Teljesen mindegy miben hiszel…
Szabad vagy, már most is, itt és most.
Ezt nem veheti el tőled senki, minden más összeomolhat körülötted, de te még élsz. Formák dőlnek össze és keletkeznek újra. Ez a természetes, semmi sem tart örökké.
A társadalom megpróbál valamilyen formába helyezni, besorolni egy kategóriába, elválasztani önmagadtól és rabságba tiporni… Vágyak és érzelmek körforgásában telnek az óráid, napjaid. Csak még erre és arra van szükségem, hogy boldogabb legyek, még ezt és azt kell megvennem.
Ugyan már!!
A boldogsághoz külső dolgok soha nem fognak elvezetni.
Személyiséged rabja lehetsz, elhiheted minden gondolatát, vágyát, de egy idő után kiábrándulsz.
És ez a kiábrándultság fog haza vezetni.
Elkezded keresni az otthonod, mert úgy érzed a rengeteg csalódásból elég volt, a világban mindenki átver, lehúz téged. Nem bízol már senkiben, mindenki az ellenségeddé válik.
Folyamatos harccá válik az életed, a túlélésről szól már minden.
Mi ez az őrület, ami körbevesz?!
Ez nem az én világom, nem az otthonom. A nagy akarásnak ez lett a vége, a sok be nem teljesült vágy és félelem körforgása vesz körül. Egy nagy rakás illúzió, az egó teremtette káosz.
Itt álljunk meg egy pillanatra most…
Csendesedjünk el és figyeljünk a szívünk dobbanására.
Engedj el mindent egy pillanatra. Minden tudást, gondolatot, félelmet, kételyt, mindent ami benned van.
Mi marad?!
Ne próbálj keresni semmit, és előre kitalált válaszokat adni önmagadnak. Légy őszinte önmagadhoz…
Ha odatudsz igazán figyelni az Önvalódra egy pillanatra is, az meg fog érinteni és megváltoztatja az életed. Le fogod porolni magad és beleveted az életbe!
Innentől kezdve elkezdesz valójában Élni!!
Isten hozott az Önvalóban!!
5 hozzászólás
Szia Zsolt! A cím miatt nagy várakozással kezdtem el olvasni, eszembe jutott a Radnóti vers: "szabadnak születtél, s őrök kísértek végig az úton" – vagy valami ilyesmi, mindig fejből idézek:) Sajnos csalódtam. Ez így túl kevés, túl rövid. Meg akartad magyarázni nekünk, mit kell tennünk, h igazi életet, élhessünk, h megtaláljuk önmagunkat. Receptet is adtál: üljünk le, csendesedjünk el, figyeljünk a szívünk dobbanására, s akkor megtaláljuk az Önvalónkat. Hát, be kell valljam, nekem nem sikerült. Csak arra tudtam koncentrálni, h milyen szomjas vagyok, hogy innék már egy jó nagy pohár sört. Ez utóbbit viszont meg tudtam valósítani, s ez is eredmény!:) Üdv: én
Szia Bödön!
A recept ennyi, az hogy miért nem sikerült elsőre,annak is megvan az oka. De az hogy megpróbáltad, már önmagában eredmény. Ezzel már elérte a célját ez a cikk. Megfogod még próbálni ebben is biztos vagyok… 🙂 Az ösztöneid erősebbek voltak, de nincs ezzel semmi baj. A belső hangunknak van egy külön csatornája, azt kell befogni, és ehhez csend szükséges. Az hogy nem tudunk leülni egy percre és csendben figyelni az az elménk erejének köszönhető. Annyi inger ér bennünket minden pillanatban, hogy az elménket a válasz reakciók teljesen lekötik.
De a titok nyitja, hogy soha se erőltess semmit. Csak légy résen és figyeld meg a reakcióidat.
Ne próbálj meg keresni semmit, ne válj keresővé, csak légy szabad! 🙂
Végül is a biciklizés se sikerül elsőre mindenkinek 🙂
Üdv:
Kircsi
Sziasztok!
Hát Zsolt, amikor olvastam a Bödönnek írt válaszod első mondatát – "A recept ennyi, az hogy miért nem sikerült elsőre, annak is megvan az oka." -, akkor azt hittem, hogy a saját írásodról beszélsz. Tévedtem.
Valamelyik hozzászólásomban már írtam, hogy ha egy művet magyarázni kell, akkor már régen rossz. Ehhez még csak annyit tennék hozzá – nemcsak neked, hanem minden írónak -, hogy nem az a fontos, hogy te mire gondolsz írás közben, hanem az, hogy mire gondol az olvasó, a mű olvasása közben!
Bödön az egyik olvasó, és leírta, hogy ő mire gondolt olvasás közben. Elérted, hogy az olvasó – jelen esetben Bödön -, arra gondoljon, amire te szeretted volna?
Üdv: István
Szia István!
Szerintem a válaszom nem az írásom magyarázatára vonatkozott, ha még egyszer alaposabban elolvasod rájössz majd. Bödön élménybeszámolójára reflektáltam.
Ha az ember megpróbál egy receptet elkészíteni, az nem mindig sikerül elsőre tökéletesen. Gyakorolni kell és egy idő után képes lesz teljesen elsajátítani, magáévá tenni, formálni…
Az hogy ki mit érez, amikor olvas egy művet az teljesen szubjektív dolog. Tudatállapotokat közlünk az olvasó felé, így az ő pillanatnyi állapota és nyitottsága határozza meg az élményt. Hatás – ellenhatás jön létre. Van hogy minél többször olvasok egy művet, mindig más mondanivalót találok benne. Szerző nélkül nincs mű, ezért nem értek veled egyet azzal, hogy nem fontos mire gondol az író írás közben. Az hogy milyen hatás váltódik ki ebből a szempontból másodlagos, műveimmel nem a meggyőzésre törekszem, hanem a megérintésre. Nyilvánvaló, hogy csak azt lehet megérinteni, aki pont a saját nyitott állapotában olvassa a művet.
Üdv:
Kircsi
Kedves Zsolt !
Én kezdem megtalálni.
Átgondolva nagyon jó ez a cikk, valójában igyekszem azt tenni, amit leírtál.
Szabad vagyok és szabadnak is születtem.
Jó ez a csend 🙂
Szeretettel: Zsu