Illatos szellő mozgatta finoman a leveleket. A bozótban csendesen neszeztek a nyugovóra tért vadak. A délutáni eső szaga ott úszott a levegőben. Gyönyörű, derült éjszaka, ragyogó csillagokkal. T’Hal-Rish elégedetten vakarózva nézte az ő völgyét. Ligetes erdő elszórt bozótossal, körben kéklő hegyekkel. Könnyű pára úszott az éjben, és tette elmosódottá az álomszép tájat. Ez az ő otthona. Boldogságának színhelye. Jó munka, szerető család, biztos jövő. Éterien gyönyörű vonásait még jobban megszépítette az arcán végigsuhanó büszke mosoly. Elégedettséggel nyugtázta, hogy szerény pásztor létére tagja a világot megreformáló csapatnak. Megmutatják ennek a maradi társadalomnak, lehet másként is: egyszerűbben, szelídebben, biztonságosabban. Sőt, ami ennél is fontosabb, magukhoz emelnek egy vad fajt. Primitív, küzdelmes létüket felváltja majd a – bölcs gazdáik vezette -, rendezett nyugodt élet. Meghatottan nézte előtte bandukoló nyáját, mely tisztes megélhetést adott családjának
Korán kiterelte a teheneket – egészségük érdekében szükséges volt a mozgás -, de csak kornyadoztak. Mint jó gazda, tudta, mi kell nekik, ezért a hátsókat megcsippentette az ostorral, kezdjék el végre a frissítő, étvágynövelő futást. Nagy nehezen elindultak, bár az egyik bika fenyegetően morogva visszafordult. T’Hal-Rish szomorúan tette el magának, legközelebb ezt kell majd letaglózni. Könnyedén megfékezte a támadó hímet, és jól megnézte jellemző vonásait. Az első pihenőnél meg akarta fejni, ne legyen ennyire erőszakos. Bevált módszer, bár így estére csökken a hozama. Ha eltalálja a mennyiséget, elbágyad, elmúlik a vadsága. Szerencsés esetben tartósan. Jó lenne megtartani! Nem kedvelte a kényszervágásokat, a húsból kicsi a haszon. Az öreg, beteg egyedeket mindenképpen el kell távolítani és húsukat felhasználni, ezt parancsolja a józan ész. Takarmány kiegészítőként keverik a tápba, de kimondottan kár lenne egy ilyen remek példányért. Rámás csontú, kellően izmolt, ha ezt örökíti is, javíthatná az utódok minőséget. Érző szíve volt, minden állatának esélyt adott az életre, ám figyelnie kellett a fegyelemre is. Nem lesz szerencsés, ha a bikák megérzik mennyire lágyszívű. A gyengeség visszaüthet! Egyik fiatal tehene mellette futott. Fürgén kapkodta lábait, tőgyei lágyan ringatóztak. Finoman megsimogatta jókora emlőjét, gyengéden a farára paskolt, mire az hálásan felhorkantott örömében.
Csendes büszkeséggel nézte a lendületesen mozgó jószágokat.
Mutatós nyáj. Szeretetteljes törődés, és indokolt esetben kemény kéz. Munkaigényes volt betörni őket, remélhetőleg a következő nemzedék már teljesen megszelídül. Elfogadja az új, háziasított létformát. Hisz mi bajuk van? Ennivaló rogyásig, közösülhetnek, amennyit akarnak. Meleg istálló, gyakori alomcsere, biztonságos élet. Mennyivel vonzóbb, mint hajdani világuk zűrzavara! Még nincs szaporulat, ám az ennivalóba kevert ajzószerek biztatóan beindították a hímeket. Nyolc nősténye már hasas, ezeket most ki sem hozta, nehogy sérüljenek a tülekedésben. Kiemelten jó kosztot kaptak, odahaza heverésznek a friss alomban. Bizony oda kell figyelnie mindenre, nem könnyű mesterség ez a pásztorkodás. Nincsenek elődök, akiktől a fogásokat elleshetné, mindent a maga esze után kell kitalálni. Bosszantó, de még a táp tartalmát is el kellett titkolni a csorda elől, mert a finnyásabb példányok elrontanák a többiek étvágyát. Pedig a hús az hús. Szerencsére ledarálva már nem tudták beazonosítani, honnan származik. Egyelőre ő maga főzte az ennivalójukat, ám szándékában állt betanítani néhány ügyes embert.
