Petőfiért! – Orosz Igazságügyi Minisztérium: Petőfi S. Szibériában raboskodott
•
•
Készült: 2016. június 17. péntek, 12:36
Találatok: 7820
Tegnap a Magyarok Világszövetségének székházában megtartotta könyvbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóját Alakszej Vasziljevics Tyivanyenko, korunk egyik legismertebb Petőfi-kutatója. A magyar sajtó egyetlen képviselője sem jelent meg. Miként a Magyar Tudományos Akadémia és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei úgyszintén távol maradtak. Pedig Tyivanyenko professzor könyvében olyan információ látott napvilágot, amelybe alighanem beleremeg a hivatalos magyar tudományosság. Kíváncsian várjuk, milyen magyarázkodásba kezd most Hermann Róbert…
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Fuksz Sándor elnökhelyettes, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora és Kiss Endre József, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója, az MVSZ Elnökségének és Petőfi Sándor Bizottságának tagja társaságában fogadta a Burjátországból érkezett orosz professzort.
Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko ünnepélyesen átadta a Magyarok Világszövetsége elnökének azt a föld-ereklyét, amelyet Barguzinból, Petőfi Sándor sírjáról hozott.
Ezt követően A.V. Tyivanyenko bemutatta idén, orosz nyelven megjelent könyvét, melynek címe: A titokzatos idegen Szibériában, alcíme: Petőfi Sándor rabként Barguzinban.
A könyv részletesen ismerteti Petőfi Sándor szibériai életszakaszát, és egy olyan információt közöl, amely minden valószínűség szerint új fejezetet nyit a magyar állam és szakosított intézményeinek életében. Legalábbis a Petőfi Sándor életének és halálának kutatásáért felelős intézmények, valamint a magyar hadifoglyok sorsának követéséért, emlékük ápolásáért közpénzből fenntartott állami intézmények életében.
A.V. Tyivanyenko könyvében közli – és mi is itt megtesszük – az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapjának (www.minjust.ru) azon világhálós címét, amelyen a Bajkálon túli területek büntetésvégrehajtási intézeteinek történetét ismertetik, és ahol tételesen ez az állítás szerepel: 1849-ben deportáltak magyar szabadságharcosokat Szibériába, és közöttük volt a neves magyar költő, Petőfi Sándor is.
A szóban forgó világhálós cím: http://to75.minjust.ru/node/4144
Az ott olvasható tanulmány címe:
История пенитенциарной системы тесно связана с Забайкальем
(A Bajkálon túli terület büntetővégrehajtási rendszer története)
A fent hivatkozott, és a magyar „tudományosságot” súlyos kihívás elé állító mondat, pedig ez:
В 1826 году в Забайкалье прибыли декабристы, положившие начало почти столетней истории политической каторги. Вскоре за ними последовали участники польского национально-освободительного движения, борцы за свободу Венгрии (в Баргузин был сослан известный венгерский поэт Ш. Петефи), а позже петрашевцы, революционеры-демократы, народники, представители различных социалистических партий.
(1826-ban érkeztek a Bajkálon túli területre a dekabristák, és ezzel kezdődött a politikai büntetőtáborok évszázados története.
Hamarosan következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom részvevői, a magyar szabadságharcosok (Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt Petőfi S.-t), és később Petrashevszky követői, forradalmi demokraták, populisták, a különböző szocialista pártok képviselői.)
Kíváncsian várjuk az MTA hivatalos megszólalását. Nem kevésbé érdekes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elvárható megszólalása is. Elsősorban parancsnok tudományos-helyettesének, Dr. Hermann Róbertnek a megszólalása, aki eleddig a legádázabb tagadója volt annak, hogy 1849-ben a cári orosz intervenciós csapatok magyar hadifoglyokat hurcoltak volna magukkal. Talán, tudóshoz méltóbb lett volna a tagadás helyett kutatni az igazságot…
3 hozzászólás
Istenem!
Ha Petőfi lennék, akkor lobogásommal, mint Ő a királyokat, a zsarnokokat és a gyáva pulyákat tette, bizony elkergetném a szellemi kútmérgezőket, az Ő nevében jövő sarlatánokat, akik tudományos köntösben köpik le a magyar irodalomtörténetet, a tudósokat, szakembereket és Petőfi emlékét ezekkel az áltudományos hókuszpókuszokkal. Mert, hogy kozáklövésük, vagy szúrásuk nincs arról, hogy milyen személyiség volt Petőfi, csak az Anyám tyúkját, a János Vitézt és néhány gyermekversét ismerik.
Nem hoznék ide ezernyi okos, tudományos cáfolatot, mert tudom, hogy a vakhitet nem lehet meggyőzni, de ne bolygassuk már a Petőfi család békében nyugvó maradványait önző haszonelvek miatt.
Várjuk ki a végét!
Ez egy tengeri kígyó, és egyre jobban belegabalyítanak.
Én az irodalom és történettudománynak hiszek, nem sarlatánoknak. Utóbbiakat Petőfi sem szerette, azaz messze állt szellemiségétől.
Sajnos, akik nem értik őt meg, csak a testben, csontokban, földi maradványokban gondolkoznak.
Ja, a természettudománynak is hiszek: a csontok alapján: széles medence, távol álló szeméremcsontok, csak nőre jellemzők. A csontból vett DNS minta alapján a kromoszómák között nem találtak Y kromoszómát, de gondolom ez érthetetlen a ködös vakhitűek előtt.
Petőfi feltételezett sírjáról, rajta a cirill betűs Alexander Petrovics feliratról pedig kiderült hogy hamisítvány, a fotó kedvéért készítették amajd száz éve, hogy bizonyítsák. Akkor az embereket még ilyen "fotómontázsokkal" könnyen meg lehetet vezetni.
A gyalázatos az, hogy egy orosz nő maradványait gyalázták meg hagymázas őrültek, és ennek semmi következménye nincs. Ha a nagyanyámmal csinálták volnaezt, már orosz börtönben ülne mind!