Elől foglaltam helyet, a vezető mögött. Elhelyezkedem. Nemsokára mozdul a busz, elindult célja felé. Fölnézek. Előttem a fülkét elválasztó átlátszó nem üveg, hanem műanyagra ragasztott tájékoztatók, hogy jegy nélkül utazók mire számítsanak, másikon az: ügyeljünk a tisztaságra, a többi felhíváson megszokott szöveg, már-már kívülről is fel tudnám mondani, ha valakit érdekelne.
Ni csak, van itt egy új is, kedves hangnemben megírva:
„ÜDVÖZLÖM ÖNÖKET!
A KEDVES UTASOKNAK,
ÉS MOBILJAIKNAK
KELLEMES KIKAPCSOLÓDÁST KÍVÁNOK!
Jót kuncogok magamban. Végre, egy kis szín ebben a kifakult szürkeségben! Sajnos, nem látja mindenki, aki utazik. Mással vannak elfoglalva.
Tőlem jobbra egy terjedelmes asszonyság két helyet elfoglalva is alig fér el dupla fenékkel. Látom, ahogyan bontogatja csomagját, egy hatalmas szendvicset varázsol elő. Biztosan még nem evett ma, olyan jóízűen falatozik. De nem sokáig. Nagy hangerővel megszólal kosarában a mobilja, az egész utazóközönség fölfigyel rá.
Nos, ő sem olvasta a felszólítást, hogy mobiljaiknak kellemes kikapcsolódást kívánt a busz vezetője.
Lassan, komótosan leteszi szendvicse maradékát, száját megtörli, majd előkotorássza a bántóan erős hangra beállított készülékét, ami még mindig, folyamatosan csörög.
Végre, megnyomja a gombot.
– Halló! – szól bele mobilja hangjához illően, jó hangosan, erős palócos tájszólással, úgy, hogy még a busz hátsó ülésén is hallják. – Te vagy az, Jani! Mi van? Mondd hangosabban, nem hallom
Kis csend, amíg hallgatja a Janit. – Szüzanyáám… Igazáán? No hallod? Jó, jó! De osztán gyűjjetek elejbém a buszho, mer’ nehez ám a csomagom! Isten álgyon meg benneteket!
Végre elhallgat, csend lesz a buszon.
Én meg azon gondolkodom, miért kell buszon vagy akárhol ennyire hangosan beszélgetni, főleg a telefonba ennyire kiabálni. Kit érdekel, miről beszélget két idegen ember? Magánügy.
De ez nem egyedi eset. Nemrég’ egy jól öltözött „hölgy” ült mellém. Neki is megszólalt a mobilja. Igaz, nem tájszólással, de ő is hangos szóval tárgyalta meg – talán a barátjával, hogy kiállításra igyekszik, s hol fognak találkozni. Pedig az ő randijukra sem volt kíváncsi a busz utazóközönsége.
Általában aki a telefonjába beszél, nem veszi észre azt sem, hogy a mellette ülő vagy mások olvasással, jegyzeteléssel (tanulással) igyekeznek kitölteni az időt, netán valaki szundikálni, pihenni szeretne. Nem veszik észre, hogy hangoskodásuk mások nyugalmát zavarja?
A busz vezetőjét sajnáltam, hiába igyekszik finom fogalmazással felhívni erre a figyelmet, sokan nem veszik észre, nem törődnek másokkal.
Még szerencse, mivel az ellenkezőjét is tapasztaltam, hogy halkan mondják el azt a néhány szót, egy-egy üzenetváltást, ami feltétlenül szükséges, úgy hogy másokat ne zavarják magánügyeikkel.
9 hozzászólás
A mobilos hangoskodás nem feltétlenül tahóság. Ha valakit nem hallunk rendesen, akkor akaratlanul is feltételezzük, hogy a másik se hall minket, ergo megemeljük a hangunkat. Mindez nem is tudatosan zajlik. 🙂
De amúgy igazad van, meg kell tanulni figyelni rá.
…..:):):)kis írásodon jót nevettem:):)..én mindennap hallom a mobilzenét a villamosokon,buszon…itt Pesten nagyon gyakori a hívás…én nagyon praktikusnak tartom a kis mobilt…és a szövegeket már meg se hallom…eleresztem a fülem mellett:):)…persze IGAZAD VAN!!!!..túl hangos beszéd olyan, mint otthon a túl hangos rádiózás..stb….azért én is mérges vagyok!!…aranyos az írásod:):)…üdv…doratea
Kedves Kata!
Bocsánat, amiért ide írom de a Balassagyarmaton történtekről szóló digitkönyvedhez nem enged a rendszer hozzászólni. Vajon miért nem?
Nekem nagyon sok problémám van az oldal betöltésével és az ablakváltással. Nektek nem?
Willőnek külön válaszolok e-mail címére.
Doratea: Engem sem zavar nagyon se a mobil, se más, csak néhány érdekességet akartam leírni. Nekem főleg a busz-vezető humora tetszett, ahogyan felhívta a figyelmet arra, hogy ne csörögjenenek folyton a mobilok!
Onsai-nak: Én éppen azért emeltem ki véletlenszerűen két végletet. Egyik egy egyszerű falusi asszony, a másik pedig a finomkodó nő, aki ugyanúgy feltárta magánógyeit az egész busz-társaságnak.
Köszönöm, hogy meglátogattatok!
Kedves Kata!
Megmosolyogtattál.
Egyébként szerintem megint más egy helyijárat (ahol max fél órát tölt az ember)és más egy távolsági járat (ahol 2-3 órát is utazunk).
Minden hétfőn reggel a hatos busszal utazok Szegedre. Kellemes, mikor az ember elszunit, és mellette kiabálni kezdenek…
Jó az irásod!
Üdv
Engem is megmosolyogtattál, ezzel is, még délután.
Olvasom a könyvedet, és ha nem haragszol, írnék róla.
Nagyon-nagyon örülök, hogy találkozhattam Veled személyesen.
Őszinte Szeretettel: Andrea
Szia, Andrea!
Most vettem észre, hogy erre a régen föltett cikkemre reagáltál. Igaz, azóta a gépünknek folyon van valami baja, mint nekem a térdemmel! Ezért kérlek, ne haragudj, hogy csak most válaszolok rá.
Köszönöm, hogy olvastad, s én is örülök annak a találkozásnak, mivel egy fiatal, igen komoly és sértékes embert ismertem meg bnned.
Szeretettel gondolok vissza a találkozásra, remélem, még lesz rá alkalmunk.
Szertettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon tetszett az írásod, főleg az, amilyen érzéked van ahhoz, hogyan írjunk le valamit részletesen (mikor a nő felveszi a telefont például).
Szeretettel: Noémi.
Kedves Noémi!
Örülök, hogy meglátogattál és az is, hogy tetszett a rövid cikkem. Valóban úgy történt, ahogyan leírtam. Én általában élethűen szeretem visszaadni a történeteket, s úgy leírni.
Köszönöm a látogatásodat.
Szeretettel: Kata