Az ötödik nap reggelén összeszedtük az összes holminkat, és búcsút intettünk a rossz konyhájú /legalábbis a csoportok számára/ Mercure Hotelnek, hogy elinduljunk Norvégia felé /Svéd országba majd még visszajövünk./
Stockholmból kifelé tartva még megnéztük a modern építészet egy újabb remekét, a Scandic Victoria Tower-t, ami egy T betű alakú felhőkarcoló, ami 117 méterével Stockholm legmagasabb épülete, és a 34 emeletén 300 szobás szálloda működik.
Aztán búcsút intve Stockholmnak Uppsala felé vettük az irányt.
Mivel csak 75 kilométerre fekszik Stockholmtól, elég korán odaértünk, ahol csak sétáltunk a városban minden kihalt volt, semmi nem volt nyitva, és az utcákon és tereken legfeljebb a saját úti társainkba botlottunk.
Mivel Uppsala Svédország egyházi központja, püspöki székhely, először az uppsalai Dómot néztük meg, egy időben itt koronázták meg a svéd királyokat.
Eredetileg katolikus templomnak épült 1435-ben szentelték fel, azóta többször leégett, újjáalakították, átalakították, most éppen neogótikus stílusú evangélikus templom, vörös téglából, két hatalmas toronnyal a két oldalán, csúcsíves bejárattal, a bejárat fölött rózsaablakkal.
A Dóm belseje egy szokásos gótikus templom, megszámlálhatatlan oszloppal, négy orgonával, és ami egy evangélikus templomban szokatlan, még ereklyék is van benne, például a szentté avatott IX. Erik király maradványai egy kis aranyozott, ezüst szarkofágban, aki Svédország védőszentje. De nem ez az egyetlen szokatlan dolog a Dómban, ahhoz képest, hogy gótikus templom egy agyondíszített barokk szószék van benne, amit egy átalakításnál ki akartak dobni, de nem volt pénz új, gótikus szószékre, így megmenekült.
A legérdekesebb az oltár mögötti félkör alakú részben, az apszisban lévő I. Gusztáv síremléke, ami körül a falon freskók mutatják be a király életének egyes mozzanatait.
A Dómtól az uppsalai egyetemhez sétáltunk, ami a középkorban épült, és ez volt Észak-Európa első felsőoktatási intézménye. 1477 óta tanítanak benne, jelenleg 60 ezer hallgatója van.
Az eredeti épülete egy tűzvészben leégett, jelenlegi épületei a tizenkilencedik században épültek. Az egyetemnek gyönyörű parkja van, ahol számos régi rúnakő található, érdekes, hogy nem pusztították el ezeket a köveket, az idők, és vallások változásával, hanem megőrizték.
Az egyetemi épület homlokzata előtt álló hatalmas szobor nem egy királyt, vagy államférfit ábrázol, hanem egy tanárt Erik Gustaf Geijer-t, aki itt tanított az uppsalai egyetemen. Híres tanárai között volt Linné, Celsius, Angström, és számos itt tanult Nobel-díjas tudóssal dicsekedhet az itteni egyetemi oktatás.
A város folyója a Fyris, ami a Mellár tóba ömlik, partját kávézók, szállodák, üzletek, parkok, és kertek szegélyezik. Sétáló hidak ívelnek át rajta, a partján rengeteg a növény, és sétautak vannak mindkét oldalán.
A Fyris egy keskeny kis folyó, felénk inkább pataknak mondanánk. Az egyik híd mellett régi közkút áll, a hatalmas fém monstrum oldalán lévő ingát kellett mozgásba hozni ahhoz, hogy folyjon a víz a csapjából.
A sétálóutcában, és környékén pasztellszínű, egyemeletes régi házak sorakoznak.
Uppsala egy kellemes, tiszta kis város, és augusztusban minden zöldül, és virágzik.
Szerencsére szép idő volt, így élvezet volt felsétálni a XVI. századi királyi kastélyhoz, aminek a teraszáról a város egy része belátható.
Mivel jelenleg is van a kastélyban lakása a királynak, és a megyei kormányzónak, így a kastély csak vezetett túra keretében nézhető meg. Mi csak – véletlenül – körüljártuk a három emelet magas, vörös falú kastélyt /rossz útra fordultunk be/, majd a teraszról nézelődtünk, ahol számos ágyú van felsorakoztatva egy fából készült óriási harangtorony mellett.
Az összes ágyú a kastéllyal szemben lévő botanikus kertre van irányítva, ahol nagy meglepetésünkre rengeteg ember nyüzsgött. Eddigi uppsalai tartózkodásunk alatt összesen nem láttunk az utcákon annyi embert, mint akik a kertben sétáltak.
A botanikus kert régebben a királyi kastély kertje volt, de III. Gusztáv az Uppsalai Egyetemnek ajándékozta. A kertben egy görög templomra emlékeztető pálmaház áll, itt van az egyetem botanikai gyűjteménye, és itt tartják a botanikai előadásokat.