A Vadászok lenézik a pásztornépet, de hiába ágálnak, ez a jövő útja. El kell ismerni, büdös a ganézás, unalmas a legeltetés. Viszont nem szabad elfeledni, míg a híres, rátarti cserkelők közül egyre többen halnak meg, ez veszélytelenül adja a kenyeret. Egy húsz-harminc darabos csorda kényelmesen eltart egy családot. Itt, ebben a mindentől elzárt völgyben – kísérleti jelleggel – hét csapatot neveltek, nagyon szép eredménnyel. A befogott vadak jó részét feldolgozták élelemnek, csak az egészséges fiatal példányokat tartották meg.
Kétszáz kiválóan dolgozó, komoly hasznot termelő egyed. A gyengébb hímeket ivartalanították. A herélteknek nőtt az étvágya, javult a hozama, bár vigyázni kellett az elhízással. Nyugtató hatása volt a nyelv eltávolításának is, gyakorlatilag felszámolták vele az oly felesleges kommunikációt. Régi életükben talán volt valamicske jelentősége, de ezután új uruk szakértelmére kell bízni magukat. A nyelvtelenített példányok sokkal gyorsabban szokták meg a rabságot, jobban is termeltek. T’Hal-Rish hitt abban, hogy ő szerető odafigyelő gazda és megfelelően bánik ezekkel a butuska, primitív állatokkal. A jóakarat, a kemény kéz együttese meg fogja hozni gyümölcsét. Ez a völgy a béke és nyugalom földje lesz. Egy új világ kezdete, amely mintául szolgálhat az egész Földnek.
Időközben a frissítő futás után kényelmes kocogássá csendesedett a csorda mozgása.
Füttyentett a pásztorfarkasnak, és az ügyesen megállította az élen haladókat. Az egészségesen fáradt tehenek, bikák lassan elheveredtek.
Nekik pihenő, nekem reggeli – gondolta magában, majd megkereste azt a bizonyos visszatámadó példányt. Erős karjával lefogta az izmos, húsz év körüli bikát, aki mulatságosan makogott nyelv nélküli szájával.
Nem a beültetett fejőtűt használta. Jobban kedvelt ősi módon étkezni.
A hím nyakán kidagadtak és étvágygerjesztően lüktettek az erek.
Még egyszer elégedetten végignézett lerongyolódott öltözékű embernyáján, majd inni kezdett.
20 hozzászólás
Szia!
"Könnyű pára úszott az éjben, tette elmosódottá az álomszép tájat"
Szerintem, a "tette" szó előtt hiányzik egy "s" vagy egy "és". A mondat végéről pedig egy pont. Egyelőre, első olvasatra mást nem találtam, mint hibát, de majd jönnek a többiek.
🙂
A történet pedig meglepő, bár érezhető volt, hogy jön, jönnie kell valami csavarnak. Persze lehet, hogy csak azért vártam, mert a gondolatvilágom eleve ilyesmire van beállítva. Jó, hogy az oldalon nem szabad politizálni, mert így félreérteném a sztorit. Ettől függetlenül remélem, "odafenn" nem kapnak tőled ötletet, bár a módszer mindegy. A végeredménytől viszont borsódzik a hátam.
Lesz folytatás? Vagy ez egy kerek novella? Azt hiszem, ez utóbbi.
Köszönöm, hogy ilyen gyorsan kitettétek!
Köszönöm a csillagokat. Van egy barátom, aki mániákusan kerüli a névelőket, kötőszavakat. Valamennyire igaza van, érdekes hatás érhető el vele. Ebben a mondatban az Ő hatására hagytam ki, és egyelőre még nem bántam meg. Ha felolvasom magamnak a kétféle mondatot, ösztönösen az én variációmra szavazok. Megindokolni nem tudom.
Nem is szentírás a véleményem. Nekem akkor is hiányzik onnan az a kis kötőszó. majd odaolvasom magamnak.
Én láttam izgalmas, érdekes vámpír filmet is, nem csak lapos történeteket. Valami hasonló módon mutatta be ezt a másik fajt. Mint egy idegen civilizációt. Nem volt annyira félelmetes. Remekül érzékeltette a film, hogy nem vérengző vadállatokról van szó, hanem egy ilyen életformáról.
