Esszé a búbánatról.
Minden emberfajnak és azon belül minden nemzetnek van egy fő jellemvonása, ami természetesen csak általánosságban érvényes, egyénileg „ akinek nem inge ne vegye magára”. Így például a négerek, ha összeütnek két darab fát, máris vigadnak és táncolnak, még üres hassal is. Az ázsiai népek is általában víg kedélyű, mosolygós emberek és nem tudom miért nem vagyunk mi is azok, ha egyszer onnan származunk, vagy nem?
Azt, hogy honnan jöttek ide őseink és kinek vagyunk a leszármazottai nem akarom firtatni, de hogy rég itt vagyunk az biztos, mert kevés nemzetnek van olyan történelme mint a magyar népnek és ahelyett, hogy ennek örülnénk mi búsulunk rajta. Olvastam olyan elméleteket, miszerint elszúrtak háromszáz év időszámítást, csak azért, hogy egyes népek történelmet fabrikáljanak maguknak és ezek egyel-talán nem búsulnak érte, de búsulunk mi helyettük is, habár ha ez igaz akkor van okunk rá.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon mi is vette el a víg kedélyét ennek a népnek, mert nem mindig volt ily búskomor hangulatú, legalábbis a régi írásokból erre lehet következtetni.
Ilyenkor valahogy az amerikai indiánokhoz fut mindig a gondolatom, mert a régiség, büszkeség és harciasság szempontjából hozzájuk hasonlítunk, de mikor arra gondolok, hogy mennyire elfogytak, hát bizony nekem se lesz jókedvem.
Miért is történt mindez, lehetne tanulni belőle, ha összehasonlítanunk a két helyzetet, mert hasonló csak egy kicsit másként van beállítva, hogy kevesen vegyék észre mire megy a játék. A magyar népnek még van egy kis rezervátuma és erre nagyon kéne vigyázzon. Nagyon helyes szerintem az a törekvés, hogy visszacsalogassák az elkóborolt atyafiságot és a bennszülött lakosság ezt örömmel kéne fogadja, nem pedig ellenségeskedéssel. Az idegen telepesekre felnéz a magyar, de saját rokonát már ellenségként kezeli, mert a múltat csak siratja, de nem tud tanulni belőle, se magáéból se a máséból.
Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen azért nem tudnak örülni az emberek, mert múltjukból mindig csak a szomorú emlékeket idézik fel nekik, sose a győzelmeket és jó eredményeket, így valahogy nem engedik kijönni a múltból a jelenbe, hogy tanulhassanak a múlt hibáiból és úgy építsék a jövőt.
Bármilyen ünnepnapot, legyen az vallásos vagy világi, vidámabb hangulatban kellene megtartani, sokkal több fiatalt odacsalogatni és kedvükre való programokat is szervezni, jó hangulatot teremteni az egész országban, betiltva a véget nem érő politikai megható beszédeket, vagy elcsépelt vallásos ceremóniákat.
Lehetne ehelyett ingyen bormérés (lehet komabor is ) a nagykorúaknak és szabadtéri táncmulatság minden korosztálynak, hadd vigadjon a nép és közeledjenek egymáshoz az emberek, úgy lelkileg mint testileg, hadd szaporodjon a magyar.
Ha ünnep, akkor legyen ünnep és nem ugyanaz a hétköznapi politika amelyben mind csak a múlton siránkozunk, hogy aztán legyen min búsuljon a nép.
(Még a riói karnevál is belebukna, ha az ország politikusai egymást pocskondiáznák, miközben a felvonulás tart, hisz mindenki csak őket figyelné és rázhatnák magukat a fél-pucér lányok rájuk se nézne senki. )
Amikor tehát ilyen vigadós ünnepre készülődök valaki, akkor azelőtt két héttel örül, hogy milyen jó lesz, utána meg legalább egy hétig megmarad a jókedve. Ha jól kiszámoljuk az ünnepnapokat, meglátjuk, hogy kevés idő marad a búslakodásra, ezért jó hangulat uralkodhatna egész éven át, megváltozhatna egy nemzet kedélyállapota és akkor egészen másként tudná alakítani jövőjét.
Levonhatjuk tehát végső következtetésként, hogy azért búslakodik a magyar, mert nem engedik kilépni múltjának szomorúságából, nem ünnepeltetik vele győzelmeit, csak vereségeit. Ami szép volt történelmének folyamán, azt elhomályosítják, vagy megfeledkeznek róla, nehogy eszébe jusson olyasmit csinálni amivel jövőjét megszépítheti. Inkább egymásra uszítják az atyafiakat és ezt nem lenne szabad megengedni, mert úgy járunk mint a rézbőrűek !
