csontjaim maradnak utánam
kicsit ragyognak…
mielőtt porladó emlékeim
valahol szétszórja majd a szél
sodor tengereken
hegyeken
határokon és világokon át
mindenütt elhullat majd
egy keveset
egykor volt belőlem
ott leszek a lépteid alatt
bár merre járnál
ott leszek az ételedben
magadhoz veszel minden falattal
ott leszek az italodban
lassan beléd folyok
vérré válok majd a testedben
csordogálok vöröslő erekben
én diktálom a ritmust
…a szívedben
2 hozzászólás
Kedves Koma!
Jó ez az átalakulás, a semmiből a mindenné válás metamorfózisa.
gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hamupipő!
Ez lehet az egyetlen vigaszunk… 🙂
Semmiből Minden… de így is kell lennie…
Köszönöm a kedves szavakat!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu