete németjuhász kutyusa, a közös kedvencünk. A villamos megérkezett és a szomszédunk arra kérte Bogit, hogy menjen haza, mert Neki a tömegközlekedési eszközökön csak bizonyos feltételek betartásával szabad utaznia, de a kutyus egy hirtelen mozdulattal majdnem felugrott a szomszéd után a kocsira, mivel az Ő szíve azt diktálta neki, hogy a gazdira vigyázni kötelessége és most, ha nélküle utazik el, akkor Ő ezt nem tudja megtenni. Ki tudja, mi baj érheti az úton amitől a gazdit most nem tudja megóvni. Erre a szomszéd kedvesen a következő szavakkal,,tessékelte" haza Bogit:
-Te ide nem szállhatsz fel, mert nincs rajtad szájkosár és póráz. Ráadásul még jegyed sincs és ha jön az ellenőr, akkor hogyan fizeted ki a büntetést, ha még pénzed sincsen! Tetejében még azt is én fizethetem! Így hát most az a legolcsóbb és legjobb megoldás, hogyha Te most szépen hazamész és felügyelsz az otthon maradottakra!
Bogi kénytelen-kelletlen felismerve a helyzetet, szomorúan tért haza és így a villamos útnak indulhatott nélküle. A kutyus szíve csak akkor nyugodott meg, amikor a gazdi pár óra múlva épségben és egészségben hazatért és Ő kitörő örömmel üdvözölhette!
1 hozzászólás
Egy kutyusnak, "aki" vigyáz a gadájára, nehéz megérteni, miért nem utazhat vele. De – úgy látom – Bogi végül megértette a helyzetet, és hazaballagott. Szeretem az állatokró szóló történeteket.
Üdvözlettel: Kata