A vidéki nyugalomban az ember agya ,,beindul". A nagyvárosokban mivégre van ez a nagy és lelketlen rohanás, ez az öngerjesztő robogás-őrület? Ezzel csak egy helyre, a koporsóba érhetünk el hamarább. Oda pedig ne siessünk! Tudom, hogy a gazdaság, a megélhetés hajtja az embert. De ez a hajtóerő senkit sem emészthet fel, mert akkor mivégre, kinek és minek tülekedett? Egyszerűen nincs értelme! A kívánalmakat mindenkinek a saját és más egészségéhez – kötelező! – igazítani és azt kell figyelembe venni mindég és mindenkinek csak két igazi értéke van, az élete és egészsége! Ezeknek viszont az esztelen és értelmetlen rohanás nem használ! Rontja és roncsolja az egészségünket! Tessék mondani, akkor a vagyoni tárgyakat érdemes az egészségünk és más egészsége, esetleg az életünk, kárára hajszolni? Megéri, hogy ezért más esetleg családtag, alkalmazott, beosztott életét is feláldozzukl? Ez bizony szadizmus! Ezt nemcsak a törvény bünteti, hanem az egész-séges lelkiismeret is és ez a legszigorúbb bíró! Tehát megéri-e az értelmetlen, önégető rohanás, a tárgyak, a pénz, a rang elv-és erkölcstelen hajszolása? Ezeken a kérdéseken mindenkinek el kellgondolkoznia és a válaszokat mindenkinek külön-külön magának és masoknak is megadni! És ennek a válasznak feltétlenül őszintének kell lennie!
Halász István
Balatonfenyves, 2001. május 31.
4 hozzászólás
Szia!
Első fontos dolog,legalább önmagunkhoz őszintének lenni.Amiben élünk egy sodrás, egy taposómalom.Elmúlt az az idő ami a nagyanyáink életvitelére emlékeztetett,Nagy sugárban ível az írásod támája.Tényszerű.Kiragadom az egészséget,mert anélkül aztán végképp ellehetetlenül az ember.Hogy megéri-e?Ki kérdezi ma már,mi mit ér meg?Te megkérdezted,ez jó jel.Egy homokszem…és milyen jó lenne ha követőkre találnál?!
Üdv:Selanne
Szia!
Az esztelen rohanásban elveszítjük önmagunkat, barátainkat. Néha tudnunk kell megállni, mert akár bele is betegedhetünk a hajszába. Balatonfenyves kiváló helyarra, hogy egy kicsit megpihenjünk.
Szeretettel: Rozália
Kérdésedre a válasz: Nem éri meg!
Nem éri meg folyton rohanni. Ma az emberek nem tudnak nyugodtan étkezni, mert rohanni kell valahová, nehogy lekéssenek. Nem tudnak nyugodtan aludni, mivel sokukat a gondok aggasztják, vagy a rohanásban megszerzett betegségük…
Pohanunk a postára, a piacra, onnan haza, mindenhova.
Bizony, más volt az élet még az én ifjúkoromban is. Akkor leülhettünk egy padra, beülhettünk cukrászdába egy falgylatra, s ott tudtunk beszélgetni egymással. Ma nem beszélgetnek az embrek. Utcán is csak integetnek egymásnak, mert nem érnek rá, rohannak valahová…
Jó, hogy leírtad a gondolataidat, mivel mi is elgondolkodhatunk rajta.
Üdvözlettel: Kata
szia!
Az Utas és holdvilágból idéznék: „Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. (…) Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, ha néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba és unalmas kellékek. Az nem kerül pénzbe, hogy olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd, csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék.”
üdv: d