1976.december 25 (Karácsony másnapja)
Tomi leemelte fejéről a fülhallgatót és fáradtságtól égő szemeit megdörzsölve jókorát ásított. Öreg Laci az asztalfölé hajolva babrált a rádióvevő kereső gombjával, majd az alig hat négyzetméteres rádiósszoba túlsó sarkában a vaságyon alvó Gyula felé intett.
– Ha fáradt vagy ébreszd fel! Nem sokára úgyis váltania kell téged.
– Nem. Még nem! Hosszú lesz az éjszaka neki. Kibírom még ezt a negyed órát. Nézted, hogy állunk?
– Fél hatkor még a negyedikek voltunk. Egy kanadai állomással holtversenyben.
– Mikor hangoltad utoljára a végfokot?
– Hát? Jó régen. Van már két órája is.
– Akkor nyomd a billentyűt!
Felállt és az asztal melletti, leginkább termetes vasszekrényhez hasonlító szerkezethez lépett. Egy fekete bakelit gombot addig forgatott, amíg a mellette lévő négyzet alakú mérőműszer mutatója a legnagyobb értéken megállt, aztán visszahuppant a székébe. Az asztalon heverő fejhallgatóból hirtelen élesen sipoló morzejelek hallatszottak s, hogy Gyulát fel ne ébressze, felkapta és fejére illesztette.
– Ez csak egy dán. Tengeren túli, vagy ázsiai összeköttetés kellene még néhány. – pillantott Öreg Lacira.
– Talán éjjel szerencsénk lesz. Ha nem itt a három és félen, akkor talán a hét megán.
Kopogás hangja keveredett az éter megszokott zajai közé, s csak akkor vette észre, amikor megismétlődött.
– Te kopogtál – nézett kérdőn Öregre.
– Tessék?
– Mondom te kopogtál?
– Miért kopogtam volna? – fordult felé értetlen ábrázattal emelve le a fejhallgatóját
A következő pillanatban azonban már mindketten hallották.
– Kintről jön. – ráncolta Tomi a homlokát
– Kintről? Ki mászkál ilyenkor odakint?
A kopogás megint megismétlődött. Tomi felállt, az ajtóhoz lépett, elfordította a kulcsot s a kilincset lassan lenyomva résnyire nyitotta. A következő pillanatban az ajtó kivágódott és éktelen üvöltéssel maszkos kommandósok rontottak a rádiósszobába.
– Ez a Nemzetbiztonsági Hivatal különleges egysége! Álljon a falhoz, lábát terpeszbe kezeit feje felett a falra! – üvöltött Tomira az egyik és erőteljes mozdulattal nyomta a falnak. – Lábát terpeszbe!
Egy másik Öreg Lacit teperte a székből a földre, majd kezeit hátra csavarva rátérdelt és hátához szorítva fegyvere csövét üvöltött az is!
– Nem mozdul! Így marad!
Az alvó Gyulát két kommandós rántotta a vaságy mellé a földre, és jóformán még fel sem ébredt, már megbilincselt kézzel feküdt a szoba hideg cementlapján.
A harmadik kommandós az ajtóban állva biztosította a helyszínt. Kisvártatva egy tányérsapkás tiszt lépett a szobába. Körbe pillantott, s miután meggyőződött arról, hogy emberei minden tekintetben urai a helyzetnek Öreg Lacihoz fordult.
– Bakos Antal alezredes vagyok a Nemzetbiztonsági Hivatal Különleges Egységének a parancsnoka. Önt, hogy hívják?
– Öreg László! – válaszolt a hátán térdelő kommandós súlyától nyögve.
– Állítsák fel őket! – intett a kommandósoknak, majd mikor már mindhárman álltak az öreghez fordulva folytatta.
– Ez itt milyen helyiség?
– Az üzem rádióamatőr klubjának rádióadó szobája.
– Mit csinálnak itt éppen most? – kérdezte a tiszt színtelen hangon
– A Karácsonyi rádióamatőr versenyen veszünk részt tegnap éjféltől holnap éjfélig!
– Rádióamatőr verseny! Értem! És melyik itt a rádióadó? – nézett az asztalon heverő készülékekre.
– Az alumínium házas – bólintott Öreg Laci a fejével az egyik felé.
– Most is működik? – fordult felé a tiszt
– Be van kapcsolva, de csak akkor működik, ha a morze billentyűt lenyomja.
A tiszt óvatosan nyomta meg a kicsiny szerkezetből kinyúló kar fekete bakelit gombját. A következő pillanatban az asztal mellett álló vaslemezszerkezet műszere nekilódult, a tetején kiálló porcelán szigetelőhöz rögzített lámpa pedig fényesen világítani kezdett. A tiszt meglepetten kapta el a kezét, de néhány pillanat múlva tett egy újabb próbát.
– Ez a berendezés mi célt szolgál? – mutatott a vasszekrényszerű szerkezetre Tomi felé fordulva
– Az a rádióadó végerősítő fokozata. Az alumínium házas a meghajtó, az állítja elő a rádiófrekvenciás jelet, ez pedig felerősíti.
– Hogy hívják magát? – lépett váratlanul hozzá a tiszt és egészen közelről az arcába bámult
– Frank Tamás.
– Szóval ez, felerősíti! – fordult ismét a végerősítő felé – Mennyire erősíti fel, Tamás?
– Az attól függ, hogy mekkora a meghajtó jel és végfok kimenő teljesítménye, valamint milyen az antenna illesztése.
– És milyen az antenna illesztése: – lépett a még mindig kábult Gyulához a tiszt
– Nem tudom! Én éppen aludtam.
– És magát hogy hívják? – mérte végig a tiszt
– Steiner Gyula – válaszolt remegő hangon.
– Gyula! Egy valamire való amatőr akkor is tudja, ha álmából kommandósok ébresztik fel! – felelte az őrnagy, majd ismét Öreg Lacihoz fordult. – Mióta van engedélyük rádióadó működtetésére:
– Már több mint három éve. A három és fél, valamint hét megaHerczes amatőr sávban.
A tiszt megint megnyomta a morzebillentyűt és egy pillanatra elgondolkodva nézte a vasszerkezet tetején felgyulladó lámpát, majd az ajtóhoz ballagott.
– Húzzanak ki mindent a konnektorokból, kapcsolják le az automatát, zárják be és plombázzák le az ajtót! Ezeket meg hozzák! – fordult az egyik kommandós felé, majd kilépett az ajtón és alakja eltűnt a sötétben.
2 hozzászólás
Nagyon jó, hogy az elején szerepel az évszám, az ad magyarázatot mindenre! Nagyon jó, érdekfeszítően van megírva! Tetszett! Üdv: én
Hálásan köszönöm a dícsérő szavakat, remélem a folytaás is tetszeni fog!
Üdv. Milton Gray