Volt egyszer egy ember és annak egy telefonja. Az emberke azt hitte, hogy a telefon majd Őt a bújában-bajában megvigasztalja, örömében meg megnevetteti. Ámde erre egy darabig hiába várt. A telefon süket volt. Nem szólt az semmit sem órákig. Ment a telefonvállalathoz. Ők elrendelték a szokásos vonalvizsgálatot. Minden rendben volt, de ennek ellenére a telefon csak néma maradt. Néha ugyan volt egy-két téves hívás, de azokkal nem lehetett beszélgetni. Bocsánat kérés után gyorsan letették a kagylót és máris maradt a teljes csönd. Napközben még csak-csak eltelt az a kis idő a napi gondokkal, problémákkal, de az este az bizony magányosan hosszú volt. Gondolkozott, töprengett, hogy mitévő legyen. Gondolatban sokszor lepergette az eddigi életét, hogy hol hibázott, mígnem egyszer kezdett jobban odafigyelni, hogy az emberek ha köszönnek is neki, úgy ímmel-ámmal teszik még a munkahelyén is, aztán elfordítva a fejét mindenki odébb áll. Csak a legszükségesebbet beszéli vele, azt is, amúgy, felszínesen. Egyre inkább belátta, hogy abban, hogy a telefonja nem szól, annak ellenére, hogy a készülék jó, benne van a hiba. Erre egy eset is rávezette. Egyik éjjel álmában megcsörrent végre a telefonja! Valaki Őt kereste! Nagy szó volt ez! Gyorsan a készülékhez futott és izgatottan hallózott bele a kagylóba!
– Én vagyok, a lelkiismereted. Ugye hiányzik, hogy nem hív soha senki, hogy feléd se néznek az emberek a kötelező beszélgetéseken kívül? De vajon felmérted-e magadban azt, hogy Te hogyan viszonyultál másokhoz? Hogy te nem voltál-e önző, néha bizony kegyetlen másokhoz? Hogy te nem voltál-e sohasem önhitt? Nem bántottál-e meg sohasem másokat és ha véletlenül tetted,a tudtál-e, szoktál-e bocsánatot kérni?
Emberünk elbizonytalanodott. Nem tudott ezekre mit felelni, hiszen a hangnak tényleg, így visszagondolva az életére, sajnos, igaza volt. Nem volt mindég kegyes, őszinte és szívélyes másokhoz. Talán ez is lehetett annak az oka, hogy az emberek, bizony még a saját családja is igen sokszor kerüli Őt. Nem keresett rosszul, jó szakmája volt, de bizony néha-néha még a szeretet is pénzzel akarta megvenni, de ugye tudjátok, hogy a szeretet az nem árucikk és nem eladó, mert ára sincs? A hang kegyetlen volt és folytatta:
– Ugye, most bánkódsz, hogy mindenki elkerül? Neked kell ez ellen tenned valamit! Nehéz dolgod lesz! Változtatnod kell sürgősen az életviteleden és úgy kell élned, hogy kivívd az emberek és benne a saját családod őszinte megbecsülését , tiszteletét és szeretetét és akkor majd nem lesz néma a telefonod és az életed is sokkal gazdagabb lesz. Te döntesz! Vagy megváltozol, vagy pedig teljesen magadra maradsz! Elhagy mindenki, mert elfordul tőled és ez rosszabb a halálnál!
Emberünk elgondolkodott és rájött, hogy mi az oka a telefonja némaságának és elhatározta, hogy nekifog haladéktalanul a legnehezebbnek: megszívleli a saját lelkiismerete tanácsát és akkor talán nem lesz néma a telefonja és szegényes, tartalmatlan az élete! Nehéz és hosszan tartó munka lesz, de érdemes elkezdeni és a lelkiismeretünk szerint becsületesen élni!