Becsület a fán lógva

Hazánk büszke hősei,
Családjaink ősei,
Kik a néphez szóltatok,
Most emlékezünk rólatok!

Bátorság, hit, igaz erény,
Jó szervező, örök remény,
Jellemezett titeket,
Igaz örök hősöket!

Nem könnyű a halált várni,
S még nehezebb azt is látni,
Ahogy társak hullnak a sárba,
Megalázott csupaszságba!

Félelem nem élt bennetek,
Még ha nem volt mit ennetek,
Akkor sem adtátok fel,
S a lelketek nem adtátok el!

Mert az ügy, amelyért küzdeni,
Kellett, nem hagy zülleni,
Mert igaz ügy az, sőt szabad,
Mely gúzsba köti sok szavad,
S mely békét von meg tőlünk,
De ezt vállalta e 13 hősünk!

A mai rút világunk,
Melyben sokat vitázunk,
S melyben a szmogtól nem látszik a zászló,
S igaztalant állít a vádló!

Ti 13 hős!
Ti tiszteletes férfiak!
Az államunkban az állam fiak,
Miért nem követik példátok
S miért van rajtunk vérátok?!

Vajon hány miniszter lenne ma,
Ki arccal a sárba hullana,
Csak hogy országát, s becsületét mentse,
S a jobb világot megteremtse?!

Csak ennyit kérdek tőletek,
Keressetek, s döntsetek!