Visszasétáltunk a kastélytól a belváros felé, és megláttuk életünk legcukibb közlekedési tábláját az egyik utcán. A zebrát jelző közlekedési tábla alatt egy sárga táblán egy cica mama vonult két kiscicával a nyomában. Figyelem, az úton cicák közlekednek tábla teljesen elvarázsolt engem! Uppsala egy nagyon klassz város, /így augusztusban legalábbis./
A sétáló utcán Linné /híres botanikus, a botanikai rendszerezés atyja/ egykori háza előtt van egy tábla, amin virágok vannak, de a közepük ki van vágva. Egy primulába bedugtam az arcomat, és a férjem lefényképezett, mint „Uppsala legszebb virágát”.
Aztán visszamentünk a Szent Erik térre, ahol már várt a buszunk, hogy egész délután utazzunk vele nyugati irányba, Norvégia felé, szinte átszelve keresztben egész Svéd országot.
Innentől a svéd tóvidékben gyönyörködtünk, az elszórtan álló vörös tanyaházakban, a hangulatos kisvároskákban, a csillogó tavakban, a fenyőerdőkben.
Közben az idegenvezető végtelen előadását hallgattuk Norvégiáról, amibe – mit tagadjuk – időnként belealudtunk kicsit.
Késő este megérkeztünk a Thon Hotel Oslofjordba, ahol egy kényelmes, a szokásosnál nagyobb, tágasabb szoba várt minket, a franciaágy mellett még egy kanapéval, azzal szemben egy íróasztallal. A falon lapos tévé, az ággyal szemben alacsony fiókos szekrény, a tetején bőrönd tartóval, fölötte hatalmas tükörrel /volt olyan szállásunk, ahol egy tenyérnyi kézi tükörben kellett megfésülködnöm, mert nem volt tükör/.
A fürdőszoba is a szokásosnál nagyobb, és szebb volt.
A meglepetés akkor jött, amikor ki akartuk szellőztetni a szobát, ami meghökkentően ételszagú volt! Ugyanis éppen a szag forrására nyílt az ablakuk, mert a szálloda belsejében lévő étteremre nézett!
A négyzet alakú, üvegtetős, hatalmas belső udvar ugyanis étterem volt.
Ide nyíltak a szállodai szobák ablakai, mind a négy emeletről. Amikor kinyitottam az ablakot, velem szemben egy másik ablak is kinyílt, a szálloda túloldalán, egy ázsiai fickó nézett ki rajta, azt hiszem éppen ő is meglepődött a látványon, ugyanúgy, mint én.
A látvány nem volt egyébként kellemetlen, pálmafák körül kerek márványlapos asztalok, körülöttük párnázott székek, egyik oldalon egy óriási négyzet alakú kínáló pult a büfé asztalos étkezéshez, a másik oldalon egy bár.
Az ablakunk alatt egy zongora, amin éppen játszott valaki, az asztalok között – elválasztóként – csavart márványoszlopok, absztrakt műalkotások márványból, a tetejükön modern lámpákkal.
Csak éppen felfrissülni nem lehetett az ablakon keresztül, állott levegő, és ételszag ömlött be rajta, némi zongora muzsikával fűszerezve.
Amikor lementünk vacsorázni, és elmeséltük az útitársainak, hogy milyen szobát kaptunk, akkor – akiknek nem a belső udvari étteremre nézett az ablakuk – felvilágosítottak bennünket, hogy az utcára néző szobák ablakán meg óriási zaj, és kipufogó füst ömlik be, nem is tudják ebben a zajban hogyan fognak aludni.
Így kiderült, hogy mi még szerencsésnek érezhetjük magunkat az étteremre nyíló szobánkkal!
A vacsoránk nem büfé asztalos volt, hanem a hatalmas étterem egyik oldalán volt egy asztalsor, amit derékig érő márványfal választott el az étterem többi részétől, ez valamiért Claude Monet étteremnek nevezték.
Nekünk ott kellett vacsorázni, itt is megkaptuk – leves helyett – a szokásos salátánkat, valami édeskés ízű barna sajttal, aztán húsgombócot kaptunk, valamilyen mártásban, egy kis főtt krumplival, utána nagy meglepetésünkre desszert volt, ami még nem fordult velünk elő ezen az utazáson. Egy csepp kis tálba egy kanálka tejberizshez hasonló krémet raktak, egy pici piros gyümölcs zselével a tetején. Az egész vacsora kb. öt falat volt, szerencsére ittunk rá egy pohár norvég sört, ami folyékony kenyér, így becsaptuk a gyomrunkat. Az idegenvezetőnk már kezdte kicsit kellemetlenül érezni magát a sokszor ehetetlen, és mindig nagyon szűkös vacsorák miatt, mert azzal vigasztalta a társaságot, hogy a következő szállodában már büféasztalos vacsoránk lesz.
16 hozzászólás
Ehetetlen, és szűkös étkezések ide, rossz kaja oda "Uppsala legszebb virágát". újfent meg kell dicsérni az ismét érdekes beszámolójáért.
feri
Kedves Feri!
