A férfi elkezdte enni az aranyló húslevest. Forró volt, tyúkból főtt, a sárga aranykarikák csillogóan gyöngyöztek a tetején, a csigatészta -bolti- ínycsiklandón úszkált az illatos, zamatos lében. A férfi nézte a tényért, belemerte kanalát, föléje hajolt, és elkezdte kanalazni. Lassan ette, minden mohó kapkodást mellőzve. A leves olyan forró volt, hogy az elején az ízét sem érezte, mégis tudta, hogy finom. Várt az ízére, ezért ette lassan, módszeresen. Mikor már érezte az ízhatást, már gyorsabban evett, sajnálta, hogy kihűl. Szerette a húslevest, legjobban tyúkból.
A férfi felesége sok-sok éve minden vasárnap húslevest főzött. Ő már unta, de mégis megfőzte, evett is belőle. Olykor jólesően, olykor unottan. Nem is gondolt arra, hogy ne főzzön húslevest. A férfi nagyon szerette a húslevest, ragaszkodott hozzá.
Úgy ragaszkodott hozzá, mint a feleségéhez. Sok-sok éve mindig együtt. Együtt a húslevessel, és együtt azzal az emlékkel, ami a házasságuk elején rögződött benne. Szerelem, gyengédség, szenvedély. Élénken, színesen él ez az emlékkép. Hasonlít a kedves, de már megkopott, megfakult bútordarabokhoz, mikről nem vesszük észre, mennyire avultak. Olyannak látjuk őket, mint újkorukban. Befedi őket valami felhő, ami egyfajta örökkévalóságot kölcsönöz nekik. Leporoljuk őket,a ztán még inkább azt hisszük róluk, mennyire szépek, pedig már csak számunkra kedvesek. A ragaszkodás immár nem a szépségnek szól, hanem a megszokásnak, és a birtoklásnak. Akár csak a férfi házassága, mely eleinte színes, vágyakkal és szenvedélyes érzésekkel indult, aztán idővel megkopott, beszürkült, de mégis az az emlékkép… mintha minden úgy lenne, olyan lenne,mint rég. Megfelelően működik, és kényelmes. Megszokott, mint a kopott bútorok. Amit pedig megszokunk, ahhoz ragaszkodunk. Ha lecserélnénk újra, akkor félnünk kellene, vajon ez az új rendesen fog-e működni? Kényelmes lesz-e vajon? Meg tudjuk-e vajon szokni? Vagy szokatlansága és újszerűsége megváltoztatna minket? Hm…
Talán akkor nem lenne vasárnaponként húsleves. A férfi nagyon szerette a húslevest. Olyan forrón ette, hogy az első néhány kanál után az ízét sem érezte… Így kebelezte be a feleségét is. Lassan, és mire elérte az ízhatást, már gyorsan ette, mert félt, hogy kihűl.
Az asszonynak nem jutott az eszébe, hogy lecserélje a kopott bútorokat, mert a húslevest főzte minden vasárnap, és az sem jutott soha eszébe, hogy ne főzzön húslevest. A férfi szerette a húslevest, leginkább tyúkból. Lassan ette, és forrón -a megkopott, leporolt bútorok között.
6 hozzászólás
Szia Gyöngyi!
Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni. Mert igaz, hogy a megszokás, amiről a novelládban írsz, nem egy pozitív kategória manapság, de azért szeretjük titkon. A megszokott ágyunkat, a megszokott túracipőnket, a megszokott bögrénket stb…. Azért van még valami a hosszú kapcsolatban a megszokáson kívül: akit fiatalon őszintén szerettél, öregkorában is szép marad a te szemedben és őrzi az emlékeiben az egész életedet. A közös emlékeiteket, amik megelevenednek, ha beszélnek róluk. Ha megszakad egy kapcsolat, szinte soha nem beszélhetsz azokról az évekről, azokról az emlékekről többé. Sem az új partnerednek, sem a barátaidnak, hiszen azon már túlléptél. Elveszett kalandok, elveszett emlékek, mintha nem is léteztél volna.
Szia!
Írásod ismétlődő sorai, mondatai jól érzékeltetik a megszokást, a monotóniát. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban szinte kötelező volt, a vasárnapi ebéd húsleves, és rántott hús kell, legyen. Minden vasárnap. Aki nem azt főzött, elkerülhetetlenül lenézték, vagy sajnálták, gondolván, nagyon szegények lehetnek.
Remek írás, jól felépített szerkezet. Egy szabályra azért felhívám a figyelmedet. A pontok és a vesszők után tenni kell egy üres karaktert.
Üdv.
Szia Judit!
Köszönöm és sokra is értékelem a kritikád.
A jó megszokások mellett én is kitartok,de ha egy megszokásról kiderül,hogy nem jó,azt igyekszem levetkőzni.
Kedves artur!
Köszönöm a dicsérő szavaidat,és a helyreigazítást is.Igyekszem majd jobban figyelni.
Hoppá! Megint figyelmetlen voltam:(
Na, ezért nem főzök húslevest! :)) Az én véleményem szerint a "változatosság gyönyörködtet!"….. még az étkezésben is!
Léna