megpattant az égen valami kék sugár
felhőkről néz le ránk a ködös alkonyat
eltörtek mind a nap-szilánkok
elnyelte a csend a hangokat
csábít a sötétség
meleg és rejtélyes az este
és elnyúlik a föld felett
az éjszaka édes teste
megpattant az ég szövete
és a hanyatló napkorong
szikrákat szórt a magasba
ezen az különös alkonyon
sóhajtó széltől rezdülnek
az érzékek húrjai
és hogy nyílnak a virágok
szinte már hallani
szirmok közül szabadulnak
buja bilincs-illatok
átölelnek, körbefonnak
de mozdulni nem tudok
megpattant az égen valami kék sugár
Hold-sarlón hintáznak most az álmaink
eltörtek mind az igaz mondatok
hazudni kényszerítenek vágyaink
csend van bennem és hallgatok
a némaság ül velem egyedül
és hallom ahogy távolodva
egy angyal még nekem hegedül
2 hozzászólás
idézet:
“tyihihú, rókaprém, más is kurva nem csak én”
nem laci, csak te
na kitől idéztem? aki megmondja, annak dobok 1 puszit…
Nagy László,
‘Nem, Laci. Nem mindenki’.:)
a vershez is írok majd kommentet, csak most leragad a szemem.:)