Akik valaha is látták az ifjú Dinnyés Jóskát énekelni, vajon elfelejthetik-e villámló tekintetét? Kihullhat-e emlékezetünkből az a kegyetlenül nyers, ám őszinte, tisztaság után sóvárgó szempillantás, mellyel az emberhez méltó szabadság dalnokaként a diktatúra őreinek a szemébe nézett? Elfeledhető-e a pillanat, amikor a gitár húrjai közé csapva lassú méltósággal elkezdte énekelni a kegyetlen közösségi és egyben individuális romlás még kegyetlenebb énekét: „Elkártyáztam a gyönge szívem,/suhogasd le a szoknyád, Hajnal,/pálinkát lehelek rád szelíden,/megháglak nehezen, halkan.//Jöjj, Oroszország, vodka-virág,/ nevetés nékem a véred,/pince-fehérek a volgai fák,/tejszínű, szűz ez az ének.” Mindannyian beleborzongtunk akkor, s borzongunk még bele ma is a fölismerésbe: Dinnyés Jóska Hell István halhatatlan versének olyan dallamot adott, melyben történelmünk minden fájdalma és nyomorúsága megszólal. Munkásságának értékét felbecsülhetetlennek tartom. A kollektív emlékezet megtépázott labirintusaiból elénk idézi egykori igriceink, énekmondóink, a magyar bárdok legendás alakjait. Megidézi hiteles történelmünket, a hazugság nélküli múltat, s miközben félelem nélkülivé próbálja varázsolni a jelent, kivirágoztatja bennünk az emberibb jövő reményét is. Ennek az embernek az életútját mutatja be Kaiser László egyedülálló interjúkötete, mely az Életinterjú dokumentumokkal alcímet viseli. Egy nehézségekkel teli, de gyötrelmiben is szép pálya állomásait ismerheti meg az olvasó. A szerző teljes írói felkészültséggel tárja elénk beszélgetőtársának csillagok felé ívelő rögös útjait, aki az igaz magyar versekért érdemesnek tart minden szenvedést és minden áldozatot.