A nagymacskák békés növényevőket esznek. A ragadozó madarak énekes kis tollasokat. A növényevők esetenként gyönyörű virágokat. Az ember szinte mindent. A vámpírfaj pedig embervért. Nézőpont kérdése, melyik a borzasztó.
A csorda:
Ez is viszonylag régi, tavalyi novellám. (mint egy gyerek: tavaly, amikor még kicsi voltam :)). Irritált a vámpíros, végtelenül lapos regények sorozata és írtam egy valószínűbb verziót. Szerintem, ha lehet ilyet mondani, az én verzióm életszagú. Bár semmiképpen sem szép.
Sőt, gusztustalan, kicsi beteg. Mint a való világ. Disznókkal simán etetünk húsmaradványokat (disznóhúst), sőt már húsmarháknál is próbálkoznak állati eredetű fehérjékkel. Ha az emberi élet szentségét elfelejtjük, márpedig egy "felsőbbrendű" faj esetében ez evidens (mint az ember-disznó esetben meg is történik), akkor reális amit írtam. De semmiképpen sem szép! Sőt!
Bocs, jellemzően bőbeszédű vagyok (írásban talán bőveníró) és nem férek bele 1000 karakterbe. Írtam már egy-két ezres Hsz-eket is. Ez sem szép dolog, de kényszeres vagyok. 🙂
Jobban belegondolva igazad lehet, dobtam bele egy "és"-t.
Úgy látom az emberek, tudat alatt vonzódnak a ragadozókhoz, a könyörtelen gyilkosokhoz. Azonosulni szeretne vele. Veszélyesek szeretnénk lenni, nagymenők. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy minden valamennyire értelmes lény, csak a fajtársakkal érez együtt. Mi sem gondolkozunk el a csibecomb fölött, lazán felülünk a herélt lóra. A vámpír nem tekint minket fajtársnak. Szerintem ugyanolyan szexuális érzései vannak az emberrel, mint nekünk, mondjuk a jávai majomemberrel. Igaz, hogy az embertől származik (elméletben), de Hitler idejében, rettentő könnyen "divatba" tudták hozni a felsőbbrendű embert. Pedig az gázos volt, hisz saját történelmük cáfolta a fajelméletet, költőik, tudósaik származtak az "alsóbbrendű" fajból. A vámpír különleges képességeket kap, sztem magasról tesz a primitív ősökre. Lazán kiheréli őket és vezérhímeivel pároztatja az embernőstényeket.
Persze mindez az én személyes véleményem.
Prof., nagyon tetszik ez az írás. Itt is látszik, hogy a műfaj mindegy, ha jól van megírva, akkor jó, ha meg rosszul akkor rossz. Pont annyi amennyi kell. Nincs túlírva és középtájon kíváncsivá tesz. Sejtettem, hogy valami lesz, de nem tudtam, hogy mi. Gyorsítottam és megtudtam. Mi emberek szinte mindet megeszünk még a vért is, ha jól tudom a disznóölés alkalmával hagymával megsütik és tradicionálisan a disznó minden részét bekebelezzük. A fülén át, a beleken keresztül, egész a farkáig. Sosem mondjuk, hogy fújjj. Az étlapokon ott a bikaherepörkölt. Szóval csak bele kell gondolni, hogy mi mit eszünk.
Nagyon jól kézben tartottad a történetet végig. Itt még előnyödre is vált az a "széplélek" dolog.Néhány mondatban remekül ábrázoltad a helyszínt és ezt az új módi pásztorkodást. Nagyon "finom" befejezéssel, ha érted mire gondolok.
Szervusz!
Egy dolgot nem értek, miért nem magyar ember ez a pásztor? Miért nem itt hazánkban játszódik? Nekünk írod magyaroknak, s én szívesebben olvasnám egy " földim " pásztorkodását. 🙂 Igaz itt már kevés a pásztor, pedig még nálunk is vannak "ligetes erdők elszórt bozótossal." A leíró részek nagyon szépek, még női szemmel is. :)))
Szeretettel: pipacs
Szia szusi!
Köszönöm, hogy eljöttél!
