G. Hancock: Supernatural
Graham Hancock könyvéről van szó, 2007-ben jelent meg magyar fordításban, mint Természetfeletti, a pécsi Alexandra kiadó gondozásában.
Szép kiállítású, több, mint 700 oldalas könyv, nagyon alaposan járja körül a témát, ami ha nem csalódom (mert időnként bizony el lehet veszni a részletekben), az, hogy az emberiség be van programozva a tudatmódosító szerek használatára; így vagy úgy, mindenki meg akarja tapasztalni a módosult tudatállapotokat. Őseink már a kőkorszakban ezzel foglalkoztak, és ha nem pszichoaktív növényeket, pl. gombákat rágcsáltak, akkor ritmikus tánccal, dobolással, és különféle egyéb technikákkal igyekeztek megízlelni az extázist. Hajlandó vagyok elhinni a beprogramozást, amióta láttam, hogy a majmok milyen élvezettel eszegetik az erjedt gyümölcsöket, és a lakomától alaposan be is rúgnak. Hancock azt állítja, hogy más állatok sem vetik meg az alkoholt vagy a pszichedelikus anyagokat, különös előszeretettel beszél egy lepkéről, aki már le sem tud jönni a szerről.
Honnan tudjuk, hogy mit csináltak tisztelt őseink a paleolitikumban? Egyszerű – a nagy felfedezések mindig egyszerűek. A világ számos helyén vannak barlangok, falaik tele festményekkel, a hozzánk legközelebbiek Dél-Franciaországban és Spanyolországban: Altamira, Pech Merle, Cougnac, El Joyo, Lascaux; nagyon sok van. Közös jellemzőjük, hogy a legszebb festmények a legnehezebben megközelíthető helyeken vannak, néha egészen szűk járatokban, és nem tudjuk, hogy az őseink mivel világítottak, hogyan dolgoztak a rendkívül kényelmetlen munkakörülmények között. A festmények nagyrészt állatokat, táncoló vagy ugrándozó embereket ábrázolnak. A mainstream tudósok azt gondolják, hogy ezek vadászok, mágikus szertartásokat végeztek ezekben a barlangokban, hogy könnyebben elejtsék az állatokat. De, és ez Hancock nagy felfedezése, a festmények tele vannak furcsa jelekkel, pl. pettyekkel, vonalrácsokkal, hullámvonalakkal, pókhálókkal, háromszögekkel, „virágfüzérekkel,” amelyek tudományos neve entoptikai jelenségek, és a drogok használói kezdetben ilyeneket látnak, mielőtt kialakulnának az ikonikus látomássorozatok vagy hallucinációk.
Sajnos nincs személyes tapasztalatom, de Hancock feláldozta magát, persze szigorúan a tudomány nevében, és sorra kóstolgatta az LSD-t, ibogént, ayahuascát, stb. stb., vagyis tapasztalatból mondja, hogy tényleg így van, ezek az entoptikai jelek vezetik be a látomásokat, amelyekben igen sokszor pontosan azok az állatok, állatemberek, miegymás fordulnak elő, amelyeket őseink a barlangfalakra festettek. A különbség csak az, hogy a paleolitikum emberei nem laza hippik voltak, hanem sámánok; a világ első vallása a sámánizmus volt: ezzel a mesterségesen és nagyon rosszul megalkotott szóval jelölünk minden rituális cselekvést, amelynek az a célja, hogy az ember közvetlenül kapcsolatba kerüljön a természetfelettivel, és ennek a kapcsolatnak a neve extázis vagy transz.
Hancock fejtegetése meggyőző és tanulságos, sokat utazott, Dél-Amerikától Dél-Afrikáig, mindent jól megnézett, és biztos, hogy nem a levegőbe beszél. Egészen eddig.
Egy ponton azonban megjelenik az a problémakör, amit én Móricka-szindrómának nevezek; mint tudjuk, Mórickának mindenről AZ jut eszébe. Itt is ez történt. Hancock rátalált valamire, ami nagyon logikus, nagyon érdekes, de az elmélet nem ereszti, ettől kezdve minden gomba vagy ayahuasca, és mindenütt sámánok lappanganak. Sárkányok, kétfejű sasok, beszélő paripák, hazajáró lelkek mind-mind sámánisztikus technikákkal generált látomások. Amikor az emberek arról számolnak be, hogy a tündérek elrabolták vagy kicserélték a gyerekeiket, esetleg őket rabolta el egy ufo, amelynek laboratóriumában fájdalmas vizsgálatokat végeztek rajtuk, hibrid gyerekeket szültek elrablóiknak, ez mind nem mese vagy hazugság, hanem a sámántransz valósága. Francis Crick igazából nem a DNS szerkezetét fedezte fel, hanem egy entoptikai jelenséget állított a tudomány szolgálatába, a lourdes-i, fátimai és egyéb Mária-látomások könnyűszerrel megmagyarázhatók, mint módosult tudatállapotok, az eleuziszi misztériumokat sámánok vezették, az ókori Egyiptom állatfejű istenei therianthrop látomások, a maja gondolatvilágban hemzsegnek a gombák és a kígyók, a védikus India a szóma-gombától részegedett meg, az európai boszorkányok a nadragulyától és az anyarozstól hallucináltak, a táncoló tündérek dimenziókapukon táncolják át magukat más világokba és más tudatállapotokba, és így tovább, ad infinitum.
Így aztán a 700 oldalas utazás fárasztó lesz, és a vezetőnket, Hancock-Mórickát egyre nehezebb komolyan venni.
3 hozzászólás
Egyébként nem ajánlom az elolvasását. Többek között, nagyon hosszú.
Kedves Müszélia! Amikor megláttam a címet, azt gondoltam, hogy a Supernatural amerikai akciófilm sorozatról írtál kritikát. De nem! Számomra annyira zavaró, hogy ugyanazzal a címmel jelennek meg az újabb filmek, könyvek, mint amit már régebben "lefoglaltak"…
Vakmerő vállalkozás a bódító szerek kultúrtörténetét felvázolni, hiszen itt valamennyi kultúra és gyakorlatilag minden ember érintve volna. Az általad kedvelt indiai mitológiában Siva a mámorító szerek védőistensége, s olykor követői is hódolnak efféle szenvedélynek. Úgy mondják, a bhuvanésvari nagytemplomban tejbenvajban, valamint vízben és kenderfőzetben (bháng) fürdetik Siva szobrát.
Még vakmerőbb vállalkozás az emberiség kultúrtörténetét betudni a kábítószerek használatának… Azért az én kedvemet nem sikerült egészen elvenni a köny elolvasásától…
Gondolom, mi is nagyon régről hoztuk a 'tejben-vajban fürdetni' kifejezést, amikor az őseink, talán a jüe-csik, kapcsolatba kerültek az indiai árjákkal. de ezt nagyon nehéz lenne igazolni