Csendesen cseperészget az eső,
Gyöngysort hímez a füvekre,
Eltüntette a napot a felhő,
Rigó libben a füzesbe.
Ázik a földnek száradt göröngye,
Élet száll a gyökerekhez,
Kinyílott végre a tél börtöne,
Fecske röppen az ereszhez.
Sárból gyúrt fészek kicsike vára,
Benne négy-öt apró tojás,
Volt bőven szúnyog, sőt légy is mára,
Jól zárult a kalandozás.
Esőcsepp sora bár hátát verte,
Nincs benne most mégsem harag,
Szárnyalásában örömét lelte,
S ízlett a sok finom falat.
Hívja a fészek szelíd magánya,
Benne pár, kelni kész tojás,
Rájuk fog ülni, és újra várja,
Az ismétlődő szép csodát.
Tátogó szájak, kicsi tollbabák
Jelzik az új nemzetséget,
Hetekig nem is lesz majd dolga más:
Enyhíteni az éhséget.
Odabent ül, fészkéből leseget,
Mint verdes kívül az eső,
Reméli, láthatja még eleget,
Hogyan zsendül erdő, mező.
Újra, meg újra rákezd a zápor,
Áztatja, mossa a határt,
Egyszer csak elül, és a dombháton
Szivárvány sző szép glóriát.
Ficseri dalra fakad fészkében,
Bűvöli őt is a látvány,
Egyre harsogja víg énekében,
Köszöntlek, ékes szivárvány!
5 hozzászólás
Kedevs pusztai!
Termésezti képeid csodaszépek!
M
elnézést
kidobott
Itt a majusi esö mely:"Gyöngysort hímez a füvekre,"és
a fecske"fészek szelíd magánya,
Benne pár, kelni kész tojás,"
gyönyörü képek.
Az olvasó szép élménnyekkel lesz gazdagabb Nálad!
Látjuk ahogy az esö:"Áztatja, mossa a határt,"és a
"Tátogó szájak, kicsi tollbabák…at"
Gratulálok remek képeidhez!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves Pusztai!
Öröm olvasni soraidat. Versed tisztasága olyan most nekem, mint a májusi esők után felszálló illata a földnek.
Laca 🙂
Kedves black eagle!
Köszönöm költői értékelésedet!
Baráti üdvözlettel: pusztai
“Tátogó szájak, kicsi tollbabák
Jelzik az új nemzetséget,”
Meghatóan szép sorok, csodás természeti képek.
Szeretettel: Rita 🙂