Gondoltam, keresek valami könnyű olvasmányt, és mi lehetne jobb, mint Az indiai filozófiák története, hiszen ez legföljebb tíz deka. Ez a könyv nem mondható érdekesnek, de legalább fárasztó, és nagyon megörültem, amikor a sok szalmacséplés között eszembe jutott valami más. Éppen arról volt szó, hogy a Szánkhja (ígérem, egy szót sem szólok arról, hogy ez mi ez) az egyik pillanatban azt állítja magáról, hogy fölfedezte az igazi bölcsességet, aztán ugyanezzel a lendülettel kifejti, hogy nem létezik igazi tudás, minden megismerés hamis, mert – de ebbe inkább ne is menjünk bele, lényeg, hogy hamis a baba. Nekem viszont eszembe jutott a híres paradoxon: egy krétai azt mondja, hogy minden krétai hazudik. Na már most, ha igaz az, hogy bármit is mondjon egy krétai, abban benne van az igazság is, mint az elhangzottak ellentéte, akkor az derül ki, hogy minden krétai igazat mond, ami nyilvánvalóan képtelenség.
Eddig értjük, de ki mondta ezt, és miért? Nem lehetetlen, hogy valami célja volt vele, persze azon túl, hogy a fejünket törjük haszontalanul.
Meglepő, de Pál is említi a híres paradoxont, mégpedig a Titushoz írt levelében, itt így hangzik: „Azt mondta valaki közülük, az ő saját prófétájuk: A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak.”
A név ugyan nem szerepel a levélben, de Titus nyilván tudta, kiről van szó, mert éppen Krétán tartózkodott, „hogy a hátrahagyott dolgokat rendbe hozza,” és mi is megtudjuk, ha egyetlen pillantást vetünk a krétai próféták „hosszú” listájára.
Egyetlen név árválkodik ezen a listán. Epimenidész a Kr.e. 7. vagy 6. században élt Knosszoszban, ha élt egyáltalán, mert a forrásaink, Plutarkhosz és Arisztotelész elég furcsa dolgokat tudnak róla. Az életrajz azzal kezdődik, hogy Epimenidész az apja birkáit legeltette, közben, ki tudja, miért, bement egy barlangba, és egy pillanatra elszenderedett. A szendergés 57 évig tartott, az atyának fel sem tűnt, hogy eggyel kevesebb lurkó lármázik az asztal körül, és a birkák is szétszéledtek. 57 év után Epimenidész prófétai képességekkel ébredt, legott elutazott Athénbe, hogy megreformálja az áldozati és a temetési szertartásokat, továbbá segítsen Szolónnak a törvényhozásban. Magától értetődik, hogy a polgárok nagy ovációval fogadták a névtelen birkapásztort, felajánlották neki az összes vagyonukat, Epimenidész azonban mindössze egy szent olajágat fogadott el, amiből kitűnik, hogy nemcsak a krétaiak hazudnak állandóan, de az athéniek is.
De miért hazudnak, vagy miért kerültek ebbe a veszettül rossz hírbe a szerencsétlen krétaiak?
Epimenész, a hagyomány szerint, igen sok könyvet írt, amelyek mind elvesztek, és nekünk be kell érni azzal a néhány sorral, amit más szerzők tőle idéztek. A Creticának nevezett himnusztöredékben találjuk ezt a négy sort:
Nagy Zeusz, ím, a hazugság népe a krétaiak,
Sírok akarják, mind gonosz állatok, renyhe hasak.
Ámde te nem haltál meg, sőt, örökre te élsz,
És mi tebenned élünk, mozgunk, míg te beszélsz.
Kevésbé költőien, a krétaiak nem ismerték el Zeusz halhatatlanságát; én ugyan nem tudom, hogy mit építettek, de Epimenidész szerint egy síremléket, ez volt a „hazugság.”
Csúnya dolog, ha mások nem úgy látnak mindent, mint mi magunk, de az még nem hazugság, hogy más a véleményük, az meg végképpen költői túlzás, hogy a hazugság károsan befolyásolja a bélműködést. Persze, ha Epimenidész pontosabban fogalmaz – hazudsz, ha azt állított, hogy a nagy Zeusz halandó – akkor nincs paradoxon, Kallimakhosz egy verssel kevesebbet ír, Pál nem rágalmazza az összes krétait, alexandriai Kelemen és szent Ágoston művei szegényebbek lesznek egy eszmefuttatással, és az emberiség kénytelen más gumicsontot keresni a rágódáshoz.
Mellékesen megjegyezném, hogy más ókori pletykák is vannak Epimenidésszel kapcsolatban, például az, hogy dehogy utazott el Athénba, fogságba esett a Knosszosz és Spárta közötti háborúban, és a spártaiak kivégezték, mert kizárólag rosszat jósolt nekik. Pausanias meg úgy tudja, hogy amikor Epimenidész meghalt, kiderült, hogy egy hosszú szöveget tetováltak a bőrére; akkoriban ez nem divat volt, hanem csakis a rabszolgákkal esett meg. Megint mások sem a háborúról, sem a szokásról nem tudnak, úgyhogy gyanús, nagyon gyanús! Valaki hazudik, és nem biztos, hogy a krétaiak.
1 hozzászólás
Érdekes és szellemes volt eszmefuttatásod most is, tetszett! Üdv: én