8 hozzászólás
Kedves Istefan!
Nem mondom, hogy mindenben igazat adnék Neked, amit leírtál, de sok igazság is rejlik benne. Azonban sajnos, az igazi igazság a legutolsó mondatodban rejlik, s ez okozza a legnagyobb bajt az emberek között, mert ünnepeken mi van: egymás elleni acsarkodás, mert akinek valamiről más a véleménye, az fél, s még rágondolni sem mer, nem még hangosan kimondani. S az ünnepségeken is egymás ellen uszítják a népet, nem arra, hogy üljenek a szabadban a nagy asztalokhoz egymás mellé, azok is, akiknek a nézetük nem egyezik, s a kondérban főtt gulyás után inkább énekeljenek és koccintgassanak, mint politizáljanak. Valóban, régen az ünneplés énekkel, szórakozással és tánccal vagy kártyázással járt, úgy közelebb kerültek egymáshoz az emberek.
Üdvözöllek: Kata
Szia!
Idehaza más mentalitás rögződött az emberekbe. Van tapasztalatom ünnepeket hasonlítani, és egyéb más mindent is. Sajnos ez jelenség, a csámcsogás másokon, a "dögöljön meg a szomszéd tehene". A kézdörzsölés, mert húha "buli" van és izgi ez. És sorolgatnám. Azt is például,hogy még külhonban is, az azonos népek mennyire összetartanak, míg a Magyarok nagyon sokszor úgymond pakolnak egymás alá. Valahol el lett rontva. El ám!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Nagyon igazad van, hogy nagyon el lett rontva valami. Ezen kellene segíteni. Mindenki, akinek van egy kis tapasztalata és tud egy szót is szólni e mentalitás megváltoztatása érdekében. hát szóljon, ne várjon lesben, hogy majd a másik és amikor az megszólal lehet ügyetlenül, akkor gyorsan letámadja nem a mondanivalót értékelve, hanem az értéktelen apróságoknak adva jelentőséget, elterelve a figyelmet a lényegről. Ez egy nagyon helytelen mentalitás, mert a fiatalabb generáció az idősebbtől kell tanuljon és ha állandó marakodást lát, hát ezt tanulja meg, ettől meg sosem lesz egy optimista és jókedvű nemzet a magyar.
Szeretettel: István
Kedves Kata!
Nem is várom el azt, hogy mindenki mindenben egyetértsen velem, ez nem is lenne normális. A lényeg az, hogy az égető problémákban egyetértsen az ember a többit meg lehet beszélni, szépen civilizáltan és ez az amit kellene tenni minden szinten, kölcsönös sértegetések nélkül. Semmi jóra nem vezet az egymás elleni alattomos támadás, főleg mikor nagy a baj. Ilyenkor aki igaz ember félredob minden büszkeséget és belátja tévedéseit, mert mindenki téved, de kell tanulni a tévedésekből, hogy ne kövessük el mindig ugyanazokat a hibákat. Én bízom a fiatalokban, hisz az övék a jövő, csak irányítani kellene egy kicsit és többet foglalkozni velük.
szeretettel : István
Nem akarok megint én kötözködni, de csak egyetlen emberfaj létezik: a homo sapiens. Ezért nincs értelme a következő mondatnak sem, mármint tudni illik, hogy azon belül a különböző nemzeteknek milyen jellemvonásai vannak. Rettenetesen vigyázni kell ám arra, mit ír le az ember!!!! -én
Általában, ha esszét ír valaki, azt vitaindítónak szánja, vagy csak egyszerűen saját gondolatait írja le , hogy mást is gondolkodásra serkentsen, a témával kapcsolatosan. Most mit lehet válaszolni egy ilyen „ homo sapiens” közhelyre, ami olyan régen volt, hogy talán igaz se volt.
István
1001 óta búbánatos a magyar vizsgáld meg csak ezt az összetett szavat '' búbánat ,,, az írásodban én sem értek sok mindennel egyet , de hát ez így van jól.
Kedves István!
Van igazság az írásodban.Litániát lehetne írni miért búslakodik a Magyar.
Búsulás a kínlódás mostoha testvére.Jó írás.
Szeretettel:Ági