Édi, hogy még mindig szépléleknek tartasz. Azt hiszem akik jobban ismernek nagyot nevetnének ezen.
Szia pirospipacs!
Köszönöm szépen a látogatásod. Aranyos ez a magyar dolog. Te vagy az első aki gondolt erre. Ha komolyan akarok rá válaszolni azt mondanám, ha hazai közegbe helyeztem volna keresni kezdenétek a mögöttes szándékot, a célzatosságot. Nos, nincs ilyen. Ez az írás az, ami. Realista megfogalmazása az "embertartásnak"
(tetszik ez a női szemmel dolog)
Olyan ismeretekkel gazdagodtam az elolvasása után, hogy megvoltam elégedve vele, azzal ahogy elénk tártad ezt a világot. Az én életemből kimaradt minden ami az ember és az állat kapcsolatát jelenti. Így az ezzel kapcsolatos ismereteim nagyon kevés. Úgy gondolom haladsz a szépirodalom útján. Főleg az első feltöltött alkotásodra értem, de ez is odatartozik.
Úgy, hogy jó volt itt időznöm!
Barátsággal Panka!
Szia!
Írtam egy rohadt hosszú hsz.-t az írásodhoz, de mire elküldtem, addigra a program kiléptetett, s így az nem juthatott el hozzád. A lényeg: az írásod tetszett, s ha kevésbé leszek fáradt, megpróbálom újra leírni a gondolataimat.
Üdv
((Zoli
Szia Panka!
Köszönöm a csillagot, és hogy olvastál!
Az átverés része volt, hogy a gondos gazdát jelenítsem meg. Igyekeztem hűen megírni a gondolatait, azt ahogy ő látja az egészet. Ha egy marhacsordát, disznókondát helyettesítünk be, minden stimmel és ismerőssé válik.
Volt néhány jó gazda ismerősöm, akik jóízűen meséltek a herélésről és a herepörköltről. Nem vagyok széplélek, szúrtam is már hízót, de nem tudok elvonatkoztatni. Főleg a herélésnél. Brrr!
Szia "Herceg"!
Örülök, hogy meglátogattál és hogy tetszett. Várom majd a részletest. Ezer karakterenként tagold és több részletben tedd föl, ha hosszú.
Szia Laci!
Olvastam a rövid leírást magadról és meg kell állapítsam, mi ketten – a múltunkat illetően – nagy vonalakban hasonlítunk egymáshoz. Hasonló életutat jártam be én is, mint Te. Talán ezért is lehet az, hogy az írásodon éreztem azt – a korosztályunkra jellemző – érettséget, ami jellemezte a novelládat. Olvasottság, intelligencia, választékos kifejezésmód…, és még sok egyéb, ami élvezhetővé tette, az egyébként fantáziadús történeted. Bár, valóban egy ponttól sejteni lehetett, hogy mi lesz a történet vége, de mégis tovább kellet olvasni, egy, hogy megbizonyosodjak róla, a sejtéseim igazak. Kettő, mert érdekes és olvasmányos az írás.
Alapvetően ezeket írtam az elveszett kommentemben is. Sajnálom, hogy eltűnt, mert az akkori benyomásaimat még részletesebben ki tudtam fejteni.
Barátsággal
((Zoli
…, B.Ú.É.K. Neked és szeretteidnek egyaránt.
Mindenkinek aki olvas és aki nem!
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet —
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
Mindenkinek Nagy Lászlótól:
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet —
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
Kedves Zoli!
Köszönöm kedves szavaid. Amikor az ember elhagyta életútja felét, és már kifelé megy, jó, ha azt méltóképpen teszi. Remélem méltó tudok lenni erre a dicséretre.
Köszönöm és Neked, Nektek is kívánok örömökben gazdag Új Esztendőt!
Vámpíros mesédet a sci-fi- be tenném, és kalapot emelve összeborzongok tőle… Huhhh, de nem szeretem…
Köszönöm szépen!
Picikét talán negatív voltam.
Optimalizált haláltábor. Volt már ilyen, de még mennyi!
Ezt a novellát beküldtem egy másik oldalra is, hogy tegyék ki és közölték velem, hogy nem elég izgalmas, és hogy ennyire kis terjedelmű írásoknál elvárható a nagyobb csattanó. Nem elég kemény. Túlfinomult kis darab!