Jót mosolyogtam az aranyos hozzászólásodon. 🙂
Köszönöm szépen. Tarts velem Norvégiába is!
Judit
Kedves Judit!
Sosem fogod kitalálni mit élveztem a legjobban… Nem, nem a vacsorát :). A botanikus kertet. no meg azt a primulát, ami ugye Uppsala legszebb virága. No, hát azért! 🙂
Ja, köszönöm a mókusokat, Imádni valók! Még eltévedni is érdemes értük, komolyan. 🙂
A minap összefutottam egyel az utcán. Olyan édi volt!
Máris hozhatsz új élményeket… 🙂 (belém bújt a kisördög, nézd el ezt nekem) 🙂
Ida
Kedves Ida!
A Svédeknek sok épületük komor külsejű és esetlen, főleg a középkori várkastélyok kibővített és újjáépített változatai. De egyébként is jellemző a puritánság a középületekben is.
Németek, és németalföldi építőmesterek építették a svéd királyi palotákat, az általam rondának talált uppsalai palotát is ők követték el.
Egyébként "élőben" nem olyan nyomasztóak, mint fényképen, mert vagy zöldövezet veszi körül őket, vagy egy lüktető város, a fényképeken ez nem látszik.
Holnap felteszem a következő részt is, bár a következő napon annyi mindent láttunk, hogy talán nem is kétfelé, hanem háromfelé kellene bontanom.
Judit
Kedves Judit!
A botanikus kerttel kecsegtetve engem is oda lehetne csábítani, még a zord időjárás ellenére is.
Ezért talán még a gyomrom korgását is elviselném… 🙂
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Lehet, hogy nem annyira tetszene neked az uppsalai botanikus kert.
Mértani utak, és egyformára nyírt bokrok látszottak a palota teraszáról. Bent nem jártunk, csak a magasból szemrevételeztük.
Az azonban örök talány marad a számomra, hogy miért tolongott ott az a rengeteg ember, miközben a város teljesen kihalt volt…
Judit
Kedves Judit!
Szorgalmasan követlek a skandináv utadon, és egyre többet tudok meg Európa legészakibb területéről. Nagyon élvezetesen, élethűen írod le. Szerettem iskolába járni, és egy kissé elidőztem Észak-Európa első felsőoktatási intézményénél.:) Kár, hogy a buszban és a szálláson nem érezhettétek a friss levegőt, hiszen szerintem a sok víztől, növénytől biztosan oxigéndús, csak nem a városokban. Várom a folytatást!
Matild
Kedves Matild!
Jó levegőből volt elég a skandináv utunkon, ha nem is az oslói szálloda szobában. 🙂
Még addig sohasem laktam olyan szállodában, aminek a szobái egy étteremre néztek. De úgy látszik egyszer ennek is el kellett jönnie.
Judit
Kedves Judit!
Élvezettel olvastad soraid. Mint érzékelem, éppen elég nem várt körülmény várt Rátok. Azonban egy mindig szerepelt, hogy a vacsorák vagy ehetetlenek, vagy nagyon keveset kaptok belőle. Lehet, hogy arra gondolnak, hogy megártana a sok finomság, a jóllakott pocakokkal nehéz lenne annyit sétálni, annyi szépséget, különlegességet átélni. Ezzel kiegyenlítve minden!
Jó volt olvasni, kis ízelítő az ott tapasztalt érdekességekből.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Az utazások hangulatához mindig hozzátartozik az étel is, ezért térek ki mindig rá.
Azért nem haltunk éhen, a pihenőhelyeken vett szendvicsekkel, és az otthon sütött mézes keksszel, azért pótoltuk a legyalogolt energiát. 🙂
Köszönöm, hogy et a napot is elolvastad, és érdekesnek találtad.
Judit
Szeretném látni azt a képet kedves Judit!!!:))) amit a férjed csinált.
De amit te társz elénk az is remek, a táj na de az étel szerintem fogyókúrázóknak való.
Szeretettel voltam: Ica
Kedves Ica!
Ha magán levélben megírod az email címedet nekem, elküldöm a képet! 🙂
A fogyókúra valóban megvolt, az utazás végére ugyancsak bő lett a farmerem.
Judit
Szia Judit!
Nekem eddig ez volt a legélvezetesebb rész.
Örömmel olvastalak, s Norvégiába szívesen elmennék, mert kedvet csináltál hozzá.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Remélem lesznek még élvezetes részek a számodra a skandináv úti beszámolómban.
Igen, Norvégia csodálatos, bár még nyáron is kissé hideg! 🙂
Nem is merek belegondolni a norvég telekbe…
Judit
Kedves Judit !
Kitűnően élveztem ezt a részt. Annyira olvasmányos, magával ragadott,mintha én is ott
lettem volna veletek.
Köszönöm az élményt és természetesen olvasom majd tovább 🙂
Szeretettel : Zsu
Kedves Zsu!
Mi is nagyon élveztük ezt az utazást, örülök, hogy át tudtam adni az élményt Neked.
Judit